Progresszió

 

2015.02.20. Azt hiszem, az eddigi írásaimból is kitűnik, hogy ismét magam alá kerültem „kissé”. Addig-addig vigasztalgattam másokat, amíg célt nem veszítettem és el nem buktam. Vagy finomabban fogalmazva, elestem. Igen, amikor keresztapa távozott, s miközben keresztanyát bátorítottam, éreztem, hogy egyre mélyebbre süllyedek. Ismét elnyel a tenger, ha engedem…

Engedtem, nem voltam elég erős…

Különösen, amikor keresztanya is távozott… - személyes kudarcnak éltem meg, mert meg akartam menteni, de senkit sem lehet megmenteni, ha ő nem akarja.

2012. – ben minden alternatív gyógymódot abbahagytam, valahogy elegem lett az egészből s különben is tudtam, hogy minden lelki szinten, gondolatban játszódik le, az vagyok, amit gondolok, a jelen számára a fizikai valóságban pillanatról pillanatra teremtem meg önmagam. Vagyis, teljesen mindegy, mit eszek, mit alkalmazok mankónak, úgyis egyedül a gondolataim fontosak. Ebben most is biztos vagyok, sőt, biztosan tudom.

Csakhogy a gondolataim ismét lefelé tereltek, nem láttam a jövőt, nem éreztem, miért lenne értelme annak, hogy még tovább éljek. Már megint nem szerettem önmagam, nem tartottam fontosnak az életem sem mások, sem magam számára. 2014 elején aztán meg is lett az eredménye. Az egykor felfedezett gyanúsítottam, vagyis a kulcscsont alatti nyirokcsomó újfent előtérbe került, őt évekig nézték, de ugyanakkora maradt. Ez nagy öröm volt számomra. Ám tavaly áprilisban felfedeztek mellette még egyet és kettőt a bal kulcscsont alatt is. Érdekesnek találtam, hogy abszolút nem érdekelt. Meg sem ijedtem, nem rohantam újabb cuccokért. Engedtem, hogy ott legyenek, ha egyszer mondani akarnak valamit, csak megértem!

Nos, annyira rossz lelkiállapotba kerültem, hogy szó szerint majdnem eltettem magam láb alól. Ugyanazt a letargikus érzést dédelgettem mélyen magamban, mint anno, amikor kiderült a rémületes diagnózis. Egy kisbárány mentette meg az életem, ui. eldobta az anyja és nekem kellett cumiztatni, hogy életben maradjon (2014. március 8.). Szerencsére nagyon akart élni s minden baj ellenére csak felnőtt. Hallgat a nevére, és figyel rám. Sokkal értelmesebb, mint egy átlagbárány, akihez nem szól senki. Ha meghallja a nevét, máris felüti a fejét és rohan felém. Őt biztosan senki sem fogja megenni a családból…

2014 elején tudtam meg, hogy augusztusban Nagy Angyal rituálé lesz. Fura, de rögtön arra gondoltam, hogy addig kihúzom valahogy. Ha kell, négykézláb is elaraszolok addig az időpontig és ott majd új életre kelek.

Hát mit ne mondjak? Pont így sikerült!

Az életmentő műtét előtt, már a műtőben bekábítva arra gondoltam, hogy ha már úgyis minden mindegy és át kell, éljem ezt, akkor minél előbb essek túl rajta, mert hat hét múlva a szertartásra el kell araszolnom.

Ez is pontosan így történt.

Alig bírtam elmenni, jóformán még járni sem tudtam, de oda elmentem és ott álltam a hosszú sorban nem tudom hány órát. Kibírtam, mert az a végtelen szeretet erő segített. Nagyon nagy szükségem volt feltöltődésre. Szó szerint feltankoltam energiából és szeretetből.

Bár a vérnyomás még mindig tűrhetetlen, ám nekiláttam a gránátalmának. Nem tudom, hogy az, vagy a megnyugvás, hogy keresztanyáék lakását sikerült eladni, ezzel egy kicsit elengedni őket, de szerencsére most korlátozhatóbb.

Ilyenkor előkerülnek a szkeptikusok is, mondván, na, ugye, hogy kellenek a szerek? Igen, kellenek, ha lelkileg megingunk.

Akivel egyszer megtörtént, mármint sikeresen eljutott erre a pontra, ahol rákot diagnosztizáltak nála, az egy időzített bombán ül. A programot bármikor képes újraindítani, hiszen ismeri, hogyan kell. Bekapcsolja a gombot és indul is minden elölről.

Nos, a lépműtéttel sikerült egy epekövet is generálni, viszont egy jó ideig nem törődtem ezekkel. Elég volt már megint ezt az egészet túlélnem. Hiába, amikor az ember belekerül ebbe, akkor tudja csak, milyen érzés.

Tavaly decemberben kellett volna visszamennem a sebészhez, de hiába is próbálkoztam, nem vette fel a telefonját, pedig három számot is megadott. Januárban újra nekiláttam, akkor sem. Aztán volt egy nap, amikor úgy döntöttem, hogy elég. Ha most sem veszi fel, akkor nem megyek vissza többé és kész. Hívtam sokadszorra, nem vette fel, befejeztem, nem megyek vissza a sebészetre. Végül is azt mondta, háromhavonta kell vérvételen részt vennem, meg hasi ultrahangra is szükség van, hogy minden rendben van-e a pocakban. Ezért a háziorvosnál jelentkeztem vizsgálatokra. Ismét tudni szerettem volna, merre tartok, elmentem egy ultrahangra. Az epekő 6 mm volt, most 13 mm lett, a doktornő is beismerte, hogy ez a műtéttől lett, a nagy stressztől és attól, hogy nem tudtam rendesen enni. A vesekő baloldalon vígan lubickol és a jobb kulcscsont alatt lévő gyanúsítottam (C5 +, 10x12x15 mm) nyirokcsomó még mindig ugyanott van és ugyanakkora, ellenben, ami mellette keletkezett, amit tavaly vettek észre, az állítólag "bevadult" és megnőtt! Most 15x14x18 mm, 7x9 es volt. A bal kulcscsont alatt is lett kettő, de azok ugyanakkorák maradtak, 7x10 és 5x8 mm.

Elküldtek egy citológiára, de nem megyek el, kezeléseket úgysem vállalok, akkor meg minek szurkáltassam magam? Ha esetleg tényleg „bevadult”, akkor a szúrással még „mérgesebb” lehet, nem beszélve arról, hogy tovább terjedhet…

Talán veszek fagyöngy szurit és folytatom tovább a gránátalmalé kúrát.

A nyakamon, jobb oldalon volt egy megnagyobbodott nyirokcsomó, ami bár nem mutatott "rosszindulatot", mégis nagyobb volt, mint a többi. Amikor elkötöttem az ott lévő lógó szemölcsszerű valamit, mert mindenbe beleakadt, ezért leszárítom, vérehulló fecskefűvel kentem, amitől a nyirokcsomó is kisebb lett. Vagyis biztos vagyok benne, hogy ha ennek a tinkrtúrájával kenegetem, le fog lapulni a nyirokcsomó.

Nem beszélve arról, hogy január 22.-én megemeltem magam és azóta a jobb kezemben végig nyirok ödéma keletkezett. Most tudtam meg igazán, mit is jelent ez. Eddig is volt, hogy bedagadt, de nem ennyire, az is inkább felül… Jó-jó, előfordult, hogy az alkar is, de ennyire még sosem. Azaz, az is lehet, hogy emiatt lett dagibb a nyirokcsomó, vagy a nyirokcsomó miatt alakult ki a nyirok ödéma? Most már mindegy, itt van, több, mint egy hónapja olyan pufi a kezem, még a kézfejem is, mintha fel lenne pumpálva. Hónaljba tettem svédcseppes borogatást, olyankor reggelre egy kicsit laposabb, de fura kitartó ez a nyirokpuffadás…

Kezdetnek kókuszzsírból készítettem kenőcsöt szódabikarbonáttal. A zsír semleges, a szóda lúgos, a rák lúgos környezetben elpusztul.

Eddig is kevertem már szódát krémekbe, de sosem törődtem a százalékkal. Jóval töményebbet sikerült kotyvasztanom, ezért kivörösödött a bőröm tőle. Most, hogy betartottam a szabályt, nem vörösödik ki.

Kész, ennyi.

A gondolataimat kell helyretennem, akkor minden rendben lesz. A fizikai test gyógyulása fáziskésésben van…