Ultrahang

03.25. A távgyógyító hölgy péntek óta már nem kezel, azonban pár hozzám hasonló beteget kiadott a tanítványainak, akik minden este a páciensnek megfelelő kezelést adnak. Tizen kezelnek minket minden nap. Hogy ennek köszönhető-e a mai közérzetem, nem tudom. Valóban aludtam éjjel, csak egyszer riadtam fel kettő körül, akkor kitakaróztam, majd mikor újra fázni kezdtem, vissza. Reggel éhes voltam, ettem vajas kenyeret, tejeskávét. Később almát, majd délben krumplilevest. Igaz, reggel és délben is bevettem a görcsoldót, mert féltem, hogy ismét elkap a remegés. Délután pirított darát, kenyeret, almát ettem. Reggeli után bealudtam. Amikor ébredtem, volt némi szédülés, remegés. A jobb lábam csípőből őrjítően fáj és teljesen lezsibbadt. A nyakam, a jobb vállam és karom is nagyon hasogat, de összességében jobb a közérzetem és az étvágyam. Remélem, igaza van a hölgynek, hogy elindultunk kifelé a gödörből. Ha jobban érzem magam és lábra is tudok állni, óriási erőt fog adni a folytatáshoz.

Megtörtént a baj. Fürdetésnél befelé megint nem tartott meg a jobb lábam és hiába próbált a párom megfogni, csak kicsúsztam a kezéből, mint amikor egy szikláról zuhan lefelé az ember, akit pedig két kézzel tartanak. Magam alá csúszott az érzéketlen jobb lábam, e olyan nyakatekerten, azt hittem, ki is tört. Közben nem figyeltem a jobb kezemre. Nagy nehezen felnyalábolt a párom és elhozott az ágyig. Borzalmas volt. Később a jobb karom és vállam fájt nagyon, bizonyára meghúzódott.

03.26. Éjjel kétszer volt a szívdobogás, kimelegedés. Éjféltől nem aludtam. Reggeli után megint remegés, szívdobogás, gyengeség, émelygés.

Kicsit tartottam az eredménytől, talán azért sem aludtam és lettem rosszul. Sajnos, már a házból az autóig is tolószékkel tolt ki a párom. Az ultrahangon megtalálták a vesében a korallkövet, az epében a köveket. Más elváltozást nem. Azon kívül, hogy két hete a mellkas röntgen után nem látott vizet a tüdőben, most viszont fekve, elölről igen. Hydrothorax. Mondjuk örülhetnék, mert megnagyobbodott nyirokcsomót nem látott. A kismedencében minden rendben. De. Ugyanez a doktornő adott ki egy olyan leletet is, hogy a kulcscsont alatt sincsenek, holott 6 db 2-3 cm-es patológiás nyirokcsomó volt ott, amiből kiindult a lágyrész folyamat, mely beszőtte a karba futó idegeket. És két hete nem volt hydrothorax, most van? Kérdés: most is ilyen alapos volt, vagy tényleg nem látszott semmi? Ha a háttérben lágyrész beszűrődés van, azt nem látja az ultrahang. Viszont ahhoz kellene pár nyirokáttét, amiből kiindulhat. Azt meg csak észrevette volna. Vagy nem? Igazából nem nyugtatott meg. Mégis, akkor mitől béna mindkét lábam és egyre jobban?

A távgyógyító hölgy örült az eredményeknek, mondván már kifelé megyünk a gödörből. Minden jel arra utal. A tüdőben lévő víz azt jelzi, mivel nem víz, hanem nyirok, ami a helyreállítás miatt indul el oda-vissza. Tehát öröm van, mert a helyreállítás elindult. Ha nem követi jojó effektus a halálfélelem miatt, hamar kifut.

Két barátnő kolléganőm ma úgy döntött, hogy minden nap hoznak egy ideig elemózsiát. Amit megeszek belőle, jó, amit nem, megeszi a család. Komolyan ilyenkor sírva fakadok. Milyen rendes emberek vannak, szeretnek, és azt akarják, hogy meggyógyuljak. Pedig pont ma kérdeztem a páromtól, ha meg kell halni, miért nem megy egyszerűbben? Azt felelte, mert te is és a szervezeted is hisz a gyógyulásban. Ez igen.

Erre felhívott a múltkori barátnőm, aki lecsapta a telefont. Mondván, múlt héten engem siratott és nem akarja, hogy feladjam. Annyit tud segíteni, hogy hetente kétszer eljön és pránával kezel. Közben hálát adott az eredményért, mert ő is ezt kérte az angyaloktól. Kérd és megadatik. Mennyien kérték! Én is, és már ott hálát adtam érte. Remélem, objektív a diagnózis.

03.27. Reggel almával kezdtem, nem ittam tejet és csodával határos módon valahogy kibírtam, igaz a görcsoldót nem mertem kihagyni. A lábaim egyre jobban zsibbadnak, hiába áltatom magam, hogy a javulás útjára léptem. A háziorvos pedig beutalt a tüdőgondozóba, vissza oda, ahol majdnem kinyírtak a gyógyszerükkel. A hydrothorax miatt. Még nem döntöttem el, be akarok-e vonulni, hogy újra kikészítsenek. Ez a hydrothorax múltkor is ott volt, de nem vették észre. Felületesen vizsgáltak, pedig még képet is küldtek a tüdőről az ultrahangos doktornőnek, aki azonban csak a hátamra tette az eszközt és már ki is mondta, hogy nincs folyadék a tüdőben. Ott nincs. Szerencsére, de a mellüregben sajnos van. Azért pihegek, és nem kapok levegőt, talán azért áll feljebb a rekesz egy tenyérnyivel? Mit tegyek, kórház, nem kórház?

03.28. Anyukám könyörgésére csak bementünk a kórházba. A szakrendelőbe szólt a beutalóm, ahová tolószékkel nem lehetett bejutni, ezért kinn dekkoltam az épület előtt és az asszisztensek, meg az orvos is odajöttek ki hozzám. Elcsodálkoztak, mit keresek ott, még nem is jártam náluk. Menjek XY doktornőhöz, akinél voltam. De nem nála jártam legutóbb. Jó ideig intézkedtek, telefonálgattak, várattak, majd kisütötték, hogy menjek még egy mellkas rtg.-re, aztán ultrahangra, majd vissza a múltkori doktornőhöz. A doktornő idegesen rám rivallt, hogy mit keresek itt már megint, amikor a múltkor megmondta, hogy nem tud mit kezdeni velem. Most rajta van a papíron, hogy csak egy pici, 10-20 mm-es folyadékgyülem van a mellüregben, ami nem lecsapolható mennyiség. Ez jó, örülök neki és nem én akartam megint idejönni, a háziorvos küldött. Éreztem én, hogy nem kellett volna ez a tortúra. Na, ide soha többé nem jövök, az tuti. Persze, ha a hasi ultrahangon a méltóságos doktornő értelmesen leírta volna, hogy nem lecsapolható mennyiség, megúszhattam volna ezt a tortúrát. De nem, ő csak odabiggyesztette, hogy folyadékgyülem a pleura űrben. Persze, hogy a háziorvos sem tudta ebből kiszűrni, mekkora mennyiség és van-e valami teendő vele. Még felírt oxigénpalackot és megírta a háziorvosnak, hogy pulmonológiai teendő nincsen. Ezért kár volt bemenni, de tényleg. Egész úton szenvedtem, mert nem bírtam magam és a fejem tartani. Őrülten fájt az egész karom, nyakam. A lábaim még zsibbadtabbak, már tényleg nem tartanak meg egy cseppet sem. Szörnyű állapotban vagyok és így utazgatok potyára. Mire hazaértünk, kitört rajtam a gyengeség, remegés, hányinger, szapora szívverés. Alig bírt bevonszolni a párom az ágyig, ahová beestem és órákig feküdtem mozdulatlan. Jártányi erőm sem maradt. Ez nem az epe szerintem, valami más lehet.