Még mindig itt tartok?

Augusztus 21. Egyik nap beszélgettem egy hölggyel, akivel mindig megosztjuk a tapasztalatainkat. Vehemensen győzködött, hogy nekem nem ez az utam, ahol most tartok, hanem egy olyan házban kellene élnem, ahol csend van, békét és nyugalmat teremtek, reiki kezeléseket, angyaltanfolyamokat tartok. Vicces, de ez nekem is eszembe jutott, amikor a reikire jártam. El tudtam képzelni magam reiki mestertanárként, nyugodt, békés, bölcs tanítóként, aki rengeteg embernek segít megtalálni önmagát. Csakhogy ezt ilyen pörgésben nem lehet megvalósítani, ill. lehetne, de ahhoz még magasabb szinten kellene rezegnem, és teljes mértékben kizárni a külvilági őrületet, nem részt venni a játszmában. Amíg ez nincs meg és magas a vérnyomás, addig nem vagyok ott, ahol ezt meg lehet valósítani. Nézzük, mennyi tünetet generálok azzal, hogy a feladatom még mindig nem értettem meg teljesen, vagy direkt nem akartam megérteni, vagy nem fogadtam el valami fontosat, esetleg ellenállok annak, ami van. Pl. a jobb kar nyiroködéma, a három gyanúsított nyirokcsomó, a vérnyomás, a cukor, a lábfájás, a derékfájás, a vesekő, az epekő, a fáradtság tünetek. Így nem lehetek mester. Ez nem illik hozzá. Ugye? Mert az embereknek vannak elképzelései, milyen egy mester, és ha nem olyat látnak, meginog a hitük. A mester olyan legyen, mint egy szobor, a kedvező tulajdonságait illetően. Legyen példa, ne bort igyon és vizet prédikáljon, igaz? Míg nem bírom lenyugtatni magam, hogyan tudnék másokat lenyugtatni? Egy ilyen státusz azzal jár, hogy mindenki rám zúdítaná a saját problémáit és a negatív érzéseit. Vajon képes lennék ezt ellensúlyozni anélkül, hogy lehúznám magam? Még nem. Van egy vitaminbolt, ahol régebben vásároltam, ám amiért most nem teszem, „nem hagynak magamra”, időnként fel-felhívogatnak és agitálnak. Úgy is mondhatnám, törődnek velem, de szerintem reklámfogás. A törődés álarca alatt vitaminokat akarnak rám sózni. Hiába mondom, hogy egy ideje nem szedem őket, mert csalódtam bennük, mert rájöttem, nem az anyag a fontos. Nem számít, mit eszem, ha lelkileg rendben vagyok. De rendben vagyok? Nem. Mert hiába is képzelem magam nyugodt, bölcs jóginak, aki lótuszülésben felülről nézi az életet, ha közben a vérnyomás 240. Valami szétfeszít. Addig-addig csevegtünk erről a hölggyel, amíg el nem mondtam neki, nem olyan egyszerű beutaznom Budapestre, mert egyfolytában írok, és nem tudok elszakadni a géptől. (Na, jó, azért ma már van rendes napirendem, nem úgy, mint régen. Bezzeg akkor hamar el is készült egy könyv.) Erre megkérdezte, miről írok, s miután megtudta, azt felelte, művész lélek vagyok, nem illik hozzám a magas vérnyomás, még akkor sem, ha ez minden felmenőmnél „divat” volt. A túlnyomás oka, ha az embert olyan dolog feszíti, amit nem tett meg, vagy nem fogadott el. Ettől van. Néha az is világos, mi az, de aztán mindig visszasüppedünk a „valóságba” és folytatjuk a játszmát. Amíg nem oldottuk meg a problémát, folyton vissza-visszatér, még ha néha úgy tűnik, el is múlt. Nos, azt hiszem, egyelőre attól nem kell tartani, hogy reiki mestertanár, vagy angyaltanfolyam vezető leszek.