II. Iscador kúra

Mivel nem javult a karom, úgy döntöttem, mégis nekifutok egy újabb fagyöngy injekció kúrának. Valakinek megmaradt, így kilenc db-ot sikerült szereznem. Iscador Qu. II. széria. Ebből 3 db 10 mg –os és 6 db 20 mg –os van. Miért ne? Egyből bele a mélyvízbe! A 0- ás szériánál úgysem sok válaszreakciót tapasztaltam! Illene ui. azzal kezdeni, 0,1 mg -tól felfelé. Nem, én egyből 100 x-os adaggal indítottam.

Április 28. –án adtam be az elsőt, a hirtelen szívdobogásérzésen kívül semmi változást nem vettem észre, bár egy picit kivörösödött a szuri helye. Az ám, csakhogy másnapra jól megdobta a vérnyomást, 193/106 lett!

A következőt 30.-án adtam be, annak már kivörösödött a helye, vagyis volt immunválasz! Május 2. – án pedig nevetőgörcs.

Két napot vártam a következővel, május 3. –án már a másik karomba adtam be a szurit. A nyomás lejjebb ment, jól aludtam, és akkora piros folt lett a helyén, hogy várnom kellett, amíg az immunválasz lecsengett. A negyediket május 9.-én szúrtam a hasamba, az már 20 mg-os volt és óriási piros duzzanat keletkezett a helyén. Az összes többinek is, amelyek már mind a hasamba kerültek. Május 14.-én, május 25. –én, június 2.-án és június – n.

Úgy a hetedik táján kezdtem már nem hinni benne, feladtam, mert nem ment le a vérnyomás, nem apadt le a nyiroködéma, valójában csak biztos akartam lenni benne, hogy a nyirokcsomó problémát kizárjuk az okok közül. Azt hiszem, elegem lett ebből a szuriból, Iscadort többé nem!  

Közben a családom és a barátok azzal zaklattak, hogy a karom nem maradhat így. Természetgyógyász barátnőm javasolta a nyiroktapaszt. Azt mondtam, rendben, majd ha vége a szuriknak. De nem bírták addig, ezért kénytelen voltam előbb megérdeklődni. A hölgy profi, és azt válaszolta: Ha rosszindulatú elváltozás is volt, öt éven belül semmiképp sem alkalmazhatja a tapaszt, másrészt is csak akkor, ha az onkológus beutalóval kéri. Nos, tovább nevettem a dolgon és nem vettem komolyan, pedig már az alkaromon és a könyöknél ekcémaszerű tünetek is kijöttek. Viszkettek, de bekentem jó zsíros shea vajjal és attól visszahúzódtak, de tudom, hogy ott a helye. 

Másrészt elkeseredtem, mert most már, - így öt hónap után - komolyabban utánanéztem a témának és megállapítottam, hogy a nyiroködéma nem múlik el, nem lehet meggyógyítani, azaz, életem végéig ilyen lesz? Nem! Ebbe nem megyek bele, valamit úgyis kitalálok! Ezt nem hiszem el! Egyébként nem vicces, hogy még mindig itt tartok? Megnyomorodva, különböző újabbnál újabb betegségeket bevonzva? De tényleg! Még mindig nem elég? Pedig mennyi mindent megtanultam már úgy szellemileg, mint a fizikai világban, akkor miért? Miért?