Kezek nélkül

Már többen óva intettek a bal kéz túlerőltetésétől, előrebocsátva, mi lesz, ha az is tönkremegy és egyetlen kezem sem lesz. Nem szeretem, ha megmondják, mi legyen, de hatnak rám az ilyen ítéletek. A bal kezem nem is mulasztotta el a lehetőséget, eljött a nap, amikor bemutatót tartott, milyen lenne nélküle.

05.04. Ismét esett, kibírhatatlanul fájt a kezem, szét akart robbanni, annyira feszült és égett. Nem bírtam aludni. A következő nap még rosszabb is tudott lenni.

05.07. Nem elég, hogy az eső miatt tűrhetetlen, most még estére a bal kéz is lerobbant, mintha megerőltettem volna. Éjszaka volt minden, csuklószorító, reiki, kenőcsök, mágnes tojás, de már a takarót sem bírtam magamra húzni.

05.08. Reggelre már fogni sem tudtam. Kiesett belőle minden, se orrot törölni – mert sírtam – se WC-t lehúzni, se csapot kinyitni, se a hűtő ajtaját, de még egy zsemlét sem bírtam felemelni bal kézzel. Az asztalon hevert a zsemle és úgy ettem, mint egy kutya. Kezek nélkül. Délben a párom szeletelt fel bagettett karikákra, rádobott sajtot és sonkát, azt ettem fel onnan, a tejet meg a pohárból szürcsöltem, picit megdöntve a csészét. Mi jöhet még? A csukló külső részénél fáj ennyire, mint amikor meghúzódik a boka, ha félrebicsaklik a lábunk. Hozzá sem tudok érni. Most már egy kezem sincs. Párom húzta fel a karharisnyát, de azért sírtam, hogyan fogom levenni, hogyan fürdök, öltözök? Különösen azért keseregtem, mert bár a bénulás egyre rosszabb a jobb kezemben, de szépen sikerült levinnem a dagadást. Mi lesz vele, ki gondozza, ha nem lesz bal kezem? Ha már eddig sikerült eljutnom, most egy csapásra kútba dől minden?

Délután négytől a fiam besegített. Borogatta ecetes vizes ruhával, majd utána Ritex pakolás következett. Amúgy az olyan erősen mar, hogy minden fájdalmat teljesen bekábít, de ennek meg se kottyant. Annak lemosása után tigris tapaszok és fekete nadálytő zselé következett a fásli alá, de csak egyre rosszabb lett. Már úgy ittam, hogy az ágyam mellett állt egy üveg és abban egy hosszú cső, amin keresztül felszippantottam a vizet. Éjszakára ilyen állapotban maradtam magamra, bezárva a házba, még egy ajtót, vagy ablakot sem tudtam kinyitni, de a telefont se felvenni. Pedig legvégső esetre tartogattam a mentőket. Ám hogyan jutottak volna be? Nem volt annyi erő sem a kezemben, hogy a kulcsot elfordítsam a zárban. Egy ujjal még gépelni tudtam. Reikis barátnőimtől kértem segítséget, ígértek is sok-sok energiát. A biztonság kedvéért, az egész napos szenvedés miatt, sajnos bevettem egy Algopyrint. Attól kilenc után bealudtam. Éjjel 1.28-kor ébredtem, s meglepetten tapasztaltam, hogy kezd javulni. Mozgattam picit az ujjaim, és tudtam, innen már jobb lesz. No, lám csak, mégis jók ezek a házi gyógymódok? No és a távgyógyító energia?

05.09. Szomorú, de megint édesanyám jött át főzni, mosogatni. Ez megint egy hatalmas jel volt, hogy vigyázzak a bal kezemre is, ne erőltessem meg. 

A theta heeilinges hölgy ezt írta: „A belső munka nagyon fontos. Elkezdtük a munkát és ennyi. Hidd el, őszintén együtt érzek veled, de segíteni bárki csak akkor tud, ha együtt működsz vele. Gondolatban, a könyveidben egy gyönyörű fantázia világot élsz meg. Itt a fizikai megnyilvánulást meg csak akkor figyeled, ha gátat szab neked. Értelek, hiszen én is művész vagyok. Így nagyobb figyelemmel vagyok arra, amit szívesen átlépnék. Ezek a fájdalmak mind a lélek jelzései, amivel ha nem törődsz, majd megmutatja mennyire bánatos ott bent a világod.”

Meglehet, megpróbálom mától azt a bánatos világot is felvidítani. Egy piacon nézelődtünk pár éve anyukámmal, ahol a roma árusnő elnézően rám mosolygott. Miközben nevettem és kimondottan jól éreztem magam, ő meglátta e mögött a mélyen elrejtett belső szomorúságot. Azt mondta, a szemeimben van. Pont furcsállottam. Tehát mégis lehet benne valami. Van, aki csupán a mosolyt, a pozitív hozzáállást, az élni akarást látja meg, de van, aki attól mélyebbre hatol, s megérzi, legbelül ott a bánatos belső világ. De miért bánatos? Miért van az, hogy mindenkinek segítek, igyekszem felvidítani másokat én meg lélekben legbelül bánatoskodom?

Ismét akadtak, akik le akartak beszélni az írásról, vagy a festésről, mondván, azt az az egy kezem ne erőltessem. Ám látható, amikor képtelen volt fogni, attól lett jobban, hogy nem hagytam békén. Mozgattam, amennyire bírtam, masszírozás, borogatás, fáslizás, kenés-fenés, stb.

05.12. Tegnap, ismétlem tegnap egy picit tűrhetőbb volt. Délután azonban megfújta a szél, már azt hittem, azért égett megint. Reggel verőfényes napsütés köszöntött ránk, kezem mégis szénné égett. Később megjött az eső.