Más szemszög

2017.01.02. Ismét egy hét nyirokdrenázsra járok a kórházba. Előre féltem, mit fognak mondani, mert egy ideje képtelen vagyok elviselni a rugalmatlan speciális fáslit. Hiába kötöttem fel, muszáj volt levennem, mert feldagadt alatta és annyira feszített, hogy begörcsölt. Sima fáslival mindig betekertem, kenegettem és a tanultak szerint próbáltam elvezetni a nyirkot minden nap. A doktornő – egy tündér, és valóban az – rögvest kérdezte, hogy vagyok, elmondtam, hogy nem bírom cipelni, és még bénább. Valamint megemlítettem az akupunktúrát, s, hogy attól tudok már aludni és ritkultak az áramütésszerű nyilallások. Mikor megnézte, azt mondta, sokkal jobb az állaga, nem annyira kötött. A gyógytornász lemérte és mindketten megörültek, hogy az alkar sokat javult, persze a felkar picit vastagabb lett. Az akupunktúrát meg nem javasolták, mert a nyiroködémás kezet nem szabad szurkálni. Már maga a tűszúrás is veszélyes, mivel az maga is kiválthatja az ödémát, a szúrások helyén pedig könnyen elfertőződik, akár orbánc is kialakulhat. Inkább olyan helyre menjek, ahol akupresszúra van. Valamitől mégis mérhetően jobb lett, sőt, a látványára is ezt mondták. Ekkor rákérdeztem a kinezio tape-ra. A doktornő azt mondta, nekik is van, sőt nemcsak a kinezio, hanem a nyirok tape is és miután az eddig okolt nyirokcsomók már nem lehetnek a fő kiváltók, ezért pénteken fel is teszik, addig nincs értelme, mert úgyis felmasszíroznák. Pláne, hogy a bandázzsal nem értük el, amit szerettünk volna, mert nem tudom mozhatni benne a kezem. Az okokat másutt kell keresni. Mivel a bal kézben carpalis alagút szindrómát igazoltak, feltehetően a jobban is biztosan van, mégsem győzte meg őket a dolog. Alagút van a könyökben és a vállban is. Mi van, ha megműtik a csuklót – ami ugye ismét veszélyforrás az ödéma miatt – és mégsem javul, mert másutt nyomja az ideget valami? Péntekig kitalálják, milyen kérdéseket írjanak a kézsebésznek, hogy miféle képalkotó vizsgálatokra lenne szükség, hogy eldöntsük végre, miért béna a kezem. Attól, hogy csak csuklóból béna, még fenn is nyomhatja valami. A kulcscsont alatt dagadt, fájdalmas és sokszor kisugárzik az ujjakig az olyan érzés, mintha egy vasdrótot huzigálnának benne. Eddig senki sem hallgatott meg, egyedül itt a nyirokambulancián voltak kíváncsiak a részletekre. A gyógytornász kérdezte, hogy ezt a nagy fájdalmat meg lehet-e szokni? Miért? Mert mintha most nem nyögtem volna annyit. Nocsak, mégis jók a tűk? Valamint célzottan próbálta kideríteni, honnan eredhet a gond, nehogy feleslegesen műtsenek. A rossz tartás miatt gerincferdülésem van, de hogy ez előtt is volt-e, azt már nem lehet utólag kideríteni.

Második nap eszembe jutott, hogy még 2015 decemberében, az ominózus, UH előtt estem egy jókorát. Addigra csaknem sikerült levinnem az ödémát, legalábbis az alternatív kezelések hatására szépen lapult. Amikor megbotlottam a járdán és félrecsúszott a lábam, hatalmasat zuhantam, magam alá-fölé feszült pont a jobb karom. Annyira fájt, azt hittem, fel sem bírok állni, ott maradok örökre. A karom persze azonnal lufi méretűre puffadt, és a kulcscsont alatti rész úgy feldagadt, mint egy teniszlabda, egy egész tenyérnyi lett. Most arra gyanakodtunk, talán ott, akkor összehegesedett valami és az nyomja az idegeket. A gyógytornász többször próbálta kimozgatni, de őrülten fájt, mert teljesen letapadt. A fásli látványától is rosszul lettem, alig bírtam magam hazavonszolni, próbáltam kibírni, de este hatkor le kellett szedjem, mert teljesen satuba szorult a kezem. Nem értettem, miért, hiszen a drenázs jól esett neki. Harmadnap kiderült, esett a hó. Ha bármiféle csapadék van, elviselhetetlen a kezem, a fáslit végképp nem tűri el. Harmadnap már ötkor leszedtem és éjjel a saját fáslimat sem bírtam ki. Negyednap megbeszéltük, hogy az ujjaim annyira merevek, hogyha végre megtaláljuk az okot és sikerül is felszabadítani az idegeket, legalább egy év kemény munkába kerül, hogy újra tudjak egyáltalán fogni. A fáslitól kiráz a hideg, befeszül, szétmegy a karom. Satuban érzi magát. Mellesleg a bénulás pont attól lett rosszabb. És még mindig tud rosszabb lenni. S a vérkeringés és az ödéma bár javult, az eddigi nyirokdrenázs és kézmasszázs segített, hogy picit jobban be tudjam hajlítani, de már képtelen vagyok megmozdítani az ujjaim, már hátrafelé sem megy. Kilenc hónapja tart. Vannak mérhető eredmények, mégsem érzem.

Az ötödik napon kiderült, hogy a nyirokdrenázs hatására ismét egy picit lejjebb ment a puffadás, de csak az alkaron. Ma feltették a nyirok tape-t, igazán dizájnos lett, mehetek is a rock koncertre, de akár az X-Men-t is eljátszhatom. S mivel a karom olyan állapotba került, már kaphatok karharisnyát és kesztyűt is. Délután volt időpontom a kézsebésznél. Igazán örült a nyirokcsomók javulásának, de ő nem küld tovább semmilyen vizsgálatra, mert neki a kéz csuklótól lefelé számít. Nem műti meg, mert nincs róla lelet. Vakon nem vághat, jogilag. Bár a balt szívesen műtené, de azt nem engedem, amíg a jobbal nem tudok fogni. Mi a teendő? Menjek vissza, ha elmúlt az ödéma, akkor megismételjük az EMG-t, és ha lesz róla papírom, megműti. Persze, ha mégis fenn nyomja valami, akkor semmit sem fog érni. Az igazi carpalis alagút szindróma legfőbb tünete, hogy a hüvelykujj párna alatti izom elkezd sorvadni. Akkor azért lóg ott a bőr? Vagy kiment belőle az ödéma? Szerinte az utóbbi. Említettem az akupunktúrát és teljesen egyet értett vele, hogy az nagyon jó. Oké, ezért kár volt erre várni! Tehát még nem szabadulok. A gyógytornász javasolta, hogy menjek másik neurológushoz.

A tape: Sokkal könnyebb benne a kezem, mint a fásliban, amiben alig bírtam hazajönni. Ezzel kibírtam ezt az egész napos tortúrát is.