NAR 2015

Augusztus 22. : Örömmel értesültem róla, hogy ismét megrendezik az Atlantiszi Nagy Angyal Rituálét. Izgatottan vártam az időpontot, bár szerencsére annyira nem voltam magam alatt (lemerülve), mint egy évvel ezelőtt.

Anyukámmal és öcsémmel mentünk el a rendezvényre. Amikor odaértünk, már legalább háromszázan sorakoztak előttünk, de mit tehettünk volna? Beálltunk a sor végére. Ha odamegyünk három órával korábban, akkor is ennyit sorakozunk, mire elkezdik, vagy ha később, a háromórás ácsorgást akkor is biztosítottnak láttuk.

Egy órakor megkezdődött a szertartás, ahogyan eltervezték. Ismét csodálatos atlantiszi zenére vonultak fel 144-en, és álltak hatágú csillagalakzatba. Eckard Strohm megáldott minden gyógyítót és elkezdték a gyógyítást. Középen most tizenkét gyógyító és/vagy esszénus pap segített a betegeken. Ez alaklommal 690 ember részesült közvetlen az angyalok szeretetteljes energiájából. Mi valahol a közepe táján lehettünk. Egy kedves ifjú hölgyhöz kerültem, aki mellett állt a négyéves fiacskája is. Előbb a két kézcsakrámon keresztül kaptam energiát, majd két kezébe vette a jobb kezem, aztán a jobb kulcscsont alatt, majd a vállaimon és a fejemen adott erőt. Mennyi boldogság volt. Szerencsére végig érzékeltem az angyalok illatát és a fuvallatát is. Szenzációsan jól éreztem magam. Öcsémtől kérdeztem, milyen volt neki, azt mondta, nagyon jó, csak kevés volt. Igen, én is ezt éreztem, ebből semennyi nem lenne elég, akár egy teljes órán keresztül is elbírnám viselni. Bár ha a környezetében vagyok, már akkor is észlelhető, de a közvetlen energiaátadás az valami szavakkal kifejezhetetlen földöntúli végtelen boldogságérzés.

Természetesen még mindig az elsőt favorizálom, amikor Dobogókőn voltunk és „csak” három esszénus pap (Eckard Strohm, egy hölgy és egy idősebb úr) adtak energiát. Én az utóbbi úrhoz kerültem, aki nem bírta leállítani a kezét, mert annyira erősen jött belőle az energia. Miközben a kezemre tette a kezét, megszűnt körülöttem minden. Tavaly nagyon le voltam merülve, alig bírtam magam élve elvonszolni addig a napig. Amikor tavasszal megtudtam, hogy lesz NAR, megnyugodtam, hogy addig csak kihúzom valahogy, hát úgy is történt. Pont, ahogyan elképzeltem. Akkor egy középkorú gyógyítóhoz kerültem, és elég sokáig ott voltam, mert szükségem volt a feltöltődésre, de bármennyire is szenzációs volt, az sem olyan volt, mint az első. Ebben is vannak fokozatok. Hazafelé szinte repültünk, nem éreztem fáradtságot. A karom, mintha egy picit jobban érezné magát, de ehhez idő kell. Most jut eszembe, január 22.-én emeltem meg a márványlapokat, azóta olyan, pontosan ma z hónapja. Van ennek jelentősége?

Minden esetre végtelenül hálás vagyok, hogy léteznek ilyen emberek, vagy földre szállt önzetlen angyalok, akik megteszik mindezt az embertársaikért, akik megszerveznek egy ilyen monumentális eseményt. És hogy ebben én is részt vehetek. Egyelőre sajnos nem a kulisszák mögött, hanem még innen, mert még beismerem, nekem is támogatásra van szükségem, még nem lehetek benn a sorban, mint egy angyal megidézője…