Kívánság

Az év utolsó tízmilliószoros napján, 11.10.-én vajon mit is kívánhattam volna? Úgy van, egyetlen dolgot, ami a legdrágább kincsünk, amíg el nem veszítjük, nem is tudjuk, mennyit jelent. Mostanában megfigyeltem az embereket, milyen csacskaságokon képesek lamentálni. Például, hogy melyik körömlakkot válasszam, az ezüstöt, vagy a bordót? Esetleg ezt a pólót nem veszem fel, mert már nem divat. De jó is lenne, ha nekem is csupán ennyi gondom lenne az életben! Most már az egyszerű nyiroködéma is eltörpül a jelen helyzet mellett. Már nem is kívántam, az Univerzum úgyis tudja, mire vágyom, ha teljesül jó, ha nem, hát így jártam. Azért találtam egy erőteljes buddhista gyógyító zenét, és mivel nagyon tetszett, ezért az egyórás változatot tettem be. Este szokás szerint kértem az angyalokat is. Szent Rafael arkangyal, kérlek, árassz el gyógyító smaragdzöld fényeddel, kérlek, érintsd meg a vállam, hogy beinduljon az öngyógyulás folyamata. Éjjel 4.10 kor kimentem a mosdóba, és amikor újra elhelyezkedtem az ágyban, valami nagyot zörrent a polcon. mintha eldőltek volna DVD lemezek, de a polc már üres, tehát azok nem lehettek. Éppen az angyalokra gondoltam, segítsenek gyógyulni, nem mertem megnézni, mi volt az. De mivel foglalkoztatott, ezért beleszőttem az álomba. Egy magnó kazetta ajtaja nyílt ki. Kíváncsi lettem, mi lehet rajta, betettem a szalagot. Onnan indítottam, ahol állt, hiszen nem véletlenül hívta fel magára a figyelmet. Az volt rajta, „szeresd önmagad!”.

A zörej azonban figyelmeztetni szeretett volna. Ezek nálam rossz ómenek. Emlékezzünk csak a Jézus szoborra. Ebben a házban történt anno, több, mint tíz éve, éppen teregettem a ruhákat a szárítóra, amikor szercsegő, súrlódó hangot hallottam. Nem tudtam mi az, honnan jön? Füleltem, kutattam, de nem találtam a helyét. Amikor végre észrevettem, hogy a cserép keresztről, amely az ajtó fölött lógott, éppen esik le a Jézus szobor. Gyorsan odafutottam, de már nem tudtam megakadályozni, hogy lezuhanjon, és jó sok darabra törjön. Nagyon sajnáltam, anyukám azt mondta, ez nem jót jelent. (én is így gondoltam) Párom javaslatára összeragasztottam, amennyire tudtam, egész jól sikerült. Ekkor nem messze az addigi helyétől, a polc tetején állt a Jézus szobor, biztonságban, háttal a falnak támasztva, körbetámogatva, előtte még könyv is feküdt, nehogy leessen.

Következő alkalommal, nem sokra rá, ugyanez megtörtént, akkor is úgy, hogy egyedül voltam a szobában, és a szobor abból a biztonságosan kitámasztott helyzetből simán lezuhant, a földre, előre, mintha valaki direkt leverte volna. És igen, azt egy ismeretlen erő direkt verte le, mert földrengés nem volt. Akkor már millió darabra tört. Sajnos ekkor kénytelen voltam kidobni a szobrocskát, hiába sajnáltam. A kereszt még ma is megvan, de már a garázsban lóg a falon. Ezek után történt meg velem a nagy sorsforduló, az emlőrák és a műtét.

Három évvel ezelőtt egy verőfényes nyári napon éppen indultunk valahová, amikor egy puffanó hangot hallottam. Siettem kerestem, mi zuhant le, de nem láttam. Később, mikor a számítógép elé ültem, láttam, hogy faldarabok terítették be a nyomtatót. No, de egy lambériázott tetőtérből hogy került oda az a sok faldarab? Mire rábukkantam a barátnőm férje által kiöntött gipszképre, amelyre angyalkát festett nekem. Ismét egy jel, egy égi üzenet és csak nekem, mert egyedül voltam ott. Az a kép szintén a polcon állt. Méghozzá egy kb 30 cm-es polcon legfelül, háttal a falnak támasztva, előtte jó pár csecsebecse, mint Buddha szobor, elefánt szobrocskák, stb. Ez szintén csak úgy eshetett le, ha valaki direkt lelökte. Vajon mit akart üzenni? Nem sokkal utána került sor az életmentő lépműtétre.

Ezek után most itt ez az újabb zörej, aminek még nem bukkantam rá a forrására, de a kegyhelyes polc felől érkezett. Szellem van a házban, aki kommunikál velem, csak nem mindig értem. Vajon miféle eget rengető dolog fog történni velem megint?

Aztán álmomban fát kellett hordani, nagyobbik fiam és párom hordták, a kisebbik megint kicsi volt, ő is a talicskába került, fahordás végén hazatolták, és kiborították a járdára. csupa sár volt, és aludt. Felemeltem és magamhoz öleltem az én kicsikémet, hogy beviszem lefektetni a puha ágyba. Vajon mit jelenthet ez az álom?

11.11. Állítólag nagy energiájú kapu nyílik. Miért nem tudom élvezni?

Hetek óta mondogatom, hogy nem kapok levegőt és rosszul vagyok, ráadásul a lapocka alatt egy ponton beszakad a hátam. Már attól tartottam, hogy víz van a tüdőmben, vagy a tüdőrák is rám talált. Ha egyetlen falattal is többet eszem, émelygek és fulladok. Olyankor képtelen vagyok lefeküdni, mert szinte belehalok. Ma is a rosszullét kerülgetett, de felkeltem, mert főzni kellett. Reggelire szalonnás rántottát ettem. Nem esett jól, de nem akartam otthagyni. Utána beleállt a gyomromba, már semmi nem ment te a torkomon, még ebédre sem. Nagy keservesen, de főztem karfiollevest, rizibizit és csibe fasírtot. Mostam és ágyat húztam, de már sírva, mert minden olyan nehezen ment. Végre felküszködtem a saját ágyneműmre a huzatot egy kézzel, miközben azt gondoltam, hogy az egész napos fenn léttől görcsöl már a gyomorfalam. A paplan nem sikerült, azt belerázattam. Aztán rádobtam egy lepedőt és két óra körül végre kiegyenesíthettem a gerincem. Akkor jöttem rá, hogy talán epegörcsöm van. A szomszédasszony pont átjött, tőle kértem szakmai tanácsot, mivel neki is voltak epegörcsei. Jobb bordaív alatt görcsöl és olyan, mintha valaki befelé nyomná, hányinger, émelygés. Rögtön kaptam tőle simaizom görcsoldót. Kettőt bevettem, de már későn. Egész délután hánytam, közben azt hittem, ott maradok. Ez volt a harmadik epegörcs. Az első még nyáron, ami nem fajult idáig. A második augusztus 28.-án, amikor a karfiollevesre kentük és ma is azt főztem, de meg se kóstoltam. Akkor négyszer hánytam. Most vagy nyolcszor. Borzalmas volt.

11.12. Éjjel 00.30-kor cukorstop háztartási kekszet ettem és vizet ittam, hogy tompuljon az őrületes gyomorfájás. Elképesztő ez az epegörcs, annyira tud fájni, hogy addig még a kézfájást is elnyomja. A hátamon hetek óta szúró fájdalom viszont eltűnt. A levegővétel is jobb lett. Jó hír, hogy nem a lágyrész folyamattal van összefüggésben, rossz hír, hogy most már az epe is rázendített.

Ismét rádöbbentem valamire. Mindig azt hittem, mennyire gyenge vagyok és kicsi a tűrőképességem. Erre utólag rájövök, hogy egy kegyetlen epegörcs közben főztem, mostam, ágyat húztam. És amikor már felismertem, hogy epegörcs és már bevettem két gyógyszert, még lebontottam egy pulóver nyakát, ami a görcs miatt „fojtogatott”.