NAR 2016

NAR 2016

Idén négy szervezet közreműködésével, (RAI, OTCE, Mária Rend és a Keresztény Esszénus Egyház), ismét megrendezésre került az Atlantiszi Nagy Angyalrituálé, melyről hála a sorsomnak ismét testközelből tudósíthatok. Ennek kapcsán most is rengeteg gondolat merült fel bennem.
Már a troliról lelépve megéreztem az angyalok semmihez sem hasonlító mennyei finom virágos parfümillatát, a szeretet lengte be a környéket. Micsoda energiák. A Dürer ház adott otthont újból az eseménynek, mely pontosan ugyanúgy zajlott, mint tavaly. A bevonulás is fantasztikus csoda, melyet szavakkal nehéz lenne leírni, inkább átélni érdemes. Rengeteg gyermek várakozott, akik megszelídültek a jótékony energiáktól, az angyalok jelenlététől, hatott rájuk a csoda, a kézzel fogható szeretet, türelmesen vártak a sorukra. A hatalmas tömeg viselkedésére a türelem, a béke, az elfogadás volt jellemző, akik áhítattal várták, hogy sorra kerüljenek. Jelen állapotomban nem álltam be a sor végére, hanem előre mentem a súlyos betegek közé, mert a jobb karom miatt képtelen lettem volna négy órát sorakozni. Először a gyerekek és a súlyos betegek kerültek a gyógyítókhoz. Kedves, segítőkész emberek figyeltek minden részt vevőre, azokra is, akik rosszul voltak. Egy úr különböző pontok ismertetésével enyhített a rosszul lévők panaszain. Egy hölgy légszomjjal küzdött, elől a mellkasán megmutatta, milyen pontot nyomjon, a hátán pedig a férjének szemléltette a tüdő pontokat, hogy ilyen esetben így segítsen a feleségén. A hölgy azonnal jobban lett. Egy idős úrnak túl gyorsan vert a szíve, neki meg a szívburok 6-os meridián pont nyomását tanította meg, hogy azzal tudja máskor is lecsillapítani az erős dobogást. Egyszerűen fantasztikus csoda volt közöttük, ismerős arcok, valódi szeretet, elfogadás. Szükségem van a csodákra a túléléshez, és milyen érdekes, amíg várakoztam, nem fájt a máskor egyfolytában őrülten égő, szúró, nyilalló karom.
Miközben ott álltam, egy türelmetlen ifjú hölgy szeretett volna kapcsolatot teremteni egyik ismerősével, aki benn állt a hatágú csillag alakzatban a 144 fehér csuklyás ember között, akik jelenlétükkel idézték meg a 144 angyal gyógyító energiáját és jelenlétét. Egyre nehezebben viselte a várakozást, hitetlenkedve nézte a sok beteg és rokkant embert, akik arra vártak, hogy meggyógyítsák őket, végül nem bírta tovább és nekem szegezte a kérdést.
- Miről szól ez az egész angyal rituálé, csak a gyógyításról?
– Igen, ez konkrétan gyógyító angyal rituálé. – feleltem.
– Nahát, de hiszen mindenki képes meggyógyítani önmagát, sőt, csak önmagát képes meggyógyítani! – kiáltotta – Én most tanulok természetgyógyásznak és nekünk azt mondták, mi nem gyógyítunk, csak segítünk beindítani a gyógyító folyamatokat. Olyan, hogy gyógyítás nem létezik! A betegség a helytelen életmód és cselekedetek miatt az energia rendszerben létrejött zavar fizikai leképeződése. Tessék mindenkinek azonnal hozzálátni, és meggyógyulni, mert mindenki képes rá! Na, meg a szeretet! – bólintott jelentőségteljesen.
Nem válaszoltam. Két okból is, egyrészt, mert igaza volt. Másrészt viszont tudom, hogy ez megmondással, parancsszóra nem megy. Még nem. Nem úgy van az, hogy letorkolom a beteget és ráolvasok, hogy már pedig most azonnal szedd össze magad és gyógyulj meg. Nem. Bár mehet, mehetne ez úgy is, mintha hirtelen felkapcsoljuk a villanyt, amitől a legmélyebb pokol bugyraiban tévelygő ember hirtelen megvilágosodik, és máris tudja, mi a feladata, merre tovább, rátér az útra és elmúlik a betegség üzenet. Csakhogy többnyire ez nem így működik, ez még elég ritka, mert ehhez a hatalmas befogadóképességen kívül elég nagy sokknak kell történnie és még nem vagyunk ezen a szinten. Inkább egy hosszú folyamat során, lépcsőről lépcsőre jutunk el a kívánt megoldáshoz, amíg rá nem jövünk, hogy nem mástól, vagy másoktól kell elvárnunk a segítséget, mert minden bennünk van. Korábbi cikkeimben már ezt is kifejtettem bővebben, akárcsak a szeretet fogalmát. S vajon a hölgynek van-e fogalma az igazi szeretetről, vagy ő másként értelmezi az unalomig elcsépelt szót? Ahány ember, annyi féle a szeretet is, a szeretet végtelen megnyilvánulása. Aminek köze sincs ahhoz, amit itt, az angyal rituálén megtapasztalhatunk. Az igazi szeretet feltétel nélküli, nem kioktató, a szeretet a mindent elfogadó. Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert minden így van jól, ez a jelenlegi állapotod és nem akarlak megváltoztatni, hogy olyan legyél, amilyennek elvárnám. A szeretetnek nincsenek elvárásai. A szeretet nem értékel. Pont.
No, de térjünk vissza az öngyógyításra. Felmerül a kérdés, ha tényleg mindenki képes meggyógyítani önmagát, akkor mégis miért van szükségünk gyógyításra? Vegyünk például engem. Agykontrollos reiki mesterként talán szégyen, hogy gyógyításra járok, ráadásul beállok előre, mert nem bírnám ki, amíg sorra kerülök. Az emberek itt a Földön nincsenek egy rezgésszinten. Itt nemcsak a tanulás a feladatunk, hanem az is, hogy egymáson segítsünk. Az eltérő rezgések miatt képesek vagyunk egymásnak energiát adni és kapni a tőlünk magasabban rezgőktől. Egy gyógyítás során ez történik. A „beteg” energiát kap, mely segítségével beindulnak a változások és vele az öngyógyító folyamatok. Aki az útjára tér, mert elfogadja, mi a sorsa, mi a küldetése, meggyógyul, hiszen már nem lesz szüksége a tünetre, ami folyamatosan figyelmezteti. A felismeréshez szükségünk van segítségre (még), de hajlandónak kell lennünk elfogadni, beismerni és tenni és érte. - Azt gondolom, most az elfogadást gyakorolom ezzel. - Ha nem változtatunk, makacsul ragaszkodunk a régi megrögzöttségeinkhez, ne csodálkozzunk, ha nem javul a helyzetünk. Csodát csak az várhat, aki felismeri mindezt és hajlandó változtatni. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a karmánk – a múltban elkövetett tetteink következményei – miatt vannak dolgok, amin mindenképp át kell esnünk. Semmi sem tart örökké, folyton változunk, bármi történik velünk, elmúlik. Ilyen gondolatok közben rám került a sor. Egy kedves ifjú hölgy kísért be a gyógyítóhoz, közben beszéltünk pár szót. Megemlítettem a mennyei illatot.
– És ez a sok angyal, érzi őket? – kérdezte.
– Igen… - rebegtem áhítattal és közben jól esően beleborzongtam.
A gyógyító hölgy előtt ülve és egyáltalán, abban a csodában megszűnik minden, a tér-idő, a gondolatok áramlása, csak az illatot érzem és azt, hogy nagyon jó. Megrészegülten sétáltam kifelé, ahol találkoztam az ismerős esszénus papnővel. Mutattam a jobb kezem, hogy lebénult. Egy hölgy ült kinn, aki egyből bátorított, mindenből ki lehet jönni, neki fél oldala le volt bénulva és teljesen meggyógyult. Egyetértettünk benne, hogy a gyógyuláshoz szükség van a változtatásra, a szemlÉLETváltásra, de amin át kell mennünk, azon úgyis átmegyünk. A sorsát senki sem kerülheti el, a múltbéli cselekedeteink miatt – nem büntetésből, csupán ok-okozati összefüggésből – így is úgy is bekövetkezik, amit bevonzottunk. Ha változást szeretnénk a jövőben, változtassunk most. Az angyalok energiája segít emelni a rezgésszintünkön, az angyalok segítenek életutunkon, ha kérjük őket és egyezik a küldetésünkkel, de azt is elintézik, hogy átéljük azt, amit még odaát bevállaltunk, bár közben megfeledkeztünk róla és már nem esik olyan jól.
Hálás vagyok, hogy részesültem ebből, hogy átélhettem ezt a misztikus csodát, bár még ezen az oldalon, de lehet egyszer a színfalak mögül is… csak rajtam múlik.