Ma éppen mi gyógyítja a rákot?

 

Ismét bekerültem egy daganatos betegek egymást segítő csoportjába, ahol mindenki megosztja a saját tapasztalatait, no meg azt a töménytelen cikket, amit ezzel kapcsolatban látni lehet az interneten.

Növekvő érdeklődéssel figyelem, nap, mint nap, ma éppen mi gyógyítja a rákot. Erre a témára milliónyi cikk és termék alapozza magát, leginkább üzleti fogásként. A cikkek felröppennek, majd hirtelen tovaszállnak a semmibe, magukkal rántva a betegek esetleges utolsó reményét is.

Miközben többen szkeptikusan állnak hozzá, mondván, á, ugyan, egyik sem jó semmire, addig mások vehemensen védelmezik saját gyógymódjukat, (esetleg termékeiket), hogy ez, és csak ez jó a rák ellen.

Ellen?

Furcsállom, hogy még mindig itt tartunk, pedig már évtizedek óta tudjuk, ami ellen vagyunk, azt megerősítjük! Miért? Mert folyton a gondolatainkban tartjuk! És tudjuk, a gondolatok által beindított folyamat teremt. Ráadásul az agy a nemet nem ismeri, nem tudsz egy nem elefántra, egy nem zsiráfra gondolni… próbáld csak ki!

És még mindig itt tartunk, hogy harcolunk ellene! Igen, ellene!

Jártam egy termékbemutatón, ahol az előadó azzal érvelt, már megvan a rák ellenszere! Persze, nem mindenkinek elérhetően, hanem csupán a titkos társaságoknak, a nagyon fontos gazdag embereknek. Kíváncsi lettem volna, mit mond, mi az? De teljesen felesleges lett volna rákérdezni, úgysem tudta volna azt mondani, hogy X, vagy Y szer hat a rák ellen. Miért? Mert nincs ilyen!

Akkor most joggal merül fel a kérdés, ezek szerint ne higgyünk semmiben? Hát hol vannak a gyógyító növények, gyógyító zöldségek, fűszerek, ásványok, nyers, vegán ételek, rezgések, homeopátia és egyéb gyógyító módszerek? Nem használnak?

Miért van az, hogy az egyik embert meggyógyítja a hagyományos kezelés is, a másikat még az alternatív sem?

Még mindig azt mondom, a szerek csak mankók, melyek segítenek az úton.

Nos, a szerek akkor használnak, ha hiszünk bennük! Vagyis előbb olyan rendíthetetlen hittel kell hinnünk valamiben, bármiben, akármiben, amit mankónak alkalmazunk, illetve egyfajta olyan biztos tudást kell, érezzünk, amiben akkor sem ingunk meg, ha a földön élő összes ember az ellenkezőjét bizonyítja számunkra. Ezzel a hittel lehet gyógyulni…

A neten fenn van mindennek az érve és az ellenkezője is. Hogy ezek közül mi a jó? A legjobb a SAJÁT tapasztalat, a türelem és a MÉRTÉKLETESSÉG mindenben!

Ha minden nap jó valami a rákra, akkor miért vagyunk betegek?

A gondolataink miatt.

Vannak helyek, ahol nem ismerik a rákot, mint betegséget. Miért?

Azért, mert ott nincsenek rákos betegek, ahol az emberek nem rágják magukat! Ahol nem rohannak a fölösleges, maguk köré kerített színházba, ahol nem törtetnek, és nem hasonlítgatják magukat másokhoz, nem akarnak kitűnni, és lenyomni másokat, elfogadnak mindenkit olyannak, amilyen, még önmagukat is, szeretik egymást és persze önmagukat is! Vagyis tökéletesen más ÉLETFELFOGÁSSAL ÉLNEK! Nem vágyódnak elérhetetlen célok után, nem rágódnak a múlton, nem aggódnak a jövőért, a jelenben élnek és hálát éreznek azért, amijük megvan, amiért élnek és láthatják a csodálatos napsütést, a szellőt, vagy a vihart! Vagyis más mentalitással élnek!

Akkor mi a gyógymód erre? Minden lehet "gyógy"szer kis mértékben, vagy pont a megfelelő arányban, de nagymértékben méreg. A szervezetnek még az arzénra is szüksége van, na persze, igen csekély mennyiségben. Én szedtem olyan vitamint, amiben benne volt.

Persze, ezeket is meghallgatjuk, aztán tovább böngésszük az anyagi gyógymód áradatot…

Igen, azok is lehetnek megoldások, persze, ha teljes odaadással és LELKI rákészültséggel csináljuk. Nap, mint nap olvashatjuk, mivel lehet megelőzni, vagy gyógyítani a rákot, mégis egyre több beteg ember van! Miért?

Mert BÁRMILYEN anyagot bevethetünk ELLENE, ha a lelkünk nincs rendben, és ha ellene dolgozunk, vagyis folyton fejben tartjuk - mivel az AGY nem ismeri a nemet, - bekövetkezik! Megteremtjük azzal, hogy féltünk tőle, ezért mindig rágondoltunk. De ha esetleg nem féltünk tőle és nem is gondoltunk rá, akkor is megteremthetjük azzal, ha nem a saját utunkon haladunk, ha a múlton rágódunk, vagy a jövőért aggódunk, és sohasem örülünk annak, ami van. Minden szert megehetünk ellene, ez akkor is bekövetkezhet! Igen, a tetteink és a gondolataink miatt! Folyton rohanunk, nem érünk rá magunkba nézni, hogy meghallgassuk a saját belső hangunkat. Bármit ehetünk, nem számít, a GONDOLATAINK a fontosak, az ÉRZÉSEINK, melyek teremtenek. Mindegy mit eszünk, ha közben nem érezzük jól magunkat, ha feladtunk egy célt, ha nincs már célunk.

Hogy egy érthető hasonlattal éljek, olyan ez, mint amikor egy elhízott ember fogyni szeretne. Mindent megeszik, hogy pár kilót leadjon. Gőzerővel keresi a jobbnál jobb, ígéretesebbnél ígéretesebb megoldásokat – önmagán kívül. Mástól, másoktól, szerektől várja, hogy hassanak, bármit kifizetne érte. Úgy szeretne megszabadulni a súlyától, hogy bevesz egy pirulát, ami leégeti róla a zsírt, és neki semmit sem kell tennie érte. Sem kevesebbet, vagy mást ennie, sem mozognia… Vagyis olyan problémát, ami ő hozott létre, mással, más anyaggal szeretne megoldatni. Ideig-óráig esetleg használhat, de aztán visszatér minden a régi kerékvágásba, mert nem történt változás.

Így van ez a rákkal, mint jellel is.

A betegség egy olyan üzenet nekünk, amely jelez valamit, mégpedig azt is megmondja, mit. Tehát csupán illene figyelnünk a jelre, hogy megtehessük a lépést a javulás irányába. A betegséget önmagunknak hoztuk létre, egyedül mi magunk gyógyíthatjuk meg. Senki másnak nincs ezzel dolga - rajtunk kívül.

Megvan a rák ellenszere!

Mindenki saját maga!

A kulcs önmagunkban rejlik saját magunkhoz, nekünk kell megkeresnünk. Dolgoznunk kell rajta, önmagunkon, változtatnunk kell és teljesen meg kell változnunk. Nem erőltetve, teljes szívvel-lélekkel, őszintén. Csak így megy. Nincs más út, csak a lélek útja! Nem testek vagyunk, akiknek lelkük is van, hanem elsősorban spirituális lények vagyunk, akiknek egy 4 %-nyi anyagi teste is van! Hála, mekkora csoda ez! Ezt sohase feledjük!

Mivel minden mindennel összefügg és minden rezgés, anyagi gyógymódot segítségül hívhatjuk bármelyik, amely segíthet helyreállítani a megbomlott rezgésünket, de nem fogja helyettünk megoldani a problémánkat.

Ha abbahagyjuk, és újra visszaesünk, visszatérünk a régi kerékvágásba, a betegségüzenet újra jeleket küld!  

Elég a siránkozásból, az áldozatszerepből és mások okolásából, de abból is, hogy mindenki máson segítünk, miközben elfeledkezünk önmagunkról! Talpra! Kiállni önmagunkért, szeretni önmagunkat, hálát érezni, hogy élünk/élhetünk és megbecsülni az életet, mert felbecsülhetetlen érték…

Ismerjük meg és szeressük önmagunkat (is)!