Túlélő típus

11.14. Ma mentem vissza a kórházba az eredménnyel. Épp indult a metró, amikor felléptem rá és még volt is egy ülőhely. Szemközt egy vidám fejű öreg bácsi ült, aki azonnal rám szólt, mintha ezer éve ismerne.

-  Na, mi van, unokát akart és mivel nem lett, csinált magának? – vigyorogta. Tényleg nagyon vicces. Vajon ilyenkor egyáltalán gondolkodnak, vagy kiszól belőlük valaki? Miért pont ezt kérdezte? Aztán megérdeklődte, mi történt, eltörtem, mire elmondtam, hogy megemeltem, bedagadt és beszorult az ideg, ezért most béna. Ajaj, sajnálkozott, így van ez, ilyen az élet. És ami egyszer tönkremegy, ha helyre is jön, soha többé nem lesz ugyanolyan.

– De, nekem ugyanolyan lesz, sőt még jobb is! – zártam le az eszmefuttatást.

– Persze-persze, maga még fiatal, a szervezet képes kidolgozni bármit. – hagyta rám, majd a mellettem ülő nővel folytatta a csevejt, aki azt állította, ez most itt a sátán világa. Na, igen, mindenkinek az, amiben élni szeretne.

A kórházban ismét sokat vártam. Amikor a doktornő megnézte az eredményt, meghökkent. - Nahát, nincs itt semmi. – csodálkozott, mire élénken érdeklődtem, mit szól a nyirokcsomókhoz. – Nem értem, hogyan, de szép karácsonyi ajándék ez most magának! – mosolyogta. Majd azt javasolta, ha valami módon mégis műtétre kerülne a sor, mindenképpen úgy intézzem, hogy a nyirokdrenázs utáni héten essen meg, mert olyankor nem annyira dagadt a kezem. Kivéve persze, ha esik az eső, mert akkor semmivel sem tudom lelapítani, még a nyirokdrenázzsal sem. Egy aggódó hölgy várakozott a folyosón, aki rögtön megkérdezte, jó hírt kaptam-e, mert ilyen boldog fejjel léptem ki. Mondtam, nem, úgy látszik, ilyen a fejem.

A hagyományos kínai orvoslásnál azonnal be is hívtak, kikérdezett a doktornő, de az orvosi leletekre nem volt kíváncsi. Elmondta, hogy mivel már túl régóta ilyen a kezem, nem tudja megmondani, milyen hatással lesz rám a kezelés, hogy egyáltalán segít-e rajtam. Erre azt feleltem, muszáj, mert már nincs más választásom. Mosolyogva megjegyezte, biztosan segít, mert túlélő típus vagyok. Általában tíz kezelést szoktak javasolni, de ha nekem egyáltalán használ, akkor biztos, hogy tíz kezelés nem lesz elég, de addigra úgyis kiderül. Majd átmentünk egy terembe, ahol hat ágyat számoltam, halk kínai zene szólt és két hölgy már ott feküdt lepedővel letakarva. Le kellett vetkőzni és belém szúrta a tűket. Végig a gerincembe, a karokba, a füleimbe, hasamba, majd a lábamon végig bokáig. Rákérdeztem az epekőre, mondta, hogy épp most szúrja és a gyomorra is, mivel a sok fájdalomcsillapító tönkreteszi a gyomrot. Utána fekve kellett maradnom fél óráig. Sajnos fészkelődtem, mert kegyetlenül fájt a kezem, de ez itthon is így van. Éreztem, hogy történik valami, pláne, mikor a jobb karomban rángatózott az ideg. Hetente kétszer kell menni, és sikerült bejutnom a doktor úrhoz. Csütörtökön már hozzá megyek. Igaz, hogy nyugodtabb lettem, akár jól is érezhettem volna magam, de sajnos a kezem még jobban fájt, a nyakamnál most ott is hasogatott, ahol egyébként nem szokott. Egész éjjel szenvedtem. Bár előfordul ez ilyenkor, remélem a következő már jobb lesz, csak bírjam ki!