Nincs többé sietünk-félünk

Augusztus 4. : Barátnőim nem hagynak békén, türelmetlenül újabbnál újabb orvosok tanácsának kikérésére ösztönöznek. Eleget teszek a kívánságuknak, de szerencsétlen megkérdezettek sem sokat tehetnek. Főleg így, látatlanban. Az egyik szuperdoki nem is válaszolt, a másik arra hivatkozott, hogy kevés az információ, a harmadik sem mondott semmi újat: „Sajnálom. Nem tartom reménytelennek a bajt. Sem speciális eszközeim, sem elég jártasságom nincs. Az ideg nyomatásának a következményei aggasztóak. Ha az én betegem lenne a saját kezűleg végzett lymphodrainage-t javasolnám, gyógyszeresen kiegészítve vízhajtóval (spironolacton+indapamid) és milgamma n capsulával, addig, amíg erre szakosodott specialista nem látja.” Nos, erre nem is szabad vízhajtót szedni. A Milgamma B1 és egyéb B vitaminok keveréke, nagy dózisban szedem. Többé nem kérdezgetek senkit. Pont.

Közben rájöttem még valamire. A szerveztem nem mondhatott le a kezemről, nem hiszem, hogy elkezdte kiiktatni. Szerintem ő a végsőkig javítani akar rajta, főleg az én segítségemmel. Ismét képes voltam változni, változtatni. Elfogyott a citromos fokhagyma, rendszeresen meridián tornázom, ami kimondottan jót tett. Új napirendem van. Tanulok bal kézzel írni, vágni, dolgozni. Igaz, hogy a jobb béna az idegnyomás miatt, de rajta vagyok az ügyön. Esténként zöld fénybe borul a karom és a kézcsakráimon fehér fénylények lépnek bele, hogy mindent kitakarítsanak és helyreálljon az összes kapcsolat. És ma kaptam bókot valakitől, miszerint kisebb lett, vagyis már nem annyira dagadt. Legyen úgy! Ma egy hónapja használom a fájdalomcsillapító tollat. Többször ráteszem a kezemre és ledőlök vele kényelmesen, és bealszom. Nem tudom, ez jó, vagy rossz, de még életemben nem pihentem ennyit. Remélem, a gyógyulás jele. Türelmes vagyok, ráérek, nem sietek sehová, kivárom, hogy helyrejöjjön, tudom, hogy egy idegnyomódás nem múlik el pikk-pakk. A szellem és a lélek teremt, képes a fizikai testre hatni, gondolataink megteremtik azt a rezgésszámot, melyben helyreáll a rend. Ám a test mindig fáziskésésben van, nem megy azonnal, várni kell. Változás mindig van, a változás örök.

Ma előkerült a nyolc hónappal ezelőtt eltűnt cicánk, aki december 6.-án elrágott torokkal lelépett angolosan. Azt hittem, meghalni bujdokolt el, erre hazajön nyolc hónap múlva. Igaz, nagyon sovány, szaggatott bundájú, de boldogan lefetyelte a finom friss kecsketejet, s közben elpanaszolta a bánatát. Csúcs! Ez jó jel!