Nyomasztó érzés

Tegnap egész nap furcsa, pánikszerű érzés kerített hatalmába. Nem akartam egyedül maradni. Azt is mondhatnám, féltem. Bár a haláltól nem, mert tudom, mi vár rám, inkább attól, mit kell még addig kibírnom. Beszéltem erről a fiammal. Azt mondta, a haláltól nem kell félni, mert odaát csodálatos. Amit érzek, inkább a kilátástalanság. Ő is érzi, egyfolytában rátelepedik egy nyomasztó érzés. Ha a filmekkel nem tudná elterelni egy időre a figyelmét, beleőrülne. Az a baj, hogy nálam néha már a filmek sem válnak be. Se zene, se olvasás, se film, semmi. Csak egy pici javulás lenne, máris bizakodóbb érzésekkel néznék a jövőbe. Ám minden nap rosszabb. Most már nemcsak zsibbad, ég is a bal fülem. A nyakam két oldala katasztrófa, mint ahogy a szobavécé, vagy a fürdés. Az, hogy épp csak pihegek, már csak hab a tortán. Nem bírok köhinteni, beszélni, kiáltani, orrot fújni. És megtudtam, hogyha gerincsérv, akkor sem műtenek a vállban történő folyamat miatt.

A távgyógyító hölgy szerint még nincs itt az idő a távozásra, megérezné, és akkor arra készítene fel. Tény, hogy egy belső tétovázás miatt megtorpantam, de nem a vég az oka. A szakrális csakrám nagyon gyenge, ami a nőiességgel függ össze. Van mit dolgozni a csakrákon. Ő tartja bennem a lelket. Még este 8 előtt éreztem, mintha jobban lennék, bizakodást, reményt, és mintha meg tudtam volna mozdulni egy cseppet, ebben is az ő „keze” volt benne.

05.01. Mára jobb a hangulatom. Iszonyú gyenge vagyok, nem bírtam megtartani a teás csészét, a levegő nehezen megy és a kirángatott karom borzalmasan ég, hasogat, nyilallik, fáj, plusz a vállam, a nyakam. A nyak hátul zsibbad két oldalt, vele a két fülem, az állkapocscsontomnál is, a tokámnál alul összeér. Szinte egész nap aludni akartam, idegesített minden zaj, de még a beszéd is.

05.02. Hajnalban nem kaptam levegőt, muszáj volt használni az oxigénpalackot. Mikor ébredtem, úgy tűnt mintha egy kicsit jobban lennék, ám 9 körül rám tört a gyengeség, ami kitartott egész nap. Enni megint nem tudtam. A két fülem zsibbad, vele az állkapocs és a nyak. Ma írtam egy üzenetet a túlvilágról a kolléganőimnek. Megpróbáltam levágni a körmöm és annyi erő sem volt a bal kezemben, hogy összenyomjam a körömcsipeszt.

A távgyógyító hölgy mondta: „vannak emberek, akik a betegségekbe menekülnek, hogy több figyelmet, szeretetet csikarjanak ki a környezetükből. Mások a munka elől menekülnek így. Ezért nem jó a kötődéseket kialakítani, mert emberek vagyunk, tökéletlenek és soha nem azt kapjuk, amit elvárunk. Ami az egyiknek sok, a másiknak kevés. Fontos a belső szeretet kialakítása a szívben Isteni lényünkkel, ö tökéletesen szeret minket, feltételek nélkül, úgy, amilyenek vagyunk. Fontos saját magunkban a feltétel nélküli szeretet kialakítása és a belső harmónia. Egyik lépése az önismeret, felismerni, hogy amit kintről vársz, az mulandó, nem örök. Elengedni és belső kötödéseket létrehozni a szívben, az élő öröklét fényeddel, ami maga Isten. Ahhoz, hogy Istent megtaláld és szeresd, meg kell tanulni a teremtését is szeretni, azaz magadat, mert csak akkor leszel képes a szeretet kapcsolódásra vele. Ha ezt megteszed, akkor belső boldog harmonikus és magadban feltétel nélküli hittel fogsz tudni élni, minden más, amit az élet ad kintről, szeretet elfogadás stb. az csak hab a tortán. Akkor észre fogod venni, amint magaddal békében, szeretetben vagy, az vetül ki a környezetedre is, változást hoz majd ott is. A kifele való görcsös szeretet hiányodat, ebbéli vágyadat engedd el, és a szívbeli lelkesedéssel hagyd az Isteni lényed szeretetét megvalósítani. Nem vagy egyedül, sosem voltál, hisz Isten mindig benned élt és él és te is őbenne. Várja, hogy elfogadd a szeretetét, hogy boldoggá tehessen a földön. A biblia is írja, nem mindig onnan kapjátok vissza a szeretetet és segítséget, ahogy adjátok, hanem akkor és attól, amikor az igazán fontos lesz. Próbálj a szívedbe nézve, belépve Istent hívni! Hamarosan hallani fogod suttogó hangját.” - Milyen egyszerűen hangzik, tudom, hogy így van, hogy igaz, mégis megvalósítani… jól kicsináltam magam ezért. Mit nyertem azzal, hogy másképp gondoltam? Semmit. Saját világom gondolkodója egyedül én vagyok, én teremtettem ezt magamnak. De! Bármilyen állapotban is van egy fizikai test, ha változtatunk a gondolkodásmódunkon, bármikor javulhat az állapota. Csak ezt kellene megvalósítanom.