Mi javult az akupunktúrás tűktől?

Előzmények: 2015.01.22.-én megemeltem a márványlapokat, de az már csupán a jéghegy csúcsa volt. Másnaptól feldagadt a felkar, az alkar, majd a kézfej is, mint egy lufi. Rögvest nekiláttam a nyiroködéma kezelésének. Ám decemberben egy jó nagyot estem, magam alá reccsent a jobb kezem. Ekkor a kulcscsont alatt, - ahol amúgy is megszakadt valami az emeléskor - hatalmas, szemmel látható tenyérnyi pukli keletkezett és óriási lufivá duzzadt az egész karom. Ez idővel picit visszahóződott. 2016 áprilitól azonban egyre jobban fájt az egész karom, valamint a kulcscsont alatti rész, és zsibbadni kezdett a gyűrűsujjam, majd a középső, mutató, hüvelyk. Addig-addig, amíg május 1.-én már kiesett a kulcscsomó a kezemből és fokozatosan lebénult az egész. Nem kellett sokat várni, hogy a kisujjhoz tartozó rész is beszálljon a buliba, ám az más irányból húzta be. Csuklóból az egész kezem lebénult, megmerevedett, használhatatlan lett. Többféle orvosnál jártam, mire novemberre eljutottam a kézsebészig. December 1.-én az EMG vizsgálaton kiderült, hogy a bal kezem is alagút szindrómás, így a jobb biztosan, bár a vastag nyirokpaplan miatt nem lehetett elvégezni rajta a vizsgálatot. 2017. január 6.-án jutottam el az eredménnyel a kézsebészhez, aki közölte, hogy eredmény nélkül nem műthet. Különben is lehet, hogy az idegeket már fenn nyomja valami, valahol, az is lehet,hogy a nyirok. Bár másoknak a nyiroködémától nem bénul le a keze. Megkezdődtek a találgatások, mert sem UH, sem rtg. nem mutatott ki semmi érdemlegeset. Lehet izomgombóc, vagy nyirokfolyadék-góc, stb.

2016.11.14.-től 2017.03.30.-ig 12-15 arányban hagyományos kínai orvoslás keretében 27 akupunktúrás kezelésen vettem részt. Akkor már olyan állapotban kerültem, hogy muszáj volt tennem valamit, mert nem bírtam tovább. Szó szerint fetrengtem az ágyban, mert úgy sem volt jó, akkor is hasogatott, az áramütés szerű nyilallásoktól teljesen kikészültem.

Az első, amit észrevettem, pontosabban a párom, mert a jót könnyebb megszokni, hogy nem nyögtem annyit és tudtam aludni. Szerencsére ez máig így maradt, többnyire alszom – igaz, csak több felvonásban, de addig legalább már nem érzem a karom. - Tíz kispárnával igyekszem olyan pózba helyezni, amely a legkényelmesebb neki. (Kivéve, amikor esik az eső, mert olyankor kibírhatatlan, visszadagad, ég, feszít, őrülten fáj) Amikor nehezen alszom el, megmasszírozom a vastagbél 4-es pontot és a szívburok 6-ost, majd hasi légzést végzek. Aztán valamikor belealszom a tevékenykedésbe.

Az első 11 kezelés után mentem vissza a nyirokambulanciára, ahol döbbenten nyugtázták, hogy kisebb lett a karom, nem feszült annyira, jobb az állaga, valamint élet színe lett. Tavaly nyáron már lilult, mint ami elhalt. A tenyerem közepe sötétlilában játszott. Tehát javult a keringése, és ezt az acces bar kezelő hölgy is megerősítette, érezte, hogy teljesen normális benne az energiaáramlás.

2016.08.21.-től rendszeresen szedtem a fájdalomcsillapítókat. Paracetamol, ibuprofen, pirynek formájában, amelyeket két hétnél tovább nem ajánlatos szedni, ui. súlyos vese- és májkárosodást okoznak. A gyomorról nem is beszélve. Mégis öt hónapig menetrendszerűen bevettem este-reggel. Ha más nem, megnyugtatott a tudat, hogy hátha segít. Amikor 2017. 01.14.-én este szintén őrjítően, azaz talán a legjobban fájt, abbahagytam. Ha úgysem használ, minek? Nem szedek fájdalomcsillapítót. Nem mintha most nem fájna, de azzal sem jobb, viszont legalább rendkívül veszélyes. Az áramütés szerű belenyilallások ritkultak.

Február végén mértem meg a vércukorszintem, igaz, 3x szedek rá gyógyszert is, de ebéd után 2 órával 7,3. Ez jó, régebben ilyenkor 11, 12, de volt már 21 is.

Eddig, mivel nagyon fázós vagyok, hidegben úgy beöltöztem, mint egy múmia. Ha ilyen állapotban beléptem egy üzletbe, vagy felszálltam egy buszra, ahol fűtöttek, le kellett tépjem magamról a kabátot, sálat, mert azonnal a rosszullétig kimelegedtem. Most ezt is nyugodtabban viselem. Ha bemegyek egy üzletbe nagykabátban, rajtam maradhat, nem ájulok el. A hatalmas belső tűz, a többlet is kezd kiegyenlítődni. Sokkal nyugodtabb vagyok. Bár a vérnyomást nem ellenőrzöm, mivel egy kézzel nem tudom megmérni.

A megfázást jobban átéltem, erősödött az immunrendszerem. Sőt, idén télen rendkívüli hideget éltünk át, amellett a kazánunk is kilyukadt, tavaly ilyenkor egyfolytában beteg lettem volna, nem is akárhogy.

Nemrég tűnt fel, hogy olyasmit is gond nélkül megehetek, amitől eddig óriásira felpuffadtam, pl. rántott karfiol, brokkoli krémleves, tepsis krumpli hagymával. A pocak is kisebb lett, a puffadás elmaradásával. Jobb a közérzetem.

Mindenben mértékletesebbé és jóval nyugodtabbá váltam.

A lábaimon lévő léppontok nyomásra mindig fájtak, most már nem fájnak.

A kezelés alatt fantasztikus álomvilágba repülhettem volna – ha nem szakadna le közben a jobb karom. S bár a bénulás még folyamatban van, sokt segítettek a tűk az elfogadásban, az energiaáramlásban, javult a keringésem, az emésztésem is.

Összességében olyan volt, mintha egy továbbképzésen vettem volna részt, ahol testem-lelkem gyógyult egyszerre. Rendkívül sokat tanultam a pontok helyéről és jelentéséről, melyek használatát akupresszúrás szinten beépítettem a mindennapjaimba. Kezelés közben nemcsak belém szúrták a tűket, hanem a mit miértre is válaszokat kaptam. Amellett, hogy itt családias a légkör, minden pácienst nevén szólítanak, egyenrangú partnerként kezelnek. Ráadásul tekintettel vannak a rigolyáira. Közvetlenek, igaz, őszinte szeretet légkör uralkodik, amely már több mint fél gyógyulás. Imádtam idejárni, mint az összes többi kedves ember, akiket volt szerencsém megismerni.

A többi nyereség meg majd kiderül a vizsgálatok és a további megfigyelés során.