Ópiátok

 

A 10 %-os CBD olaj 0,2 % THC tartalommal semmit sem ért, csak a pénzt dobtam ki. 10 ml-t ittam meg 5-5 cseppenként, de azon kívül, hogy kezdetben még jobban fájt a kezem, nem vettem észre semmit.

09.28. Elmentem a háziorvoshoz, aki rábeszélt, hogy nem érdemes ekkora fájdalmakkal élni. Felírta a tramadolt cseppekben, Contramal néven. A hajam égnek állt a mellékhatások olvasásától. Hozzászokás fenyeget, és az egyéb tünetek mellett a fogak is tönkremehetnek, stb. Egy ismerősöm bíztatott, hogy vegyem be, mert így a fájdalomba megyek tönkre. Egy barátnőm vehemensen tiltakozott, mondván zombi leszek. Ez így nem élet. Nem beszélhetünk már semmiféle életminőségről, este bevettem 5 cseppet. (maximális adag 160 csepp 8x20) csak azért, hogy tudjak aludni. Rögtön beleállt a gyomromba, kis émelygés, szédülés, hányinger volt. Vibrált a szemem, szívem majd’ kiugrott, bár feküdtem már. Aztán nem bírtam mély lélegzetet venni. De annyit segített, hogy öt felvonásban sikerült aludni. Éjjel 2.20-kor jöttem rá, hogy már addig négyszer aludtam is, azelőtt éjjel 3-ig üvöltöttem már és onnantól aludtam egy picit reggel 5-ig. A kezem sajnos ugyanúgy fáj, nem csökkentette. Nem tudom, érdemes-e ezért kockáztatnom a fogaim és a csontjaim épségét? Mivel lehetne csökkenteni a mellékhatásokat?

09.29. Ma 2 éve, hogy meglepiből hazajött a nagyobbik fiam! Három cukkíniből csináltam tök fasírtot és sok almából almás pitét, ajaj, hogy fájt a kulcscsont alatt már akkor. Egy éve napra pontosan szintén hazajött, akkor már béna volt csuklóig, ma már vállig és még lóg is, és egyre tűrhetetlenebb a fájdalom.

09.30. Ópium ide, vagy oda, ma még jobban fájt a karom, ezért reggel is bevettem öt cseppet, de semmi sem történt. Este megpróbáltam elaludni, aztán gondoltam, beveszem, hátha úgy sikerül. Á, csak úgy, mint régen. Mozgolódtam, szenvedtem. Forgolódást nem írhatok, mert csak egy testhelyzetben, kissé jobbra fordulva vagyok képes feküdni. Már fáj az az oldalam, lassan decubitus matracot kell vennem. Aztán nagy nehezen elszenderedtem, 23.53-kor felkeltem. A következő ébredés 2.56-kor történt és az már reggelig tartott. Tehát már a harmadik éjjel semmit sem ért a cucc. Igaz, csupán öt csepp volt, de ha már most emelnem kell az adagot, mi lesz később?  Nekem tényleg semmi nem enyhíti ezt a borzalmat? Erre egy bölcs hölgy azt felelte, azért nem, mert nem bízom magamban, pedig sokkal erősebb vagyok, mint gondolnám, ha ezt idáig kibírtam. Hm. Mások mindig többet látnak bennem, mint ami vagyok valójában. Egy szürke, félős kisegér a sarokban reszketve. Igaz, hogy mindig hittem, bíztam, reméltem, de most már minden összedőlt. Megeszem az utolsó Ibuprofent, amit azért tartogattam, hogy mire elfogy, meggyógyul a kezem. Már nem hiszem. Már nem tervezek előre semmit.

10.01. No, vége is az ópiát függőségnek! Mint írtam, csütörtök este bevettem 5 cseppet. Azonnal beleállt a gyomromba, vibrált a szemem, émelygés, hányinger, szédülés kerülgetett és nem kaptam rendesen levegőt. Pénteken az őrjítő fájdalom miatt délután 2-kor és este 9-kor 5-5 csepp. Szombat reggel és este 5 csepp. Aztán vasárnap reggel inkább már nem vettem be. Olyan érzésem volt, mintha egy annyira szoros mellény lenne rajtam, amitől nem kapok levegőt. Még egyszer utánanéztem a mellékhatásoknak, ezúttal nem a több mint négyoldalas betegtájékoztatóban. Szóval az ópium veszélye a halál, amely légzésbénulásból fakad. Fulladás! Te jó ég! De jó, hogy nem kísérleteztem több cseppel, szépen megfulladtam volna.

10.02. Este már nem vettem be, de még most sem kapok levegőt rendesen. Még ásítani sem tudok egy jót. Emellett egész éjjel éreztem a két vesémet, le akartak szakadni. És akkor még a többiről nem beszéltünk. Ha esetleg túléltem volna a légzésbénulást, kinyírja a fogaimat és egyre nagyobb dózisokra lenne szükség a hatás eléréséhez, a vége így is úgy is a légzésbénulás lett volna. Mellesleg fájdalmat nem csökkentett, ahhoz bizonyára több csepp kellett volna.

Nem tudom, mit akar tőlem ez a fájdalom, de nem engedi, hogy elfelejtsem! Milyen jó, hogy ilyen jó kommunikációban vagyok már a testemmel, hogy minden rezdülésére figyelek és megértem, amit mond. Kivéve, amit ez a fájdalom akar üzenni. Tehát, marad a fetrengés, mert ezek után a morfiumot sem fogom elfogadni.

10.05. Egy hete megkértem a háziorvosom, hogy írjon ő is az orvosnak, aki esetleg megműthet. Ma küldte a választ. : „Tisztelt Docens úr! A hónap elején egy kedves betegem az alábbi levéllel fordult Önhöz. Most megkért engem, hogy én próbáljam meg felvenni Önnel a kapcsolatot az ügyében. Eltekintenék az eset részletezéséről, mivel Ő alább összefoglalja. Hozzátenném, hogy az évek folyamán többször próbáltam rábeszélni, hogy nézzünk utána a probléma eredetének mert végig azt gondoltam, hogy recidiva eredetű a probléma, de Ő elzárkózott mondván úgyse veti alá magát semmilyen kezelésnek. Jelenleg próbáltam rábeszélni a szakma szabályainak megfelelő fájdalomcsökkentésre, de elég rossz a compliance ez ügyben. Nem remélem, hogy a lent részletezett illetve leletekkel alátámasztott daganatos környezetben lehetséges valamilyen műtét - de a betegre való tekintettel szeretném véleményét kérni. Előre is köszönöm!” „Tisztelt Kolléganő! Jó ideje rágódok a válaszon. A beteg leírt fájdalmai alapján biztosan van orvosi tennivaló. A választékosan leírt kórtörténet tartalma alapján a beteg számos kezelési lehetőséget elutasított. Foglalkozom plexus brachialis sérülések, kompressziós tünetek sebészetével. Éppen az emlő c.c. áttétei miatt végzett műtétek eredményei a legszerényebbek és nem felelnek meg az onkológiai szemléletű beavatkozás kritériumainak. Sok esetben tapasztaltam a tumormetastasis propagatióját. A decompressiós műtét a fájdalom mérséklésére képes a motoros funkciók rendszerint nem javulnak. 10 évvel a primer műtét után igazolt metastasis területén onkoteam véleménye nélkül műtét nem is végezhető. Nem tudom pontosan a beteg eddigi döntései alapján tervei mennyire befolyásolhatók; sebészi beavatkozás gondolatának onkoteam, pet CT eredményei nélkül nincs létjogosultsága.”

Nos, ennyit erről, hogy nem is kerestem orvost. Az ajtó félig nyitva áll előttem, de nem tudok belépni, mert az onko team úgyis előbb sugárkezeléssel akarná csökkenteni a daganat méretét. Nesze semmi, fogd meg jól.

Lehet ez még rosszabb? De még mennyire! Hisz eddig bármit tettem, mégis egyre rosszabbá vált.

10.07. Ma egy hete vettem be utoljára az ópiát származékot és ma vettem észre, hogy talán kezd jobb lenni a légzésem. Sajnálom, nem vagyok renitens beteg, de a saját érdekemben ezt sem fogom többé beszedni!

10.10. Néhány aggasztó tünetet tapasztaltam mostanában. Kér eset van, vagy tényleg akkora pácban vagyok, amit el sem tudok képzelni, de mások látják már. Homokba dugom a fejem? Esetleg csak aprócska dolgok, amiket eltúlozok. Itt van ez a lélegzés. 2014 tavaszán, amikor ez az őrületes vérnyomás benyomta a vizet a tüdőmbe, a tüdőgondozóban jártam asztma vizsgálaton. A szer, amit beadtak arra volt hívatott, hogy kiváltsa az asztmás rohamot. Nekem még jobb lett a légzésem tőle. Most pedig az ópium tartalmú cseppek óta nem tudok mélyeket lélegezni, de ásítani sem. Nem értem, még mindig bennem lenne az a pár csepp hatóanyag, másfél hét után? Avagy már a lágyrész folyamat nyomja a tüdőt is? Hová fajulhat ez még? Mi történt?

A másik az étkezés. Nemrég vacsorára kicsit több karfiollevest ettem, aztán majdnem belehaltam. Egész éjjel hánytam, pedig nem szokásom. Pár nappal előtte is volt már egy hasonló szédüléses hányingeres rosszullét, amikor feküdtem, és sikerült visszaszorítanom. Mostanában előfordul, hogy nem bírok megenni egy kiflit. Ki hallott már ilyet? Három nappal ezelőtt túrós gombócot főztem, attól is rosszul lettem. Igaz, nehéz étel, és levest nem ettem, csak gombócot, de ez nem szokott gondot okozni. Tegnap pedig a rizibizi. Egy dl céklalé és egy makréla konzerv társaságában landolt a gyomromban. Két kanállal már nem akart lemenni, de megettem, mert sosem hagytam még semmit a tányéron. Ezután jött a szédülés, hányinger, verítékezés, rosszullét. Csaknem sikerült kidobnom. Most ez mi? Az epekövek dolgoznak, vagy valami más a baj?

Egy hölgytől most tudtam meg, hogy nyolc éve alkalmazza a nagy dózisú C-vitamin kúrát és azóta tünetmentes. Minden évben megismétli, évente hat alkalommal, de nem tudja, mennyi a dózis. Tüdőműtéte volt, és minden kezelést bevállalt. A műtét után négy évvel értesült a C-vitamin infúzióról. Neki Dr. Mándi László Hajdúhadházon felírta, megrendelte, beadta az infúziókat. Háromhetente járt. Ezt ismét jelnek tekintettem, és azonnal rákérdeztem az Európa Patikánál:

„Nagy dózisú C-vitamint 2-3 munkanapon belül tudunk hozni. Három félét szoktunk beszerezni. A Rotexmedica a legnépszerűbb.

Viszonyításként megadom 100 000 mg-ra vonatkoztatva is az árakat:

Vitamin C Rotexmedica 500 mg - os ampullák, 100db-os kiszerelés - 10950 Ft (21900 Ft/100000mg).

Cevitol 1000 mg-os ampullák, 100 db-os kiszerelés - 41350 Ft (41350 Ft/100000mg).

Pascorbin 7500 mg 1 palack: kb. 4250 Ft, 20 palack: kb. 71000 Ft (56665 Ft illetve 47330  Ft/100000mg).

Ezeket az ampullákat szokták sóoldattal infúzióban beadni, így lesz 5-10-15-20 stb. ezer mg-nyi dózis. Tehát egyszer használatos szerelék, sóoldatos palack, szárnyas tű és fecskendő + felszívó-tű kell minden beadáshoz, ez kb. 1000 Ft beadásonként.

A behozatal díja 990 Ft rendelésenként, mennyiségtől függetlenül.
 500000 mg-ot ha rendel elengedjük a beszállítási díjat. 1000000mg-nál pedig további 5% kedvezményt biztosítunk.

Fizetni készpénzben vagy kártyával, forintban tud.

Szükség esetén utánvétes csomagként el tudjuk küldeni, ennek pluszköltsége 20 000 Ft-ig és 2 kg-ig 1750 Ft, innen súly-és értékfüggően emelkedik, akár 4000 Ft-ig. Ekkor a futárnak fizet.

Ha szeretné, csomagpontra is lehet kérni, ekkor 1200 Ft a küldés. Az önhöz legközelebb eső átvételi pontot az alábbi honlapon keresheti ki:

https://csomag.hu/csomagpont-kereso

A csomagszállításhoz mindenképp kérnénk a pontos címen kívül egy - lehetőleg mobil- telefonszámot is.

Mindenekelőtt viszont kell egy szakembert/orvost/természetgyógyászt keresniük, aki ezzel foglalkozik, o állítja be az adagolást, a pontos dózist. Ezek alapján tudják megrendelni akár egy hónapra a megfelelő mennyiséget.

Előreláthatólag november 1-én nyílik a Széll Kálmán téren egy speciális orvosi rendelő, akik pontosan ezzel a nagydózisú C-vitamin terápiával fognak foglalkozni. Konzultáció és lehetőség infúzió beadására is.

Ha Önnek is érdekes a dolog, akkor keressen minket nyugodtan kb. 2 hét múlva, akkor pontosabbat tudunk mondani”

Amúgy írtam már, hogy mindenki lemondott rólam? Érdekes, amikor a legnagyobb bajban vagy, éppen akkor rúgnak beléd a legnagyobbat. Az orvosok is fejvesztve menekülnek, maximum adnának egy kis kemot, meg sugarat, „hátha jobb lesz” alapon. A szellemgyógyász engem okol, miattam van. Persze, de azért segíthetne felismerni, merre menjek tovább, hogy jobb legyen. A theta healinges szerint nem működtem együtt. Egyszóval összességében hibáztatnak, okolnak, de mivel nem bíznak még saját terápiájukban sem, vagy bennem nem, inkább elfordulnak tőlem. Maradt két harminc éve tartó barátságban megedződött hölgy, akik felvették a bokszkesztyűt. Nos, igaz, hogy ez az én személyes problémám és egyedül én tudom megoldani, de most szükségem van a segítségre, sőt, a csodára. Most kellene egy olyan erős energiájú, magas rezgésű gyógyító, aki átlendítene a holtponton.

Úgy tűnik, mástól, másoktól várom a megoldást. Most igen, beismerem, hogy segítségre van szükségem. Nem bírom tovább ezt az őrjítő fájdalmat.