Már temetnek

Közben végre rábukkantam egy cikkre, ahol leírták a karbénulás okait. Ez, ami nekem van, inkább újszülötteknél gyakori, szülési sérülés miatt. A csecsemő nem tudja mozgatni a karját, de kb. két év alatt helyrejön. Persze szükséges a szülők segítsége és a rendszeres gyógytorna. Lehet mégis az esés következménye nálam?

08.07. Fél tíztől délig hívogattam a kórházat, órákig hallgathattam az idegesítő zenének nevezett klimpírozást, mire elértem az orvost. Azt mondta, ez nem idegsebészeti eset, nem tudják megműteni. Beszélt a többiekkel és még azt is eldöntötték, hogy miután régóta fennáll a bénulás, már esély sincs arra, hogy visszakapjam a kezem, tehát soha többé nem fog megmozdulni. Esetleg egy mellkas sebész megműtheti hónaljon keresztül, vagy egy fájdalomcsillapító műtét is szóba jöhet, ha már másképp nem megy. Csakhogy gondolom, akkor elvágják az összes ideget, akkor aztán tényleg nem lehet többé megmozdítani a kezem. Abba nem megyek bele. Kicsit bömböltem, aztán azonnal írtam a múltkori orvos igazgatónak. Említettem, hogy közben kikértem egy másik kórház véleményét is. Ott tudtam meg, hogy a kitapintható csomó a kulcscsont alatt, egy érgombóc. Abból vettek mintát, az az áttét. A probléma sokkal mélyebben helyezkedik el. A karfonatot, a vénákat és az artériákat szőtte be egy tumor. Tanakodtak, hogyan lehetne műteni? A tüdő felől tüdősebésszel, vagy kivenni a kulcscsontot és utána visszatenni, esetleg hónalj felől egy  mellkas sebésszel. Ez nem idegsebészeti eset, nem tudják megműteni. Nagyon szépen kérem, ha van esély arra, hogy az Önök intézményében egy szakorvos lézersebészettel megszabadítson ettől a tumortól, kérem, jelezze, hogy mit kellene tennem. Nem bírom tovább ezt az őrjítő fájdalmat és mivel szeretném megtartani és megmenteni az idegeket, inkább idegsebészre bíznám, mint bárki másra! Azonnal válaszolt is: „Mivel kulcscsont alatti mellkasi anatómiai régióban zajló folyamatról van szó, ez elsősorban a mellkassebészet területe, esetleg a fej-nyaksebészet határterülete, de elsőként mindenképpen mellkassebészet. Ezen belül is a Kékgolyó utcai országos intézet lehet ilyen komplikált esetben illetékes. Emellett, a panaszait nyirokkeringési zavar okozza, mely az onkológiai mellkassebészet rutinja, ezért is  ezen konzíliumot javasolnék. Kulcscsont alatti nyílt mellkasi beavatkozásokat mi idegsebészként nem csinálunk, ilyen régióban és betegségekben nincsen tapasztalatunk, ill. nyílt mellkasi anaesthesiologiánk sem.”

Már megint mindenki magánklinikára terelne. Kész.

08.08. Ma ismét felhívtam az orvost. Pontokba szedte a véleményét, miután több kollégával konzultált. Először is egy onkológiai véleményt kell beszereznem, van-e még másutt is, mennyi a túlélési esély? Azután egy mellkassebészeti műtét, ha lehetséges. Fájdalomambulancia, ahol morfium kapszulákat ültetnek be a bőr alá. A legvégén még szóba jöhet egy idegsebészeti fájdalomcsillapító műtét, mely nagyon veszélyes, és annyiból áll, hogy a gerincnél roncsolják az idegeket, hogy ne érezzek semmit. Komolyan ekkora bajban lennék, vagy csak ők rekedtek a 18. században? Abban a kórházban minden a protokoll szerint zajlik. Gondolom ez is előre gyártott séma nyomán halad. Ha van, aki kövesse. Én nem fogom. Mellesleg elgondolkodtató, hogy egy közkórház elismert idegsebésze ilyen „gyógymódot” javasol. Miszerint nem felszabadítjuk az elnyomott idegeket, hanem inkább még el is vágjuk, hogy örökre béna maradjon a páciens. Ja, bocsánat, elfelejtettem, hogy úgysem él már sokáig, tehát mindegy. Nekik. A magánkórház honlapján meg azt olvastam, az elszakadt idegeket meg lehet varrni, a hiányzókat lehet pótolni. Akkor most, hogy is van ez? Nem értem.  

Szóval nemcsak az ismerősök, a dokik is temetnek. Mert még nem ismerik Brátán Erzsit és a csodákat! Engem ne temessenek és jósolják meg, meddig élek, úgysem ők döntik el, az meg van írva odafönn és addig itt is maradok, addig agyon se verhetnek. Röhögném, ha kivennék a lágyrészt és kiderülne, hogy nem is rák, hanem mondjuk megkeményedett nyirokfolyadék, a pukli meg a régi áttét, 2008-ból. Hí, most szörnyű sejtelmem támadt! Mi van, ha ez az igazság, ők meg eldöntötték, hogy előrehaladott és már nincs sok hátra?

Írtam egy külföldi magánklinikának, ezt a választ kaptam: „Én sajnos már nem dolgozom Hannoverben ezen a klinikán, de azért hagytam meg a honlapot, mert a magyar embereknek is tudniuk kell, hogy vannak a chemotherápián kívül más lehetőségek is. Budapesten szerintem nincsen hasonló lehetőség. A Warmetherapie egyébkent sem jönne szóba Önnél, az oedema miatt. Hannoverben is Insulin Potenzialt chemotherápiát csinálnának. Van egy Klinika Dobogókőn, Gerson Klinika azt hiszem, talán ott kellene utána érdeklődni, fel tudnák-e venni, de szerintem insulin Potenzialt chemotherapiat ott sem csinálnak. Nagyon előrehaladottnak tűnik ez az állapot, és a thrombosis miatt veszélyes is lehet! Véleményem szerint az Ön esetében megoldást az insulin potenzialt chemotherapia jelentene, Hannoverben, gondolja meg, hátha mégis el tud oda utazni, egy tolmáccsal. Minden jót kívánok.” Ám az ajánlott hely most nyári szabadságot jelentett, valamint megfizethetetlen. Nem akarok külföldre utazni, nem is tudok. Biztosan helyben is van megoldás.

Kedvenc akupunktúrás doktornőm ezt írta: „Hát elég nehéz a helyzet. Én azt hiszem, kimennék a helyedben Joao de Deus-hoz a brazil gyógyítóhoz és sokáig itt maradnék, akár hónapokig. Spirituális és néha fizikai műtéteket csinál. És hát ki kell mozdulnod a megszokott életedből, hátha ez segít. Nézz utána. Nincs semmi okos ötletem csak mindig nagy szeretetem küldöm.” No, igen, és egyre jobban fáj a kezem, egyre jobban ég, egyre elesettebb vagyok.