Segíts magadon

Néhány napja vígjátékokat nézek esténként és picit mintha jobb kedvre derültem volna. Kisebbik fiam ettől dühös lett, mondván nem vígjátékokon kellene nevetgélnem, hanem a gyógyulásra összpontosítanom. A nevetés fél gyógyulás és a derűs hangulat hozzásegít a helyes út megtalálásához is. Amellett, hogy jobban érezhetem magam, pár percre talán megfeledkezem, ha nem is a fájdalomról, de a súlyos következményeiről. Vicces, de már rákérdeztek, mire várok, a halálra? Mintha az orvosok nem arra várnának. De hagyjuk.

11.21. Dr. Eric Pearl könyvének olvasása közben már meg is írtam neki egy terjedelmes mailt, olyat, amilyennel az orvosokat is bombáztam. Persze magyarul, mert nem tudok angolul. Gondolom, senki sem fogja elolvasni, nemhogy még válaszolni rá. Mikor kiolvastam a könyvet, még egy levelet írtam, melyben már csak egy távgyógyítást kértem, de az el sem ment a megadott címre.

Dr. Eric Pearl azt írta, már akkor aktiváltam az új energiát, amikor úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet. Az írott szó is segít kapcsolatot teremteni. Azt is állította, hogy nincs szükségünk rá és senki másra a kapcsolódáshoz. A kapcsolatteremtő gyógyításban az a fantasztikus, hogy nem kell semmilyen különféle rituálét alkalmazni, sőt, ha megteszed, elveszíted. Minél egyszerűbben és játékosabban állsz hozzá, annál jobb. Sőt, itt van, amiben hinned sem kell, akkor is működik, ráadásul intelligens, tudja, mire van szükséged. A gyógyítónak pedig nem kell engedélyt kérnie, nyugodtan segíthet, az energia majd eldönti, mit tegyen. Ez egyre jobban tetszik.

Mivel sajnos nem áll módomban eljutni Los Angelesbe, hogy személyesen részt vehessek egy, vagy több ilyen kapcsolatteremtő gyógyításon, kénytelen vagyok a magam módján kipróbálni. Segíts magadon, Isten is megsegít, így van? A könyvben szerepel az is, hogyan érezhetem meg ezt az energiát legegyszerűbben. Csak lazán kell állni, és lelógatni a kezeket két oldalt, anatómiai helyzetbe. Ki gondolná, hogy már itt megdől az elmélet? Képtelen vagyok állni, mert begörcsöl a hátam, nem bírom tartani a fejem, de a jobb karom lógatásáról végképp szó sem lehet. Így hogyan fogom megérezni azt, amit nyilvánvalóan már meg is kaptam, mert mindenki megkapja? Nem éreztem semmit. Megpróbáltam ülve is, hogy a fejem és a jobb kezem támaszkodott, csak a bal lógott. Apropó bal kéz. Ismét egy tévhitről hullt le a lepel, mikor kiderült, hogy újabb korlátot állítottunk fel magunknak, mikor úgy véltük, a bal kézzel kapunk, a jobbal adunk. Felejtsük el! Ez az a pont, ahol minden eddig tanult technika, módszer, görcsölés felejtős. Ez tetszik. Tehát bal kéz. Semmi. Mégis szükség lenne egy olyan közvetítőre, aki segíthet. Este azonban lefekvéskor ismét megpróbáltam megérezni az energiát. Meglepetten tapasztaltam, hogy amint rágondolok, meleg lesz a bal kezem. Kipróbáltam, hogy különböző testrészeim fölé tartottam, és mindenütt éreztem a melegséget. A jobb karomnál pedig olyan bolt, mintha citeráznék az idegek húrjain. Ez vajon már az volt?

Egyik barátnőm mesélte, hogy valaki egy hirtelen mozdulatot tett hasonló helyzetbe, és odakapott a kezével, azóta újra tudja mozgatni. Sajnos, ez nálam nem válik be. A lépcsőn lefelé megingott az egyensúlyom, majdnem lezuhantam, de sajnos, a jobb kezem még így sem mozdult rá, ugyanúgy lógott tehetetlenül.

11.23. Ma újrakezdtem a könyvet és estig már a feléig eljutottam. Egyszerűen lenyűgöző! Este ismét különös kegyetlenséggel hasogattak az ujjaim. Erről mindig az X-men jut eszembe. Logan-nak a kézháton nőttek ki a fém karmai, és az nagyon fájt neki. Lassan fém ujjaim nőnek. Éjjel azt álmodtam, hogy újra az óvodában dolgoztam, éppen továbbképzésre jöttek hozzánk a környékbeli óvónők. Rengeteg ismerős és ismeretlen komoly óvónő vonult a folyosókon. Éppen akkor vettem észre, hogy fémből vannak az ujjaim. És megmozdultak! Hatalmas örömmel kiáltottam fel, hogy mozognak az ujjaim! Mozognak az ujjaim! Persze ennek csupán én örültem ilyen vehemensen. Ám tovább mentem. Nemcsak, hogy mozogtak az ujjaim, de abbamaradt az éktelen feszülés és elmúlt a fájdalom. Ettől még boldogabbá váltam, és azt is észrevettem, hogy be tudom hajlítani a könyököm, a jobb kezem teljesen működőképes lett. Ettől felbuzdulva tapsoltam, ugráltam és égnek emeltem a karjaim. Ujjongva hadonásztam. Mire valakinek eszébe jutott megkérdezni, hogyan sikerült, és rögtön rávágtam, hogy elolvastam „A kapcsolatteremtő gyógyítás” című könyvet. Erre egy szkeptikus kolléganő gúnyos felhangon hozzátette, hogy na, majd akkor ő is elolvassa. És felébredtem…