Márványlap terápia

Párom gyűjtögető életmódot folytat, sokszor olyan helyen tárol valamit ledepózva, amit nem szeretnék ott látni. Ezért könyörgöm, hogy vigye el onnan, s megígéri, hogy elviszi, de nem történik semmi.

Így történt ez a márványlapokkal is…

Jó ideje már többször is kértem, szedje fel a kerítés mellől, de több mint fél év után is ott sorakoztak és felgyűjtötték maguk mögött a port. Júliusban volt az életmentő műtét, addig nem hogy emelni, de jóformán semmi mást sem tudtam csinálni. Január 22.-én azonban végleg eldöntöttem, hogy elviszem onnan a lapokat. Jó idő volt, kora reggel felszedtem egyenként és lemosogattam őket, majd az ablakpárkányokra tettem. 9 db kisebb-nagyobb lapról volt szó. Nehéznek éreztem, különösen a legnagyobbat, de ha már elkezdtem, akkor be is fejeztem. Utána nagyon rosszul lettem, úgy éreztem, mintha túlságosan megerőltettem volna magam, meghúzódott mindenem, mintha megszakadtam volna. Le is kellett feküdnöm. A hasam is fájt, féltem, hogy kiszakadt. Borogattam és megígértem magamnak, ilyet soha többé…

Ám korántsem sejtettem, hogy még mit műveltem magammal. Már 2007 – ben, az első műtétnél az orvosok megmondták, hogy 2 kg – nál többet nem emelhetek. Persze ezt nagyon nehéz betartani, az ember mindig túllépi a megengedett határt, de valóban, a jobb karommal nem is bírtam el többet. Se cipekedni, se egy vacak kistáskát nem vihettem benne, mert „leszakadt”. Néha be volt ugyan dagadva, de aztán lejjebb ment. Különben is a műtét óta kicsivel alapból vastagabb volt az a karom.

No, de most?

Már pénteken iszonyúan felpuffadt a felkarom, aztán még egy picit lejjebb apadt, de utána az alkarom is feldagadt, végül a kézfejem is. Akkora lett az egész jobb karom, hogy nem fért bele a blúzaimba, sőt, még bizonyos kabátokba sem. Erre mindenki nagyon beijedt, és orvoshoz küldözgettek. Ám tudtam, hogy nem tudnak vele mihez kezdeni. A hónaljba tettem svédcseppes borogatást, azzal reggelre picit lejjebb apadt, de nappal ismét óriási lett. Február 20.-án az UH-on megállapítást nyert, hogy a tavaly felfedezett, gyanús nyirokcsomó több, mint a duplájára nőtt. Végleg eldőlt, hogy ez nyiroködéma lehet. (Mellesleg csodálkozom, hogy a kórházban annyi tortúra után sem dagadt fel, pedig vért vettek belőle, infúziót kaptam bele, egymás után sorra kötötték bele a branülöket… és mégsem dagadt be!- pedig ebbe a karba nem lett volna szabad, de hát… az életemről volt szó!)

Háziorvos szerint egy jó masszőr le tudja apasztani, mert ezzel semmi mást nem lehet kezdeni, ui. a vízhajtó még rosszat is tesz neki.

Onkológushoz nem megyek, mert úgysem engedem, hogy megszúrják, se műtétet, sem semmilyen kezelést nem vállalok.

Készítettem vérehulló fecskefűlevet, azzal borogattam. Aztán kókuszzsírba kevertem 5% szódabikarbonátot, és reggel-este azzal kentem azt a részt, meg a svédcsepp, de semmi sem használt. Aztán fürödtem szódabikarbonátos vízben, olyankor másnap reggelre lejjebb ment.  Majd a kókuszos krémhez kevertem még MSM-t is. Ez az anyag megnyitja a sejteket, hogy a hatóanyag kívülről is bekerülhessen. Ez esetben a lúg, ui. azt nem szereti a rák, ami köztudottan savban fürdik és él igazán.

Április 22.-ig azaz teljes három hónapig nem hatott semmi. Sem masszázs, sem a kenés, vagy a borogatás. Heti 1-x szódás fürdő is csak átmeneti, csekély eredményt hozott. Akkor azon gondolkodtam, vajon biztosan a nyirok az oka, vagy esetleg mégis a megerőltetés? Párom ui. felvilágosított, hogy egy olyan márványlap 20-30 kg is megvan. Most nem merem megmérni, nehogy igaza legyen, pláne újra nem emelem meg. Lehet, hogy megerőltettem a karom, ami addig több, mint hét évig nem emelgetett ennyit? Lehet, attól duzzadt be a nyirokcsomó is, és nem fordítva?

Nos, közben megrendeltem az Iscador injekciót, iszom a gránátalma lét minden áldott nap, eszem goji bogyót, gyömbért, és a vitaminokat. A karom duzzanata viszont maradt. Masszíroztam, és áztattam, közben olvastam, hogy a teafaolaj a rákos sejteket is elpusztítja. Mit veszíthetek? Kenem azzal is. És várom az Iscadort… Persze, amíg látható jele nem volt semminek, addig senki sem aggódott, most viszont egyfolytában mondogatják az orvost, vagy, hogy csináljak valamit. Rendben, csinálok, remélem, eredményes is lesz! Most még mentolos olajjal is bekentem a karom, hátha tényleg megerőltetés, felfelé nyújtva markolgatok vele, és visszafele masszírozom. Meglátjuk, mi lesz…