Kórház ez?

03.01.Ma nem tartott meg a jobb lábam és őrült nagyot estem a betonon, rá a jobb kezemre. Megütöttem a bordám és felmenekültem a szobámba. Az, hogy többé nem bírtam, mertem elindulni lefelé, fenn rekedtem. Csak feküdtem, mint egy halott. Apropó halott. Beleegyeztem, legyen, ahogyan lennie kell, ha a Teremtő úgy gondolja, itt a vég, ám legyen, még ma éjjel. Ez volt életem legborzalmasabb napja, pedig rendkívül sokat átéltem már.
03.02. Megszületett a döntés, lehoznak onnan és lenn kell berendezkednem. Különben szerencse, hogy nem a legfelső lépcsőfokon történt mindez, mert akkor nem úsztam volna meg ennyivel. Fiam felülről fogta az egy kezem, párom hátulról támogatott és sikeresen földet értem. Mégis, ha cserben hagynak a lábaim, itt talán kisebbet esem, mint fentről. Jó rosszul voltam, kellett a görcsoldó, akárcsak tegnap. Nem értem, mi lehet ez a rosszullét és miért enyhít egy görcsoldó? Talán, mert ópiát származék? Édesanyám ma is aggódva rohant megnézni, mi történt velem. Fáj mindenem, és sajnos feldagadt a karom. Rossz a kedvem, de talán a helyváltoztatás jót tesz. A jobb bordaív alatt iszonyúan hasogat, lüktet, nem kapok levegőt, nem tudok rendesen feküdni. Kenegettem fekete nadálytő krémmel és svédcseppel borogattam most már ott is.
03.03. Ma már annyira gyengék a lábaim, hogy külön örülök, hogy lenn vagyok. Fürödni sem mertem egyedül. A görcsoldóra minden nap szükség van. Nem tudom, mit segít, vagy már azért, mert ópiát? A jobb bordaív alatt még mindig ugyanolyan rossz, bár reggelre picit enyhült. Csupán fél óra, mire le tudok feküdni, úgy, hogy elviselhetőbb legyen. Este rázott a hideg. Megmértem a hőmérsékletem. 36,4 volt. A jobb karom azonban lángolt, megmértem ott is: 37,6. Tehát begyulladt és masszív keményre dagadt. Kellett neki ez az ütés.
03.04. A jobb bordaív alatt reggelre megint jobb lett egy kicsivel. A lábaim azonban tovább gyengültek és az elviselhetetlen rosszullét, gyengeségérzés is fokozódott. Ma már csak két görcsoldóval bírtam ki délig. Holnap megyünk a háziorvoshoz, megkérdezem, van-e még mi tenni, vagy várjak itthon csendben a halálra?
Felhívott egy ismerősöm, akinek most meséltem el az utóbbi napok borzalmait. Aztán nyugodtan azt mondta, ez is rendbejön, meggyógyulok, mint mindig. Mondtam, most nem. Miért, mi változott a régebbiekhez képest? Én. Elegem volt, befejeztem, elég volt, betelt a pohár. Van ez így. Bár... még mindig nagy lendületet adna, ha jobban lennék, ha látnék kiutat. Érdekes, hogy a körülöttem élők mind hiszik, hogy jobban leszek, meggyógyulok, vagy csupán vigasztalnak ezzel a mondattal?
03.06. Az orvos azt mondta, a szédüléses gyengeséggel járó rosszulléteket egyértelműen az epe okozza. Ilyen hosszan? Igen, mert a kövek mindig ott vannak és mozgolódnak. Az alapbetegség miatt viszont nem műtenek meg, csak ha véletlenül elzáródik. Megoldás, így kell karbantartani, 6x annyi, azaz 240 mg görcsoldót bevehetek egy nap, mint amennyit eddig szedtem - ezt jól csináltam -. A Cholagol cseppeket javasolta még. A súlyvesztés nem gond, van még bőven rajtam, és azért ment le, mert nem eszem.
A lábaim már más tészta. Az a probléma, hogy mindkettő zsibbad. Áttétre gyanakodott, elküldött egy gerinc rtg.-re. A kórházi menetfelszerelést már ki sem csomagoltam, ha esetleg csütörtökön nem küld be - bár úgy lenne - akkor sem. Valamint a fájdalomra felírta a morfiumos tapaszt. Nem tudom, a cseppek után merjem-e kipróbálni?Még nem mertem kipróbálni a légzés miatt, így is lihegek, pihegek. A gerincröntgen eredménye: jobb oldalon convex s alakú torsios, scoliosis, spondylosis, polydiscopathia, kisizületi arthrózis, osteoporózis, jobb vesében korálkő.
A kórházi menetfelszerelést már ki sem csomagoltam, ha esetleg csütörtökön nem küld be - bár úgy lenne - akkor sem. Valamint a fájdalomra felírta a morfiumos tapaszt. Nem tudom, a cseppek után merjem-e kipróbálni?Még nem mertem kipróbálni a légzés miatt, így is lihegek, pihegek.
03.08. voltam az orvosnál. Látta, hogy van ott minden, csontritkulás, kopások, gyulladások, gerincferdülés, stb. Ezek okozhatják a lábbénulást. Elküldött reumára, hogy nézzék meg, milyen mértékű a csontritkulás. Tehát elmegyek oda március 23.-án, az beutal csontritkulás vizsgálatra, utána megint időpont, vissza a reumára. És elkezdik kezelni a csontritkulást, aztán kiderül, mi lesz a lábaimmal. A görcs miatt hasi ultrahangra is kaptam beutalót. Megint ugyanaz, időpont, vizsgálat, vissza a dokihoz. Ma végig üvöltöttem az utat, annyira rosszul voltam. Hazajövén beestem az ágyba végelgyengüléssel. Komolyan, jártányi erőm sincs. Nem tudom, mi lesz, most már tényleg jobb lehetne!
Egész nap annyira szédültem, nem bírtam még ülni sem. Nem beszélve az esőről, ami miatt triplán hasogatott a karom, a vállam, a kulcscsont alatt és lefelé a mellem. A nyakamról már említést sem teszek.
Kiderült, hogy elkaphattam valami vírust a rendelőben. Estére kezdődött a szokásos őrület. Torok, fül, légcső, mellkasi fájdalom, tomboló vérnyomás, belső láz. Ezüst kolloiddal és arannyal, sok C vitaminnal, mentaolajokkal és Algopyrinnel próbáltam túlélni a napot. Estére lángolt az egész karom és vállam is. Kibírhatatlan volt. Ecetes meleg vízben áztattam, akárcsak a "lefagyott" lábaim. Érdekes, úgy érzem, mintha a hóban állnék mezítláb, azért gémberedett el. Ám a meleg, szinte forró vízben is hideget érzékeltem. Nem lett jobb.
03.09. A megfázás őrület folytatása. Nem volt elég bajom... Érdemes volt elmenni orvoshoz. Biztosan ott kaptam el, előző nap száz influenzás beteg járt a rendelőben. Jobban akartam lenni, erre kaptam még egy szívlapáttal. Ma már mélyről köhögök is, erősen, de nem tudok. Ezért csak apró köh-köh szenvedéssel igyekszem felköhögni a váladékot, amitől hánytam is. A jobb bordaív alatt pedig, ahol beütöttem, fellángolt az éles fájdalom az erőlködéstől. Ráadásul ilyenkor a vizelet is jön. Szóval nem tudom, mitől bénulok egyre jobban, de borzalmas tünetekkel jár. Párom fürdetés után  említette, hogy nem gondolta volna rólam, hogy én robbanok le először, ráadásul ennyire. Hiszen nem iszom, nem dohányzom, nem kávézom, tisztán, egészségesen élek, becsületes, rendes ember vagyok. Űgy látszik, ez nem jelent semmit. Nem érdem kérdése a szenvedés.
03.10. Nappal azt várom, mikor lesz végre este. Éjjel meg a reggelt óhajtom, mintha bármi is változna a napszakoktól. Már nem élek, sőt nem is túlélek, csak átvészelem a perceket, egyiktől a másikig. Rettenetesen rosszul vagyok. A hányástól, a köhögéstől, szédüléstől, remegés, gyengeség és társain át a mindent legyőző megfázás mögött.
03.11. Ma már legalább levegőt sem kapok, bár a kúrámnak köszönhetően úgy tűnik, mintha a megfázás egy picit jobb lenne. Azért a köhögés még hányásba torkollott.
03.12. Éjfél körül alig bírtam kitámolyogni a mosdóba. Rájöttem, hogy nem vettem be este görcsoldót. Gyorsan megettem és próbáltam pihenni. Ám éjjel kettőkor arra riadtam, hogy majdnem megfulladtam, ezerrel vert a szívem. Nem tudtam újra elaludni. Nagy nehezen kitámogattam magam, kenegettem az orrom mentaolajjal és átvészeltem reggelig. Akkor azonban hányás-fulladással köhögtem fel a váladékot, és véres volt. Most ledöbbentem. Ez lehet a megfázástól, vagy... ?
03.13. A véres köpet miatt az orvos beutalt a tüdőgondozóba. Ott megláttak, hogy nézek ki és befektettek, mondván, hogy engedhetett el így a háziorvos. Mellkasröntgen, mellkas ultrahang, vérvétel, vérgáz, EKG.  A vérnyomás 130/80 Hgmm. Egyszóval ezek mind tökéletesek lettek, folyadékgyülem nincs a tüdőben - szerencsére -. Kivéve, hogy a jobb rekesz tenyérnyivel magasabban áll. Azt mondták, ha a vérkép is jó lesz, reggel hazamehetek. Kapok valami gyógyszert a köhögésre és a gyomromra. Az ágy vendégmarasztaló volt. Túl magas ilyen szerencsétlennek, nem tudtam felkelni belőle. Kaptam pelenkát, mert nem tudtam kimenni. Egyébként itt mindenki, aki kicsit is akadályozott, pelenkában feküdt,mert nem volt, aki kikísérje a mosdóba. Fájt a kezem, nem bírtam hova tenni, de nem tudtam felülni, hogy elővegyek egy gyógyszert. Ám jöttek az éjszakások és kértem egy Algopyrint. Kicsit gömbölyűbb volt, de elhittem, hogy az. Aztán éjjel jött a remegés, forgó szédülés, hányás. Hívtam a nővért, akinek persze nem tetszett. Aztán közölték velem, hogy én vagyok a hibás, mert nem szóltam, hogy nem bírom a Tramadolt. De hiszen olyat nem is kaptam! Most az egyszer megbíztam bennük, nem kérdeztem rá, mi az a valami, erre DHC volt. Te jó ég, mennyire rosszul voltam. Hányás közben adtak egy hányingercsillapítót. Érdekes, benn maradt. Nem Algopyrint adtak, hanem Tramadolt, és minden nővér magát mosta azzal, hogy engem okoltak. "Hallottam ám a hisztiről! Miért, eddig is gyenge volt, hányingere, hányása is volt. És most? Produkált valamit?" Nem sokat, de nehogy már én legyek a hibás! Ez a kis akció azonban kiszívta még a maradék erőmet is. Még most sem tudok enni, ülni, felkelni és a mosdóig se tudok kiaraszolni. Ennyit a kórházról. Bár nem én akartam ott maradni. Ők fogtak benn, de mivel tüdő ügyileg rendben van, mehetek haza. Az, hogy rosszabbul vagyok, mint mikor bementem, nem az ő dolguk.
03.14. Újra itthon. Órákig tartott, amíg lehűltem a benti forróság után. A két másik beteg gond nélkül bírta a 36 fokot, nem akartak ablakot nyitni, mert akkor huzat van. Ma reggel már kinyittattam. Ráadásul még utánam hozták a DHC-t, pedig már kiderült, hogy milyen rosszul vagyok tőle. És ekkor is emlegette a nővér a Tramadolt, amit tudtommal nem kaptam...
Nos, nézzük csak, mit mond a DHC , azzal kezdődik a tájékoztató, hogy nehéz légzés, légzési problémák pl. vírusos tüdőgyulladás esetén ne, epebetegség esetén ne! Hát még az Algopyrin helyetti Tramadol, aminek a felelősségét aztán rákenjük a betegre és még letorkoljuk, hogy hisztizett. Ezt nevezem! Milyen kórház ez?
Nem tudtam enni egész nap, leszakadtak a vállaim, és undorító, émelyítő virágillatot éreztem, belőlem párolgott ki.