Június 20. Tudtam, hogy túl sokat várok a reumától. A nagyon kedves aranyos és türelmes doktornő is rögtön rátért a „rosszindulatú” előzményekre. Ezt akkor is azonnal így gondolta volna, ha meglátja a karom, egyértelműen nyirok. Percekig győzködött, hogy menjek vissza az onkológiára, ezt csak ők tudják kezelni. Annyit azonban végre megtudtam, hogy az artériák rendelkeznek a legerősebb érfalakkal, a vénák fala már gyengébb és a nyiroknak jóformán érfalai sincsenek. A nyirok a szövetek és a sejtek között csordogál, keresi az útját, ezért bármi történik, akár megerőltetés is, azt a legkönnyebb elnyomni, elzárni, mert még az izmok is összepréselik. Ezzel bárhová megyek, senki sem tud vele mit kezdeni – kivéve az onkológiát – hiába mutogatok ilyen-olyan leleteket, kenegetéssel nem múlik el, hiába dugom homokba a fejem.  A fizikoterápia, a termálfürdő és az egyéb meleg kezelések nem használnak, hanem még ártanak is neki, sőt, ha így nyirokmasszázst csinálok, akár trombózist, vagy tüdőembóliát is kaphatok. Nem küldött kar UH-ra, hisz „tudjuk, mitől van”. Hát ez van, lebénult a kezem, és így marad, nem segítenek…

Június 22. : Letelt a három hét és jelentkeztem a szellemgyógyász hölgynél. Beszámoltam, mit érzek most. A meridián tornától picit energikusabb lettem, de sajna a kezem még nagyon fáj, sőt talán még jobban, az egész tenyerem zsibbad és az alkarom, meg a kisujjam kivételével az összes ujjam, ráadásul merevek, nem bírok semmit csinálni. Ha mégis, akkor duplájára dagad. Ennek ellenére reménykedem, hogy az utolsókat rúgja a figyelmeztetés és végre megértem a jelet. Az orvosok semmit sem csinálnak vele, mert azt állítják, ez nyirok ödéma, amit a kulcscsont alatt lévő 4 db 2-3 cm es nyirokcsomó és a műtét mellett lévő 2 nagy okoz, a többi a nyirok ödéma következménye, mint a vállban és a könyökben lévő nyáktömlő gyulladás és az idegek elnyomódása, mely alagút szindróma szerű tüneteket okoz. kibírhatatlanul fáj. Azt felelte: A jobb oldal a "férfias" energiájú részünk. Ott kellene kutakodnod, hogy apukáddal van-e valami elnyomott negatív érzelem; el tudod-e fogadni a külvilágot a visszásságaival együtt; mi az, amit birtokolnál - nem tudod elengedni? Lelki szinten itt kéne valamivel szembenézni. Mélytudati szinten majd szánj rá időt! Apukámmal halála kapcsán rendeződött minden, de van egy elég erős párom és két fiam, unokát szeretnék, de egyik sem olyan, lehet itt a probléma? Gondolom, hogy ez komoly lecke az elfogadáshoz, DE! Az egy dolog, hogy unokát szeretnél, találhatsz más pici gyerekeket, akit gyámolíthatsz, nincs értelme vérségi kapcsolatokon vívódni, ha érted a szellemi működésüket. A fiaid a saját útjukat járják, a nekik előírt tapasztalásokkal, bármilyen nehéz, de csak szeretheted őket, többért nem vagy felelős és nem a te dolgod. Ezért dolgozz meg, hogy lelkileg is bánat és fájdalom nélkül el tudd fogadni. A pároddal azt mértem, hogy van dolgod még, egyszerűen fogalmazva, önmagadért kéne kiállnod. Egyetértesz? Az biztos, hogy annyi mindent elfojtasz magadban, ami így betegséget okoz. Most gyógyítalak, de a lelki részén csak te tudsz változtatni. - Minden kitisztítva és rendbe téve. Annyit mondtak, hogy rengeteget rágódsz-agyalsz, ez őröl belül, figyeld magad, tudod: amin nem tudsz változtatni, azt fogadd el; ha észreveszed, zenélj, mantrázz, stb. csak tereld el a figyelmed! Ajánlanám, mert volt hasonló tünetem a kezemmel: tisztítás a 3 fej fokhagyma és 5 citrom ledarálva- 2l vízben épp megroggyantod, leszűröd-hűtőben tárolod = napi 3 centet iszol éhgyomorra. A másik kipróbálható dolog, ha nem dolgozol, esténként fokhagymás meleg borogatás nyakra.

Három hét múlva ismételjük, addig ez a feladat. Az ember már tudja ezeket, de nem elég tudni, alkalmazni is kell. Az elengedés komoly dolog, lelki szinten főleg. Néha úgy érzem, sikerült, aztán kiderül, mégsem. Elengedni, kiállni magamért. A párommal is van bőven dolgom, nem véletlenül „sikerült” közös házat vennünk. A sors még jobban összeboronált minket.

Privát ultrahang

Június 27. : Nagy elhatározással bementem egy kórház rendelőintézetébe, hogy csináltatok egy fizetős ultrahangot a jobb karomról. Már a recepciónál elakadtam, mert az ügyintézőnek halvány fogalma sem volt semmiről. Rendben, hogy kifizetem, de mit írjon be? Ér, lágyrész, egyéb? Amellett a fizetősre is időpont kell, két hetet kell rá várni. Ismét bebizonyosodott, hogy a pénz nem minden. Hiába van pénzed, még akkor sem csinálnak veled semmit. A legfontosabb mégis az egészség lenne, de ezt én már régen tudom, csak most újra eszembe jutott. A hölgy tanácsára, miszerint menjek be a sebészetre, és kérdezzem meg, milyen ultrahang legyen, ellátogattam oda is. Vadidegen kórház, abszolút nem ismert személyzet. Ám amikor az idős, nagyon kedves főorvos meglátta a karom, egyből rákérdezett, volt emlőműtéte, mert ez nyirok ödéma. Paff. Elmondta, hogy már nyugdíjas, de egész életében ezzel, ill. emlőműtétekkel foglalkozott. Tehát egy tökéletesen hozzáértő kezébe kerültem. Azonnal javasolta a barátját, aki nagy szaktekintély ez ügyben, onkológus és már most bejuthatnék hozzá. Elutasítottam. Nem, kemoterápia nem. Aztán nagyon finoman, és kedvesen elmondta, hogy erre csak az van. Nem számít, hogy megemeltem magam, hogy addig nem volt dagadt a kezem, csak azóta és, hogy most lebénult, az azért van, mert a nyirokcsomók már fenn nyomják azt az ideget, amelyik ezért felelős. Adott egy beutalót a nyirokambulanciára. Aztán megkérdezte, mikor volt a műtét, tavaly? Mondom kilenc éve. „Akkor szerencséje van, ha ez műtét után kilenc évvel lett ilyen, akkor nem valami agresszív gyorsan növő sejtekkel állunk szemben, tehát még jól gyógyítható.” Kemoterápiával! Hát ezt komolyan nem hiszem el, bárhová megyek, csak ezt nyomatják. Érdekes és a könyököm, meg a csuklóm zsibog a legjobban, amióta megerőltettem.

Közben a szokásos példálózásokat is végighallgathattam. Elmesélt pár esetet, amiben valaki meggyógyult, és aki nem vállalta, ő pedig nem. Köztük szó esett egy 85 éves néniről, akinek a jobb melléből távolították el a dagit és irtották ki a nyirokrendszerét. Jól reagált a kezelésekre. Aztán két év múlva a bal mellében is lett egy daganat, aminek a kezelését már nem vállalta el a 87 éves néni. Mondván, most már mindegy, úgyis meghal. Meg is halt. Csakhogy ebből már megint nem azt szűrtem el, amit a főorvos úr szeretett volna. Ha ui. az a kemoterápia és sugárkezelés annyira tökéletes, akkor vajon miért nem védte meg a hölgyet attól, hogy a másik oldalon is „kiújuljon” a betegség? Netán éppen az okozta? Azt hiszem, a néni mindenféle nyavalyás kezelés nélkül is elélt volna még két évig, vagy még tovább is, és nem kellett volna annyit szenvednie, fölöslegesen és értelmetlenül.

Nos tehát, akkor a nyirokcsomók méretét muszáj csökkenteni. De hogyan, hiszen eddig szinte mindent, amit felkutattam, ki is próbáltam.