Huszonharmadika, péntek

Huszonharmadika péntek

Még középiskolás koromban benne voltam minden buta játékban. Akkor történt, hogy a születésnapból kiindulva ki lehetett számítani, hogy a hónap melyik napjai milyenek. Nyilván én voltam az első. Azt hiszem négy kategória volt, de csak háromra emlékszem már. Szerencsés, szerencsétlen, szerelmes. Nekem nem szabad ilyesmiben részt vennem, mert véresen komolyan veszem. Attól a naptól ez behatárolta az életemet. Jól lehet, mára már elfelejtettem, csupán a szerencsétlen 23.-a maradt meg élénken, mivel később ezt tovább fokoztam gondolatban. A péntek amolyan siralmas nap, a november az elmúlás, úgyhogy azt sütöttem ki, november 23.-a péntek lesz  a halálom napja. Ebből volt is egyszer egy jó kis történet, de azt most hagyjuk. A lényeg, hogy éppen 23.-a péntek lett az időpont, tehát eleve csak rosszra számíthatok.
Éjjel kétszer is volt az éjszakai rosszullét, éjfélkor és négy után. Reggel végképp nem bírtam lábra állni. Párom alig bírt kitámogatni az autóig. A reumától alapból nem vártam sokat, hát még egy ilyen napon. Mégis elmentünk a gerinc rtg.-el. Egy nagyon rendes orvos várt. Nyugodtan kihallgatott és közben elcsodálkozott. Az, hogy tíz éve van egy igazolt nyirokcsomó áttétem és még itt beszélnek velem... A gerinc rtg.-en semmi különös nincs, általános dolgok, a lábak bénulását nem okozhatják. A tünetek rögzítése után elmondta, hogy a daganatos betegségeknek vagy egy olyan természete, hogy ha egyszer megtámadták, nem engedik el a testet. Lehetnek viszonylag csendesebb időszakok, de aztán újra fellángol és akkor viszont nyílegyenesen romlik, tarol. A lábaim tünetei alapján kismedencei nyirokáttétekre és beszűrődésekre gyanakodott. Hétfőn megyek hasi ultrahangra és ő biztos volt benne, hogy tele lesz áttéttel. Minden erre utal. Azt is elmondta, most már bárhová megyek, senki sem tud és nem is fog velem semmit csinálni. Egyedül már csak a fájdalomcsillapításhoz való jog jár nekem. A morfiumos és ópiumos fájdalomcsillapítók mellett tette le a voksát, mondván kisebb dózissal kell kezdeni, és fokozatosan növelni. Kezdetben lehet, nem használ, de legalább hozzászokik a szervezet, amíg elérjük a hatásos adagot. Felírt egy másik ópiumos tablettát és kámforos kenőcsöt. Nagyom rendes és kíméletes volt. Még hozzátette, sajnálja, hogy ezt egy reumatológián kellett így megtudnom.
Nos, oké, hogy kedves, rendes, kíméletes volt, de a protokoll tapasztalataival csak le akart húzni a saját szintjére. Nem ismerte el, hogy tíz évig nem nyugszik egy daganat csak úgy. Ahelyett, hogy azt mondta volna, valamit nagyon jól csinál hölgyem, hogy még itt lehet velünk! Csak így tovább, csak még valamit tegyen hozzá, hogy elinduljanak a visszafordulási folyamatok, és beálljon az egészség. Nem, ő csak a saját tapasztalatait vette alapul. A felírt ópiát származékot továbbra sem fogom bevenni, akárhogy is fáj, nem csinálok még roszabbat magamnak.
Az esti fürdetéshez már két emberre volt szükség, annyira nem bírtak a lábaim, szinte csak kivonszoltak. Kínszenvedés volt. Pont most, amikor még több és még alaposabb fürdésre lenne szükségem.
03.24. Éjjel aludtam ugyan, de iszonyatosan zsibbadt a jobb lábam és csípőm. Reggel rettenetesen szédültem. Étvágyam nem volt, és semmit sem kívántam meg. Irgalmatlan hányingerrel feküdtem és hasmenésem lett. Délután tudtam egy kicsit enni, de alig merek valamit, nehogy jöjjön a rosszullét, vagy a hányás, hasmenés.
Megírtam E.-nek a fejleményeket. "Csak semmi pánik! Én csak arról tudok beszámolni, amit tapasztaltam, és amit tettem és teszek.  Rajtam is csodálkoznak, hogy még élek. Az orvosok csak lehúznak, én is mindig sírva jöttem el tőlük. A morfium megöl, nekem a voltaren segített.  Nem kell félni a rosszullétektől,többször volt nekem is... átmegy ezen is. Átmenetileg ágyban fogják mosdatni, de nem baj túl lesz ezen is! Lélegzik ÉL, ÉL... Hiszek abban, hogy nincsenek áttétek, mivel sem a vér, sem a nyirokerek nem tudják szállítani. A mellrák nem tud átmászkálni semerre ez logikus. Küldök át videókat, amik nagy hitet, vigaszt, reményt adnak. Kiáltson az élő Jézushoz, Ő azt igérte, hogy hívj segítségül a nyomor idején, én megsegítlek téged és te dicsőítesz engem. A hit hallásból van, minden rendben lesz!"
Mások arra buzdítanak, hogy olvassam el a könyvem és térjek vissza a tíz évvel ezelőtti életmódomra. Aki egyszer ebbe beleesik, nem lazíthat, nem élhet úgy, mint régen. Továbbra sem szabadna tejet és húst enni. Folytatni kellene a búzafűlé termesztést, de se kezem, se lábam, és nincs, aki helyettem megcsinálná. Igen, lazítottam az étrenden, de a sok lelki megrázkódtatás is közrejátszik. És így megyek hétfőn az ultrahangra...