Segélykiáltás

Mint már azt évekkel ezelőtt is felfedeztem, megírtam, sőt, teljes mértékben átéltem, minden betegség egy üzenet, amely a jellege, helye és tünetei szerint arra hivatott, hogy útra tereljen bennünket. Aki hajlandó észrevenni a tanítását, annak sikerül a tünetet is eltüntetni, vagyis megszűnik a kiváltó ok. Olybá tűnik, hogy a lélek ezen az egy módon képes nekünk üzenni, csak így tud útra terelni, és ezt mi rossznak, bajnak, sorscsapásnak, betegségnek tituláljuk, miközben azt kérdezzük: miért én, hiszen én jó voltam? S ha nem azt keressük, mire szeretne figyelmeztetni, hanem a tünetekben tobzódunk, tovább erősítjük azt.

A betegségeket sokan arra használják, még ha nem is tudatosan, hogy figyeljen rájuk valaki, bárki, akárki a családból, az ismerősök közül, akár egy idegen orvos, nővér, vagy egy ismeretlen ember, akivel akkor találkoznak először. S mivel folyamatosan a tüneten tartják a figyelmüket, arról beszélnek, még többet kapnak belőle. Ismerős a helyzet, ugye, amikor pl. két idős nénit hallunk csevegni, és nem győzik túllicitálni egymást, kinek hol fáj jobban. A lába, a dereka, a szíve, a háta, a tüdeje, a gyomra, a mája, egyáltalán mindene.

Ezzel kapcsolatban jöttem rá, hogy sohasem akartam ilyen ember lenni, aki folyton panaszkodik, nyög, itt fáj, ott fáj, most mégis itt tartok, s nemcsak hogy nyögök, szenvedek, el is mesélem le is írom. S bár azt mondják, mindenen átsegít a pozitív hozzáállásom, sőt, sokan azon csodálkoznak, hogy bírom ezt a sok mindent, mármint a sorscsapásokat, rádöbbentem valamire. Nem akartam ilyen lenni, nem akartam szenvedni, nem akartam betegségüzeneteket, mégis itt vannak. Ergo, valamit csak nem jól csinálok. Itt van például a vérnyomás, amire per pillanat gyógyszert szedek. Miért? Amikor 6 évig ezek nélkül is tűrhető volt? A vércukor szintén. Tehát most nagyon felpörögtem, valami vészesen feszít, amit meg kellene tennem, de nem teszem meg. Vagy nem tudom elfogadni, és az ellenállás váltja ki a tüneteket. Igen, mert mindegy, hol vagy, mindegy, miben vagy, mindegy kivel élsz, ha elfogadod, hogy minden úgy van jól, akkor minden rendben van, hisz ott vagy, ahol lenned kell. Ha még nem jött el az idő, ott is maradsz. Hát igen, az elfogadás, ami nem egyszerű. Ebben nem lehet hazudni, teljes mértékben őszintének kell lenni, önmagunkat nem lehet becsapni!

Miért is mondom ezt?

Észrevettem, hogy így viselkedem. Csak nézem magam és csodálkozom, hisz sohasem akartam ilyen lenni. Épp azért lettem ilyen, mert az agy nem ismeri a nemet. Nem teremtés nem létezik. Itt van ez a nyiroködéma a jobb karomban. Keresem az okokat, nem a testit, a lelkit. Mi lehet az?

Az emberi test a lélek térképe. Vagyis abból, mi hol fáj, megmondható, mi a lelki probléma. Minden betegség lelki eredetű. A betegség a lélek jelzése, intő jel, ami elárulja, hogy  a lélekben megszűnt a harmónia. Ezt ugyan mind tudjuk, és érezzük még a fizikai tünet megjelenése előtt, csak nem figyelünk rá. Emlékezzünk csak vissza, a legutóbbi sorscsapás előtt, milyen lelki problémáink voltak? Sokszor magunk is eláruljuk, kimondjuk: „Nem csodálom, hiszen az xy eset nagyon megviselt!” Vagyis engedtünk neki és elmerültünk benne. Ha egy lelki problémát huzamosan nem tudunk megoldani, az lenyomatot hagy a lélektestben, ami átíródik a fizikai síkra. Az akkor megjelenő tünetek kezelése nem megoldás, valódi eredményt csak akkor érhetünk el, ha feltárjuk a betegség kialakulásában szereplő lelki okokat, és azokat oldjuk meg. A betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni és elfogadni. Amikor megértjük, honnan jött, mi alakította ki, azt is tudni fogjuk, mit kell tennünk, hogy megszüntethessük a valódi okot, ennél fogva beindul a természetes gyógyulási folyamat. Így juthatunk el a teljes gyógyuláshoz. Ha ismerjük az egyes tünetek lelki hátterét, gondolataink erejével ismét helyreállíthatjuk az egészségünkhöz szükséges egyensúlyt. A tudat képes megbetegíteni a testet, de ugyanúgy meg is tudja gyógyítani, ha megengedjük neki. A gondolat ereje segít visszanyerni az egészséget. Minden gyógyulás kulcsa a saját tudatunkban van. Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése a lelkünkben. Ha a nyirokcsomó gyulladás okait nézem, akkor a mások hibáztatása, az élet lekicsinylése, mások hibáztatása, áthárítás. Beteges önkritika. A "Hát nem borzasztó?" - hozzáállás mindenhez. Ebből nem sok vonatkozik rám.

Még egy érdekesség. Elmentem a háziorvoshoz, mert vállalkozásban is dolgozik, mint magánorvos, ahol egy újfajta injekciót adnak be. A vérvételen azt javasolta az ismerős asszisztensnő. Ám, ha abból indulunk ki, hogy ez nyiroködéma, nem jó rá az injekció, ami direkt mozgásszervi megbetegedésekre ajánlott. Az okok kutatása céljából beutalót kaptam mell UH-ra, de sajnos, hiába volt beutalóm, senki sem akarta megcsinálni, mondván, hogy csak a mammográfia mutatja ki, ha van ott valami. Kénytelen voltam magánrendelésre elmenni, horribilis összegért.

A vizsgálat eredménye: a kulcscsont alatti 2 db gyanús nyirokcsomó valószínű egybenőtt, mert most csak egy látszott, de az már 2,3 cm - es, echoszegény, nem meghatározott kontúrú, és több kisebb is van mellette. A mellben és a hónaljban nem igazolható kóros elváltozás. A műtéti heg mellett oldalt lett még 3 db kisebb is, amelyekre azt mondta, patológiások. 1,6 – 1,8 cm - esek. Szerinte ezek a nyirokcsomók összenőttek, hegesedtek és nem látják el a feladatukat, azért van a nyiroködéma. Javasolta az onkológust egy kis sugárkezeléssel, de oda végképp nem megyek. Érdekes a kulcscsont alatti. Ott kettő volt, 2008 óta ott van egy változatlan, amiből mintát is vettek és állítólag C5 + volt. Szerencsére ő nem nőtt tovább, talán a kúrának köszönhetően. De ami tavaly tavasszal látszott, és idén már 2 x akkora lett, az most vagy tovább nőtt, vagy bekebelezte ezt is. Közben volt az Iscador és a borogatások, kenegetések, meg a gránátalmalé. Mindegy, folytatom a kúrám és majd meglátjuk pár hónap múlva. Muszáj javulnia, mert közben a lelki okokon is dolgozom! A doktornő biztos volt benne, hogy patológiásak. Helyesebben fogalmazva, az nyelvén, rákosak. Azaz áttétek. De olyan hirtelen durrant be minden, néha forró is, hogy a barátnőm (is) gyulladásra tippel. Javasolta, hogy minden este borogassam be káposztalevéllel, de ne egy napig, hanem két hétig minden nap. Ha gyulladás, annak használnia kell. Azzal rontottam el először, hogy az egész karomra tettem, és csak egy éjszaka, de most végigcsinálom, két hétig a nyirokcsomókat borogatom vele. Reggelre tűrhetőbb.

Egyébiránt pont ma egy éve volt a lépműtét, ami hatalmas sokkot okozott nekem, talán még ma sem hevertem ki rendesen. Az orvos szerint pedig semmi köze a nyiroködémához. Szerintem pedig igen, ha más nem, lelkileg…

Amikor ezt a könyvet is elkezdtem írni, arra gondoltam, hogy akkor lesz vége, amikor valami hatalmas csattanót tudok beleírni. Valami orbitális felismerést, ami nagyot üt. Nyílván nem a végső felismerést, mert azt lehet, én már nem tudom kiadni, de mégis hatásos befejezést tudok rittyenteni neki. No, most már megvan a cél, várom, mi következik!