Rákgyógymód könyvek

Beszüntettem az első könyvem forgalmazását, mely ebben a témában íródott. Már a kezdetektől nem tetszett az alcíme. A címe sem az lett, amit eredetileg adtam neki, mert annak a hógörgetegnek már a tömény kivonata jelent meg, amit elsőre írtam. A cím viszont már két híres ember által is foglalt volt. Napokig több száz cím merült fel, mire eszembe jutott, hogy a verseim között bizonyára már megkaptam az üzenetet, mi lenne a legjobb. Mindenből van kiút! És milyen igaz. Ám a kiadó ragaszkodott az alcímhez is, amely egyből kijelöli a célközönséget. Gyógyulás a rákból. Nem tetszett, de ráhagytam. Bár a fekete színű gyászos borító sem lett az igazi. Tény, hogy azért a mosolygó hóvirág a tavaszt, az új életet jelképezi, de akkor sem ragadtattam el magam. Akkoriban elérhetetlen célnak tűnt egy könyvkiadás és örültem, hogy végre megtört a jég.

Nézzük a tartalmát: amit abban a kötetben összegyűjtöttem, máig megállja a helyét, különösen, hogy csaknem mindet kipróbáltam. Mire azonban átrágtam magam az összes testi-fizikai gyógymódon, rájöttem, hogy „csak” szellemi módon is meg lehet, sőt, csak úgy lehet meggyógyulni, mert minden fejben dől el. Sokat lamentáltam azon, hogy mégis közreadjam-e a fizikai gyógymódokat, aztán megtettem. Akkor még nem volt internetem, minden információt könyvekből ismertem meg. Rákgyógymód könyvekkel tele vannak a boltok. Ám mind csupán egyféle módszerről rágja le a csontot, de mi van, ha az nem elég? Ezért olyan könyvet szerettem volna, amelyben az elérhető összes módszer szerepel. Ugyanis senki sem képes mindent elfogadni és szolgamód követni, mindenkinek saját módszert kell kidolgoznia a gyógyulásra, amelyhez nem árt ismernie a többi hasznosat. Abból érdemes összegyúrnia a magáét. Tehát a könyvben ezt mind leírtam. Az összes testi és lelki gyógymódot, amit alkalmazni lehet, persze csak úgy, hogy közben a szívünkre hallgatunk és a saját utunkat követjük. A csak lelki gyógymódhoz emberfeletti változásra, változtatásra van szükség. Ezért hasznosak a fizikai gyógymódok, amelyek segítenek az összpontosításban. Csak a testi tünetekre koncentrálni egyenlő a halállal, mert ha bár el is múlik, de biztosan visszatér, ha fejben nem változunk, a gondolatainkon és a hozzáállásunkon nem változtatunk. Ha azonban végre kialakítottunk egy saját gyógymódot, azt rendíthetetlenül kell, végigcsináljuk, akkor is, ha senki más nem hisz benne, ha mindenki meg akar akadályozni, mert mi biztosan tudjuk, hogy az eredmény siker lesz. A gyógyulás.

A rák gyógyulása azonban ismét egy törékeny történet. Aki egyszer eljutott odáig, ha meg is gyógyul, pengeélen táncol, mert a legkisebb oda nem figyelés kiújulást eredményezhet. Ezért nem jó az alcím. A rák gyógyulási folyamata élethosszig tart és folyamatos figyelmet igényel. Amikor feladtuk, vége.

A kötetben megfogalmaztam azt is, mit üzenek a nem rákos hozzátartozóknak, leírtam a környezetem reakcióit. Jó meglátásnak bizonyult, hogy a rák a penész a befőtt tetején és nincs rá, nem is lesz standard gyógymód. A rák egyedi, mindenkinek a sajátja és csak egyedi, saját gyógymódra reagál. A kötet tehát máig aktuális, még akkor is, ha vannak már új felfedezések is.

Szokás szerint én is beleestem abba a hibába, hogy lazítottam a gyeplőn. Kevesebb vitamint szedtem, zöldséglevet ittam és megint előtérbe kerültek mások. Sokkot is kaptam, nem csoda, ha újra lett tünet. Amit persze a nyugati orvoslással nem lehet eltüntetni.

Mostanában nem érdekeltek a rák gyógyításával foglalkozó könyvek. Egyet azonban most kaptam kölcsön azzal a felkiáltással, hogy ezt neked most el kell olvasnod. Igen. Egy könyv mindig eljut az olvasójához, amikor éppen szüksége van rá, még, ha ilyen direkt módon is. Először nem akartam elolvasni, de belenéztem és magával ragadott. A hölgy is mellrákot kapott, meggyőződése volt, hogy mind lelki eredetű probléma okozta. Szembe ment az orvostudománnyal, ahol mindenütt falakba ütközött és alternatívan gyógyult. Számos hasonló terápián vett részt, mint én, csak ő szervezett keretek között, nem mindig otthon. A kötet nem a gyógymódokat akarta leírni, sokkal inkább a miértekre kereste a választ. A hölgy nyakunkba zúdította a fájdalmait, az érzéseit, a félelmeit és a zavaros, kusza gondolatait. Ezek kibogozása közben bizony felismertem saját gondolataimat és félelmeimet is. A terápiák, mint oxigén és lázterápia számomra sem ismeretlen, de ezeket nem alkalmaztam, ahogyan a kávébeöntést sem. A léböjt, diéta, légzés- vitamin- és ásványianyag kúra, az Iscador injekciók és a B17 vitamin, meditáció, relaxáció az én terápiám szerves részei is voltak. A hölgy rákközpontot alapított, ahol aztán újra mások kerültek előtérbe. Nem csoda, ha kiújult a betegsége. Pedig a róla készült riportfilmekben erős, céltudatos, magabiztos segítőnek állították be. Ezért írta meg a könyvben a gyengeségeit, a könnyeit, a félelmeit. Számomra a könyv azt üzente, a rákkal együtt lehet élni, viszont életünk végéig törődni kell vele. A kezelés életfogytiglani. Az útközben elkövetett hibák pedig tapasztalatok és senkinek nincs joga ezeket felülbírálni, vagy ezekért okolni az illetőt. Ő is mindent megtett a gyógyulás érdekében, ám az orvosok akkor is kezeletlen rákbetegségnek titulálták a baját. Azóta eltelt harminchét év. És még mindig itt tartunk. Ugyanazt a gyógymódot ajánlják fel, és ha nem fogadod el, kezeletlen a betegséged. Szomorú. Amellett, hogy legtöbben attól való félelmükben vetik alá magukat az orvosi kezeléseknek, hogy ha nem fogadnak szót, akkor nem törődnek majd velük. Nem merik felvállalni önmagukat, nem állnak ki saját magukért. Aztán az életükkel fizetnek, ha nem bírja ki a legyengült szervezetük, pedig épp azt akarták megóvni.

Összegezve: a könyvem jó. Terveztem, hogy kis átalakítással kiadom újra, de mégsem teszem. Befejeztem a rákgyógymódok gyűjtését. Úgyis minden fejben dől el, ideje végre erre koncentrálnom.