Miért?

Mostanában elmerültem az okok kutatásában, nyakig dagonyáztam a miértek mocsarában. Pedig jól tudom, sőt le is írtam már 2007-ben is, hogy a miért nem fontos, azon túl kell lépni. Már itt van, nem lehet meg nem történtté tenni. Tehát, ha javulást szeretnék elérni, ebből kell kiindulni, innen érdemes felállni. Vagyis a gyógyulás felé illik tendálni. Mégis milyen könnyű elveszni a miértekben, mivel az ember azt hiszi, ha megérti a miértet, egyből meggyógyul. Ha más dolgokért hálát érzünk, előbb-utóbb az aktuális megoldandó feladat iránt is át fogjuk élni a köszönetet. Rájövünk, mire tanított, mivel lettünk többek általa. Hajrá! -  Gyakorolni őrjítően égő fájdalom mellett!

Miután ezt leírtam, pár napra rá rögtön beugrott két dolog. Most vagy azért történt mindez, hogy eljussak az akupunktúrára, ahol rengeteg kedves embert megismerhetek, és eljutott hozzám az aranybolygó üzenete is, vagy azért, mert az utóbbi kilenc évben egyfolytában a gép előtt ültem, szó szerint odaláncoltam magam és írtam, vagyis nem törődtem önmagammal. Igen, azt hiszem, is-is, de inkább az utóbbi. Most kezemnél fogva leterítettem magam, képtelen vagyok elkerülni, hogy foglalkozzak önmagammal is. Ma éjjel már teljesen biztos lettem ebben. Erre nézem az üzeneteim, ahol az egyik kedves asztrológus hölgy levele várt rám: „Hogy van? Sikerült-e valamit meglátni az összefüggésekben? Gondoltam Önre, hátha jelentkezik még, mert bele nem avatkozhatok. Annyit kaptam még információként a kezéről, hogy blokkolták fentről: túl sok adás másoknak és kevés figyelem önmagára.” Hm. Ezek szerint mégis ennyire fontos, hogy figyeljünk önmagunkra (is)?

2017.01.31. A második akupunktúra sorozat kezdete. Most is iszonyúan fáj a karom és dagadt, de már megint ónos eső esik, vagyis ez lehet az oka. Azért csak elbírtam vonszolni magam a rendelőig és haza. Fájdalomcsillapító nélkül. A karharisnya is elkészült. Mit is mondjak? Ez egy satu, amibe bele sem bírom tuszkolni szegény karomat, nemhogy képes legyek viselni. A kesztyű szintén olyan, még jó, hogy csak az egyiket váltottam ki. Bizonyára hasznos, jó szándék vezérelte a készítőket, se soha nem próbálták viselni, az biztos. Akinek ennyire dagad a keze, annak sajnos nem jó. Három nap múlva, amikor már nem esett az eső és picit lejjebb ment a karom, a fiammal közösen sikeresen feltornáztuk a karomra. Iszonyúan szorít, mint egy satu. Fél óráig bírtam.