Kálvária

 

Az utóbbi két és fél évben tényleg valóságos Kálváriát jártam be. Az emberek folyton kérdezgetik, mi történt a kezeddel? Ezt aztán nehéz elmondani dióhéjban, hiszen kb. hat-nyolcszáz oldalon keresztül épp azt ecsetelem. Most egy idézet és egy borzalom kapcsán felidéztem magamban ezt a rémálmot és megpróbáltam röviden összefoglalni.

"Amikor olyan szorult helyzetbe kerülsz, hogy úgy tűnik, minden ellened van, és azt érzed, hogy egy perccel sem bírod már tovább, olyankor soha ne add fel, mert ez épp az a pont, amikor a hullámhegy megfordul."

                                                                                   (Harriet Beecher Stowe)

A borzalom pedig, lámpáztam a karom, mint minden este és nem fogtam meg a bal kezemmel, nem bírta magát tartani és lezuhant. Elemi erővel akkorát rántott rajta, mintha végleg leszakadt volna. Ordítottam, üvöltöttem, azt hittem, nem bírom ki. Mondanom sem kell, hogy azóta folyamatosan szénné ég, nem bírom hová tenni, már alváskor sem. Kegyetlen. Megfordul a hullámhegy? Mikor? Hónapok óta mondogatom, most a legrosszabb és még mindig tud rosszabb lenni.

No, de nézzük akkor a Kálváriát, figyeld a dátumokat! Magyar egészségügy, mindenütt minimum egy, másfél hónap az időpontig, de van, ahol több! És még magánúton sem biztos, hogy előbb elintézed.

Előzmény: 2007. október emlőrák műtét, hónalji nyirokcsomók eltávolítása. 2014. július életmentő műtét léptályog miatt.

 

2015.

Január 22.-én, a lépműtét után fél évvel márványlapokat emelgettem és mosogattam el. Mivel a baloldal érzékenyebb volt, ezért gondolom, önkéntelen jobbra helyeztem a súlyt. Éreztem, hogy valami megszakadt fenn, vállban, bár a hasfalnak sem tetszett. Aznap már csak feküdni tudtam. Másnap bedagadt a felkar, aztán az alkar és pár nap múlva felfújt lufi méretű lett a kézfejem és az ujjak. Próbálgattam mindenfélét, borogatást, stb. S bár nyiroködémának nézett ki, mégsem hittem, hogy az lenne. Érdekesnek tűnt, hogy a kulcscsont alatt lévő kis pukli mennyire érzékeny lett. Azonnal belobbant az időjárásra, a huzatra. A ventillátortól, a széltől, megőrültem. Mi köze az időjáráshoz annak, ha mondjuk, meghúzódik egy izom, vagy ín?

Szeptember 29.-én meghámoztam és lereszeltem három cukkinit, meg nyolc almát. Ettől aztán totál kikészültem, annyira fájt, görcsölt a kulcscsont alatt.

December 18.-án a járda szélén félrebicsaklott a lábam és egy hatalmasat estem, természetesen a fájó jobb karomra. Reccs. A kulcscsont alatt lévő izé hatalmasra nőtt, mint egy krumpli, a karom pedig lufi méretűvé vált.

December 18. Az ominózus, Uh, amely miatt sorra tévesen elkezeltek.

https://a-pokolbol-a-mennyorszagba.webnode.hu/news/egyre-tobben-vannak-es-egyre-nagyobbak/

 

2016.

Január 1.-én őrjítően megfáztam és sehogy nem bírtam kilábalni belőle. Az arcüreggyulladástól kezdve a tüszős mandulagyulladáson át a hólyaghurutig minden végigvonult, de őrjítően. Többször egymás után. Négy hónapig tartott.

Borzalmas fájdalmak miatt megkezdtem az orvoshoz mászkálást.

Február 18. Emlősebészet. Megkaptam azt a mondatot, amelyet azóta is mindenki szajkóz:

 

„Ez nyiroködéma. Mindenki köti valamihez, de higgye el, ez akkor is nyiroködéma, és akinél ilyen műtét volt, annál előbb-utóbb előjön.”

 

Elküldött helyben egy Uh-ra és nyirokértornára.

Február 25. Uh az agresszor doktornővel.

https://a-pokolbol-a-mennyorszagba.webnode.hu/news/a-kiszolgaltatott-paciens/

S mivel nem fogadtam szót, már a tornát és a karharisnyát sem javasolták.

https://a-pokolbol-a-mennyorszagba.webnode.hu/news/a-halalos-kimenetelu-nyirokodema/

Ismét megingott a hitem, már én is kezdtem azt hinni, tényleg a nyirokcsomók okozzák. Csakhogy a kezem nem lett jobb. Február-márciusban szedtem egy nyiroktisztító kapszulát, aminek a kezdetétől egyre rosszabb lett. Március 30.-án befejeztem. Észrevettem, hogy zsibbadnak az ujjaim. Előbb a gyűrűsujj, olyan volt, mintha a felső ujjpercet gumival erősen leszorítottam volna. Aztán a középső, majd a mutató és a hüvelykujj.

Áprilisban még utoljára felkockáztam 1,5 kg húst pörköltnek. Az már alig ment. Sírva nyiszatoltam, többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, megvárom, amíg hazajön valaki és megcsinálja. Nagy nehezen azonban, jó sokára csak megcsináltam, ám ezzel meg is adtam a végső kegyelemdöfést a kezemnek. Többé semmilyen megerőltető munkát nem bírtam csinálni vele.

Május 1.-én már kiesett a kulcs a kezemből.

Május 9.-én már meg sem bírtam fogni.

Május 11. Kiment az erő a kezemből. Régebben már észrevettem, hogy nem bírom megnyomni a parfümös üveget, de azt hittem, csak a kapkodás és a félrenyomás miatt. Hát nem, elerőtlenedett a jobb kezem.

Utánanéztem a bursitisnek, gyulladáscsökkentő gyógyszert szedtem rá és gyulladáscsökkentő krémekkel kenegettem.

Megkerestem a sebészet tanárom, aki műtött. Sajnos, ő is a jól ismert szlogent mondogatta. Akár a papagájok. Elküldött angiológiára. Szerencsére negatív lett.

Most már nem bírtam elviselni, ha szabadon volt, ezért szűk pólóujjakat húztam rá és különböző karharisnyákat varrtam. Majd éjszakára fáslizni kezdtem.

Elmentem reuma orvoshoz, nem csinált semmit. A fenti mondatot szajkózta.

Próbáltam bekerülni magán kar Uh-ra, de pechemre csak egy emlősebészig jutottam, aki megint ugyanazt mondta. Mint egy betanult, standard szöveg. Ekkor, még ha a bal kézzel beletettem a tollat a jobba, remegősen azért, de tudtam írni. Aztán rohamosan romlott az is. Főleg, mikor a kisujj is beszállt a buliba. Akkor már úgy éreztem, csuklóban szorít a gumi, de nem is gumi, inkább iszonyú erős drót.

A háziorvos szerint fölösleges ortopédiára mennem, mert hiszen tudjuk, mitől van. (nyirokcsomók) Mindenki ezt mondta, és ha magyaráztam, „akkor a nyirok nyomja” lett a válasz. Bárhová kértem időpontot, másfél, két hónap múlva jutottam be. Közben türelmesen vártam, hátha elmúlik és reménykedtem, hátha majd ott lesz megoldás, de mindenhonnan letörten kullogtam haza.

A nyirokambulanciára július 4.-én kértem időpontot, augusztus végére adtak.

Júliustól végleg bal kézzel írtam és átszoktattam a billentyűzetet is baloldalra.

Augusztus 29.-én bekerültem a nyirokambulanciára, és szerencsére már másnaptól a nyirokdrenázsra. A bandázs olyan nehéz volt, alig bírtam el a karom hazafelé. Akkor még a mereven álló ujjaimat képes voltám picit hátrafelé mozgatni. Attól a naptól kötöttem fel a karom.

Október 10.-től nyirokdrenázs. Ekkor felmerült a neurológiai vizsgálat. Jé! Háziorvos kérdezi: Mit akar maga a neurológián? Hm, semmit, csak le van bénulva a kezem.

Október 20. A neurológus elküldött a kézsebészetre.

Október 25. Uh. Meglepő eredmény:

https://a-pokolbol-a-mennyorszagba.webnode.hu/news/a-meglepo-eredmeny/

Október 28. Kézsebész: elküldött EMG-re.

Az őrjítő kézfájás miatt november 14.-től akupunktúrás kezelésekre jártam.

December 1. EMG: A nagyfokú ödéma miatt nem sikerült a jobb kéz vizsgálata, de megnézték a balt és az is kéztő alagútszindrómás.

 

2017.

Január 2.-től nyirokdrenázs. A gyógytornász végre észrevette, hogy mennyire fáj a pukli a kulcscsont alatt. Mivel akkor megnagyobbodott nyirokcsomó nem volt kimutatható, másfelé kezdtünk keresgélni. Mégis, mi ez a kemény kitapintható, fájdalmas rész? Szóba került az elesés. Thoracic Outlet Syndroma-ra gyanakodott.

Január 6. A kézsebész lelet nélkül nem műthet, meg aztán ő is elmondta, fenn van a probléma. A nyirokcsomók! Neki a kéz csak csuklóig. Nem küldött tovább és nem mondta, kihez tartozik az egész kéz, csuklótól felfelé.

Háziorvos helyettestől beutaló a TOS gyanú miatt. Ne tudjátok meg, mit írt rá: A tüdő külső felső lebenyények a rosszindulatú daganata nyomja az idegeket?

Január 12. RTG. A tüdő tiszta, viszont a felkarcsontban találtak valamit. Naná, hogy azonnal csontáttétre gyanakszanak. Komolyan, ha egy ilyen előzménnyel elesel, mindjárt minden áttét?

2016. augusztus 21.-től 2017. január 14.-ig folyamatosan szedtem a fájdalomcsillapítókat. Amikor a legjobban fájt, akkor hagytam abba, mert úgysem használt, viszont legalább kikészítette a gyomromat.

Március 20.-án befejeztem az akupunktúrát, mert már nem bírtam hazajönni utána. Nem a tűk miatt, a karom lett egyre rosszabb. Folyton úgy éreztem, leszakad, tépi valami. Amint felálltam, húzta lefelé. Az akupunktúra miatt jobb állaga lett, ezért kaphattam karharisnyát – más kérdés, hogy nem bírtam felhúzni – és végre néha el tudtam aludni.

Március 25.-től bioptron lámpáztam a kulcscsont alatt és a karom, utána ecetes vízzel borogattam, mielőtt fürödtem és kenegettem, fásliztam. Ettől használtam a karharisnyát is. Végre kezdett lejjebb menni az ödéma. Csakhogy hiába ment lejjebb, mégis olyan furcsán nyomta az oldalam, mintha dagadtabb lenne.

Április 25.-én tudatosult bennem, hogy előre nem bírom emelni a kezem, vagyis tovább terjedt a bénulás.

Május 2.-án ismét háziorvos. Mondtam, küldjön valahová, ahol még nem voltam, mert egyre romlik az állapotom, egész nap fekszem, és ki sem mozdulok, a közeli boltig sem bírok elmenni. Mivel a nyirokcsomókra nem foghatta és már az ödémára sem, visszaküldött a neurológiára és javasolta az ortopédiát. Egy év múlva!

Május 8. Ma bemutatót tartott a bal kezem is. Talán megerőltettem, vagy meghúzódott? Arra ébredtem, hogy nem tudok fogni és ez a nap folyamán egyre rosszabbá vált. Végül minden kiesett belőle, sőt, fel sem bírtam emelni. Bömböltem ám rendesen, de szerencsére a kezeléseim hatására másnap kezdett javulni.

Május 14. Uh: Ismét látszanak a nyirokcsomók, bár most a legnagyobb csak 1,5 cm. Valamint az öt havi fájdalomcsillapítózás eredménye egy jobb vese korálkő.

Május 25. Neurológus: a tünetek másodlagosak. Ekkor még más irányba képes voltam emelni a karom. A következő időpontig azonban véglegesen és totál lebénult vállig. Már csak lógott, mint egy rongy. Sőt, nemcsak, hogy nem éreztem, ha hozzáérnek, de alvás közben sem tudtam, hol a kezem. Azt hittem itt van, erre kb. negyven cm-el odébb. Többször megijedtem tőle. Mikor úgy éreztem, a párnán fekszik, magam előtt volt behajlítva, és amikor nekiütköztem bal kézzel, nem tudtam, mi az, még fel is ordítottam. Éjjel. Alvás közben. Idegenként kezeltem.

Június 14. Ortopédia. Az orvos itt is el akart küldeni a szokásos szöveggel, de nem hagytam magam. Elsírtam a bánatom és bemutattam a csomót. Mondván, ez nem nyirokcsomó. (Régebben izomgombócra is gyanakodtunk Talán a trauma hatására görcsbe rándult. Azt nem mutatja ki sem a RTG., sem az Uh.) Sürgősségi beutaló az ortopéd klinikára.

Június 16. Ortopéd klinika: kb. nyolc RTG. - felvétel. Lóg a felkarcsont, ráadásul felmaródások vannak benne. Az orvos szerint ez az emlőműtét súlyos következménye lesz. Sürgős MR beutaló. Már megint nem a megemelés és az esés következményei miatt keresgélünk, hanem az esetleges csontrendellenesség miatt. Semmit sem mondott, mit lehetne tenni a felkarcsont lógással és a bénulással.

Június 29. MR.

https://a-pokolbol-a-mennyorszagba.webnode.hu/news/mr-vizsgalat/

Itt tartok most. Nem tudom, mi lesz velem, ha most sem csinálnak semmit a lógó felkarcsonttal? Napról napra rosszabb. Ez tény, nem panasz. Sajnos, ez az igazság.

Mégis felmerül a kérdés, mi van, ha ez nem is nyiroködéma? Mi van, ha a megemelésnél megszakadt valahol, és a ránehezedő súly miatt dagadt be? A nyiroködéma nem fáj. Többekkel beszéltem erről. Jó, nem azt mondom, hogy a súly miatt nem nehezebb vele, könnyebben fárad, bedagad, stb., de őrjítően nem fáj. Ráadásul éppen a megszakadás miatt kezdett lógni a felkarcsont és elnyomta az idegeket. Ezért lett egyre rosszabb, ezért fájt annyira, ha felálltam, mert lógott és ránehezedett a súly. Ezért szúrt, égett, csipkedett és ezért kellett leszorítanom, hogy jobban kibírjam. Most is azt mondom, most a legrosszabb, de mi van, ha még ettől is lehet rosszabb? Azt már nem bírom ki.