Kesztyűbáb

Azok számára, akik esetleg most tévednének a blogomra, dióhéjban vázolom a szitut: 9 éve jobb oldalon mellrák műtét, kivették a csomót és 11 nyirokcsomót, melyből 4-ben volt áttét. Utána alternatívan gyógyultam, annak ellenére, hogy 2008 ban, vagyis műtét után egy évvel felfedeztek a kulcscsont alatt egy gyanús nyirokcsomót, melyet megszúrtak és szintén C5 pozitívnak minősítettek. Vele semmi probléma nem volt egészen 2014-ig. Akkor, azaz 2 éve léptályog miatt életmentő műtéten estem át, mely során eltávolították a lépem. A lépműtétnél viszont nem törődtek vele, hogy a jobb karomba nem lett volna szabad semmit beadni, még az altatót is ide kaptam, meg infúziót, stb. - és még akkor sem dagadt fel a karom, csak amikor tavaly januárban megemeltem a márványlapokat.  Akkor előbb bedagadt a felkar, majd az alkar, végül a kézfej is követte, bár korántsem annyira, mint most - sokáig lejjebb-lejjebb ment egy szódabikarbónás fürdő és éjszakai svédcseppes borogatás, valamint ricinusolajos haspakolás után, de sosem tudtam csak pihentetni, a munkától újra, meg újra feldagadt. Valójában nem vettem túl komolyan, gondoltam, majd lemegy, addig is mindent elkövettem ennek érdekében. A nyiroködéma ambulanciáról hallani sem akartam. Aztán eljött az a pont, amikor beismertem, hogy ez nem lett jobb, inkább egyre rosszabb. Közben jártam az emlősebészeten, sebésznél, reuma orvosnál, angiológián, de mind nyiroködémának hívja. Decemberben az ultrahangon magán szorgalomból megnézte a vállam a doktornő, ő mondta, van ott minden, dorsitis, bursitis, folyadék stb. A többi szakorvos szerint ez mind az ödéma szövődménye. A csukló UH szerint nervus medianus comprimált, 5.5 x 2,5 mm kifejezett subcutan oedema, vagyis az ödéma nyomja az ideget, ami miatt máj. 1-től lebénult a kezem. Kiesik belőle minden, egy kiskanalat nem tudok megtartani és az egész alkarom hideg, zsibbad, érzéketlen, mégis őrjítően fáj. Mintha fúrógéppel fúrnának belül, végig érzem benne az idegszálat, mint egy vasdrótot, amit néha huzigálnak benne és attól nyilallik. A kulcscsont alatt 4 db 2-3 cm es nyirokcsomó van és a műtét helyénél további 2 db kb. 2 cmes, melyeket az uh -on patológiásnak minősítettek, de én tudom, hogy akkor lett minden olyan, amikor megemeltem magam. Mintha megszakadt volna benne valami.

Azért próbálom elvégezni a feladataimat, de egyre nehezebben megy. Amíg a kisujjam nem szállt be a zsibbadásos érzéketlen bénaságba még tudtam használni a kezem. Egy picit. Most viszont: fürdésnél is mindent bal kézzel csinálok, még a bal hónaljamat is bal kézzel mosom meg, fogmosás bal kézzel. Étkezés bal kézzel, mint az óvodások, akikre rászóltunk, hogy nem úgy kell fogni a kanalat, hanem megmutattuk helyesen. Gyakorolom én is, de még suta vagyok. Vágni sem tudok, de bal kézzel, ha sikerül rendesen elkapnom és éles az olló, már ki tudom vágni a tejes dobozt. Kezdetben tétován álltam az egész kenyér mellett egy rúd szalámival, vagy egy konzervvel, hogy itt az étel, mégis éhen halok? Végre, így 3 hónap után bal kézzel sikerült kinyitnom egy halkonzervet. Ezt csak az tudhatja, aki hasonló cipőben járt. Mosni tudok géppel, bal kézzel kiszedem, kiviszem, de már rácsipeszelni nem megy. Vasalás elfelejtve. Porszívózás bal kézzel, na, de a felmosás. Az nem megy egy kézzel! Ezért a fájdalmas felkarom közé fogtam a felmosó-nyél felső részét. Rögtön nevetnem is kellett. Mint egy kesztyűbáb. A Mazsolából, olyan esetlen nyomorékon próbálkoztam, de sikerült végül. Utána őrjöngtem a fájdalomtól. Borzalmas. Pedig az írást is muszáj bal kézzel gyakorolni, ezért direkt rejtvényt fejtek vele. Persze a nyomtatott betűket sokkal könnyebb bal kézzel írni, pláne, hogy néha már az előtt is próbáltam. Írottan még olvashatatlan és nagyon lassú. Gépelni egy ujjal, bal kézzel.  

No és ma számba vettem, mit tanultam ebből a betegségből, mit köszönhetek neki? Egy betegség ui. akkor gyógyul meg, amikor már hálásak vagyunk az üzenetéért és megtanultuk azt, amire tanítani hivatott minket. Minden üzenet! Tehát: Két kezem van és a bal kéz is alkalmas mindenre, hiába szorítjuk háttérbe. Megismerkedtem a meridián tornával, reggel este tornázom. Új napirendet alakítottam ki, nem ülök egész nap a gép előtt. Van időm, majd megírom, amit muszáj megírnom, amikor eljön az ideje. Megtanultam elfogadni a segítséget. Kérni is, ha muszáj. Már nem akarok mindent egyedül megcsinálni minden áron. Türelmesebb lettem. Pihenek is. És tűröm a kibírhatatlan fájdalmat. Érdekes, most, hogy van ez a tűrhetetlen karfájdalom, mintha már semmi más bajom nem lenne. A lábam sem fáj azóta. Nem vicces? Igaz, a nagyobb baj mindig elnyomja a kisebbet. Azért mindig kitalálok valami extrém játszmát, hogy ne unatkozzak. Vigyázat, a kesztyűbáb akcióban!