Vezeklés

01.22. Ma két éve emeltem meg a márványlapokat. Aznap már csak feküdni tudtam. Következő nap felpuffadt a felkar, majd az alkar, végül a kézfej is. Azóta nyiroködémás a karom, kilenc hónapja béna. Két éve vezeklek egy elhamarkodott döntésem miatt. Most komolyan van olyan, hogy elrontunk valamit és azt soha többé nem lehet helyrehozni? Visszafordíthatatlan? De hiszen nem a torkomat vágtam el! És ha a léleknek nem célja a testet tönkretenni, akkor mégis mire való ez az egész? Mit kellene megtanulnom végre? Éjjel ismét nem bírtam aludni, annyira fájt a kezem és nagyon feldagadt. Megint csapadék lesz, vagy ez más?

Régebben voltunk egy olyan előadáson, ahol egy természetgyógyász is beszélt. Megkérdeztem tőle dióhéjban, lenne-e javaslata más szemszögből? Mit tehetnék magamért műtét nélkül? A hölgy azt felelte, most tekintsünk el attól, miért alakult ki. Már itt van, innen kell felállni. – Vajon honnan olyan ismerős ez? Hiszen ezt már tudom, régebbi betegségeknél alkalmaztam. – „Az a lényeges, hogy mitől lennél jobban, mitől javulna? Szerintem kezdd el mondogatni, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm, hálás vagyok. Vedd sorra, miért lehetsz hálás. Nem pont ezzel kapcsolatban, mert amikor épp benne vagy, persze, hogy nehéz.” Ezt egyébként már gyakoroltam. Sorra vettem, mit köszönhetek neki, mire tanított, mivel lettem több általa? Megtanultam bal kézzel írni, rajzolni, vágni, körmöt vágni, öltözni, stb. Erre nevette: „Egyébként Isten hozott a balkezesek között. Én is balkezes vagyok.” Csakhogy én most már kétkezes vagyok! (A balkezesek köztudottan különlegesek.) No, de térjünk vissza a hála érzésére. Valóban nem könnyű hálásnak lenni, pláne ezzel kapcsolatban, hiszen folyamatosan ég, zsibbad, őrjítően fáj. Elmesélte a példáját, hogy neki az egyik szemét támadta meg egy olyan parazita egy trópusi tengerben, amely perceken belül felzabálja a szemidegeket. Sokáig tartott a küzdelme, orvostól orvosig járt, ideig-óráig segítettek is, ám a végső megoldást neki kellett elérnie. Egy spirituális tanfolyamon, vagy meditáción vett részt, ahol a gurunak megemlítette a vöröslő szemét. Erre ő rámosolygott és csak annyit mondott: koncentrálj arra, ami jó. Ettől kezdve a jó szemére és az élet apró örömeire, a hálára és a köszönömre gondolt. Ha ezeket mélyen átérzi az ember, még többet kap belőle, olyanokat is, amelyekre sosem gondolt volna. Az addig mínusz két dioptriás szeme javult fél dioptriát, jelenleg 1,5-es. Azon kívül talán a világon egyedül neki sikerült ezt a parazitát legyőznie. Azt hiszem, ehhez képest az én kezem semmiség. A figyelem elterelés fontos. Nem mindig ezzel törődni, hanem olyan helyekre menni, azt csinálni, ami örömet okoz és ez is megoldódik a háttérben.