Újabb kálvária

Július 4. Megbeszéltem a háziorvossal, hogy ad beutalót kar ultrahangra, ezért elmentem hozzájuk. Az asszisztensnő meg is írta, amellett elküldött a lymphoedema szakrendelésre. Bementem az ajánlott kórházba, de már elfelejtettem, mennyire messze van gyalog a másikhoz képest. Mentem, mentem, mendegéltem, majd visszafordultam és oldalra is mentem, mire kiderült, hogy arra biztosan nincs az a kórház. Visszafelé megérdeklődtem egy a kórház előtt dohányzó hölgytől, mire biztosított róla, hogy először jó felé indultam, csak még sokkal tovább kellett volna gyalogolnom. Aztán a beutalót nézte, mondván ez hozzájuk szól. Bementem hát oda, megkerestem az épületet, de már nem volt rendelés. Újból nekivágtam az elsőnek keresett kórháznak. Valóban ott volt, csak nagyon messze. Odabenn sok-sok épület, de mire a keresett helyett feltérképeztem az összes többit, ismét visszatértem a kiinduló pontra. Igen, az oltári nagy területen fekvő kórház legtávolabbi sarkába kellett újból elgyalogolnom. Talán 2 villamosmegállónyira is. Ott meg kiderült, hogy ott a kórházi befekvők vannak. Vissza az előbbi kórházba, hiszen a kettőt összevonták és az ambuláns rendelést áthelyezték a másikba.

Mától használom a fájdalomtollat (pain pen) és a GANS vizet (CO2).

Július 7. : Az újabb kálvária: ismét bementem a kórházba, na de nem úgy van az, hogy csak úgy bejutok egyből! Dr. nő választás, időpont egyeztetés, szeptemberre, mire anyukám mondá, „de nagyon fáj a keze”, - „másnak is nagyon fáj, be vagyunk táblázva”, aztán mégis aug. 29 re adott időpontot hétfőre, amit nem szeret a dr. nő, mert akkor jönnek a befekvős betegek, és nekem is fel fogja ajánlani. Nos, úgy döntöttem, mire odakerülök, meggyógyítom magam. Ha addigra lemegy a kezem, akkor el sem megyek hozzájuk, bele kell húznom, aug. 29-ig, aztán tovább nem idegesítem őket magammal.

Július 12. : Ma elmentem a kar ultrahangra. Előadtam a tüneteim, mellesleg már a kisujjam is zsibbad. A doktornő puffogott, hogy akkor ő most mit vizsgáljon: nervus mediális comprimált, össze van nyomódva az ideg. Vagyis nincs más hátra, mint hogy nekem kell meggyógyítani magam. Mondjuk rendszer visszaállítással. A Mátrix energetikának van egy ilyen módszere, a kétpontos eljárás vissza kell menni az időben, és ha a megfelelő időpont megvan, ott kell újra két pontos módszerrel összeomlasztania hullámokat.

Ima a kezemért: bármerre megyek, elszörnyednek a látványtól. Egy hölgy ismerősöm, aki gyülekezetbe jár, felajánlotta, hogy mond egy imát a kezemért. Az ultrahangon egy hölgy mellém ült és a kezem fölé tette a kezét, miközben imát mormolt érte. Hallottam, Istent kérte, hogy ez a betegség múljon el. Engedtem neki, bár nem kértem és ő nem kérdezte, hogy segíthet-e. Úgy látszik, megint itt tartok, hogy mindenki imájára szükségem van és az emberek őszintén, önzetlenül segítenek.

Július 13. Ma őrülten fájt a kezem, ecetes borogatással is pihentettem, de nem volt elég, este kénytelen voltam fájdalomcsillapítót enni. Már a kisujjam is zsibbad, most már egyáltalán nem bírok fogni a jobb kezemmel. Csuklóban nyilallik nagyon. Főztem krumplit egészben, és amikor puha lett, meghámoztam és összevágtam. Mosogattam, de már botnak sem jó a kezem. Borzalmas. Egy szintén nyiroködémás karú hölgy javasolta: Hideg meleg zuhany, és próbáld meg krémmel masszírozni. Mindig a szív felé és csakis lentről fölfelé. Először a nyaki és mellkasi részt, utána az egészséges kar, hónalj. Aztán a műtött oldal szakaszosan. Tehát először a hónalj, felkar, alkar és a kézfej a végén az ujjak. A legvégén a lapocka. Mindig a szív felé! Vigyázni kell, mert ha megindul a nyirok, akkor rosszullétet is okozhat. Azért mertem ezt leírni, mert ezt kell nekem is csinálni. Na meg tornáztatni.

Egy ideig úgy tűnt, hogy már kibírom fájdalomcsillapító nélkül, de sajnos már megint azzal tudtam csak elaludni, 16.-án és 17.-én is.

Július 18. Végre megtaláltam a sebészettanáromat és a sorsra bíztam magam. Azaz előzetes bejelentkezés és érdeklődés nélkül bementem hozzá abba a rendelőbe, ahol hétfőnként praktizál. Időközben minden megváltozott, átalakult, már nem úgy van, hogy hipp-hopp, bejutunk a sebészetre, noha nem kell beutaló. Péntekre kaptam időpontot, nem jutottam túl az adminisztráción. Csakhogy azért is felmentem a sebészetre és előadtam az asszisztensnek, hogy szeretnék most bejutni, mert nagyon fáj a kezem. Megkérdezte az orvost és azt mondta, ha lesz egy lyukas perc, behívnak és elkérte az időpontos papíromat. Tudtam, ő egy angyal volt mindig is. Sajnos azonban a doktor úr is csak azt tudta mondani, amit a kollégái, hogy ezen nem tud segíteni, ha már ödémás, nem lehet műteni, csak a sugár és a kemo van. Esetleg egy angiológiai vizsgálat, hátha vénás eldugulás es akad benne. Megnézte az abszolút mozdíthatatlan kezemet és örült, hogy jól van, mozog ez. Aha, egyre kevésbé, egyre rosszabb. Mikor írhatom már azt, hogy végre egy picit javul? A tanár úrban volt az utolsó reményem, gondoltam valahol elvág valamit és vége. Sajnos nem így van, ezzel bárhová megyek, az onkológiát javasolják. Ha pontosan tudnám, hol akadt el a nyirok és hol nyomja ennyire az ideget, talán tudnék magamon segíteni.

Mindezt megírtam a barátnőimnek is. Egyik az energiagyógyászatot és az akupunktúrát javasolta, másik egy profi kézsebészhez ragaszkodik. Harmadik, a mesterem: Annyi erőt és fényt küldök neked amennyit csak birok. Kívánom, gyógyulj meg minél előbb. Ahogy hozzászokik a tested a vízhez, használhatod bátrabban is. Kenheted az egész kezed vele és lehet sűrűbben is. Érezni fogod, meddig mehetsz el. A vizet, amit iszol rakd az üveg mellé. A hagyományos gyógymódokat ne vesd el, járd az utad, de maradjon meg az alternatív rálátásod is. Mielőbbi gyógyulást! Írj a változásról. „Változás mindig van, csak ha figyelmünk küszöbét nem éri el, nem érzékeljük.” Végtelen Szeretettel! Hála érte, hogy vagy nekem!

Július 19. Angiológia. Érszűkület nem észlelhető, áramlási értékek jók, carotisok megnyúltak. Érdekes, akkor mitől olyan dagadt és béna a kezem?