Hinni, vagy nem hinni?
HINNI, VAGY NEM HINNI?
Mindig érdekelt a rák, és annak kutatása, de sohasem gondoltam volna, hogy élesben megkapom a lehetőséget mindennek a megtapasztalására…
Amikor felmerült a probléma, és a röntgen, meg az ultrahang igazolta, persze várakozni kellett a citológiára. Addig én állig felfegyverkeztem, felvérteztem magam, hadrendbe állítottam minden lehetséges dolgot, egyszóval felvettem a bokszkesztyűt, és szembefordultam vele! Olvasgatom a fórumot, és úgy érzem, látom, mindenki más így kezdi! Igen, azt hisszük, kőkemény harc lesz, és küzdeni kell ellene! Ezzel még egy ismerős természetgyógyász is így volt, aki azt javasolta a barátnőmnek, hogy szidja, átkozza! Én már akkor arra gondoltam, nem túl jó módszer! Mire kiderült, hogy a természetgyógyász is rákos, és már többfajta rákja, volt, és van, hiszen mindig kijött neki valahol. No, hát akkor viszont nem oldotta meg a problémát, amit teremtett magának, tehát nem jött rá a dolgok nyitjára. Egy igazi természetgyógyász gyógyítsa meg magát, és utána adjon tanácsot másoknak!
Kezdetben én is, mint mindenki más, szégyelltem a betegségeket, mert tudtam, hogy magamnak teremtettem, de azt nem tudtam, hogyan, mikor, miért? Így hát nem mondtam el senkinek, titkoltam, majd arra gondoltam, ha legyőzöm, akkor kihirdetem…
Ismeritek a mondást? „HA ELLENE VAGY, MELLETTE VAGY!” éppen ezért nem ment Teréz anya a háború ellen tüntetni! Azt mondta: „HA A BÉKE MELLETT TÜNTETTEK OTT VAGYOK!” Az agy nem ismeri a nemet, és amitől félünk, azt bevonzza, amitől meg akarunk szabadulni, az folyamatosan figyelmet kap, tehát ott van, és nem fog eltűnni!
Higgyétek el, nekem sem volt könnyű, de hittem a mások által megélt, felfedezett nagy igazságoknak! Beszereztem az összes könyvet a témában, ami csak egy szót is szólt a rákról! Olyan módszert kerestem, amiben NEM KELL HINNI, mégis működik! Mert ugye a hit az olyan, amiben igazán őszintének kell lennünk, hisz önmagunknak nem hazudhatunk! Ha egy cseppnyi kétely megmételyezi az igaznak vélt hitünket, oda az egész! (mintha a tartály ivóvízbe öntünk egy kanálka szennyvizet… - ki inná meg utána szívesen?) Pedig a hitet a siker erősíti, tehát valahonnan el kell indulni!
Ezért vettem előbb én is harcnak, ezért álltam szembe vele, ezért húztam bokszkesztyűt, és fordítottam felé a vasvillát, az ágyút, és az atombombát! Mindent, mindent kipróbáltam, amit valahol hallottam, és amit meg tudtam venni! Ennek eredményeképpen négy hónap múlva kiderült, hogy még mindig ott van, és ugyanakkora, ráadásul a nyirokcsomókban is vannak áttétek. Ekkor a környeztem állandó sulykolására elhittem, hogy ez nem tűnik el onnan semmivel, csak ha kivágják! Így kerültem az édes drága sebészet tanárom kezeibe, aki szintén ezt mondta nekem. Hát hittem neki, mert imádom őt, egy igazi tündér, egy angyal! Megműttettem magam, de a kutatást nem hagytam abba! Közben reiki mester lettem, mert az agykontroll már nem volt elég, ahhoz nyugalom kell és koncentráció, az én felpörgött életem pedig erre nem adott lehetőséget! Azóta tudom, a meditációhoz nincs szükség semmilyen csendre, csak belső békére! Közben megírtam minden tapasztalatomat, esettanulmányokat gyűjtöttem, minden beteget meginterjúvoltam, kinek mi lehet az oka? Felismertem, igen, mindennek lelki oka van, de ennek a betegségnek különösen! Bevallom, nagy nehezen, de végül arra is rájöttem, nekem miért volt! (Mert másokét ugye előbb észrevesszük, kívülről jobban látszik!) Abban biztos voltam, hogy még a drága édes, imádnivaló cukorfalat sebészettanárom sem tud majd rábeszélni semmire, mert a kezeltekkel is beszéltem, és folyamatosan olyan infók jutottak el hozzám, ami ellene szólt.
Tudtam, nem harc az, ami előtt állok, hanem megoldandó feladat, amit talán azért kaptam, hogy ennek felismerésében igyekezzek segíteni másokat, ezért gőzerővel írtam a könyvet, nem érdekelt semmi, és senki, csak az írás! Úgy voltam vele, ha nem tudom befejezni, én sem jöttem rá a titok nyitjára! Ekkor belenyugodtam a sorsomba, nem érdekelt, hogy meggyógyulok, vagy sem! A megkezdett utat, és kúrát azonban rendíthetetlenül folytattam! A kórházba is magammal vittem a sárgabarackmagokat, és a vitaminokat. A sebésztanárom természetesen a vitaminok ellen volt, de én nem hallgattam rá, csak a saját, belső meggyőződésemre!
És milyen jól tettem! HITTEM! Bár akkor még azt hittem, gyenge vagyok a harchoz, és elbukom… de a hitem meggyógyított!
Könyvekkel, idézetekkel tartottam magamban a lelket, és mindig utamba került a megfelelő! Úgy éreztem a fekete mélység elnyelt, de elém tárult egy lépcső, belül, bennem, legmélyen, és azon fellépkedhetek, ha akarok! Felálltam, és elindultam! Boldog vagyok, hogy megtettem! Mindenkiben ott a lépcső belül! Mindenkihez szól egy hang, csak meg kell hallani, észre kell venni! Bármi lehet az! Egy szó, egy könyv, egy cím, egy film, egy idézet…
Minden fejben dől el, belül: „NEM VAGYUNK MÁSOK, CSUPÁN GONDOLATAINK EREDMÉNYEI” /Buddha.
És amikor azt hittem, már szilárd, megingathatatlan hittel rendelkezem, hogy jó az út, amin haladok, akkor kiderült az áttét! Egy távolabbi áttét! Ami persze elvette a kedvem, és átadtam magam az enyészetnek, végleg feladtam… és akkor is értem nyúltak a segítő kezek, melyeket elfogadtam! Mindemellett persze a kúrámat azért tovább folyattam! Nem tudtam abbahagyni, mert HITTEM, hogy a végén mégis használni fog. Amikor az onkidokinő kielégült fejjel leült elém, és azt hitte, most ész nélkül elvállalok mindent, tévedett! Megtörve bár, de ismét felálltam, és nekiláttam a folytatásnak! „nem az a dicsőség, hogy sohasem bukunk el, hanem az, ha mindannyiszor felállunk!” Megráztam magam, és azt mondtam: „Szeretlek drága nyirokcsomóm, és nem engedem, hogy bántsanak! Kellesz nekem, szükségem van rád! Kérlek, mosd tisztára magad!” Ezért vettem egy doboz B17 vitamint, amiben 100 db 500 mg os tabletta volt, és azt 100 napig ettem! (Ha jól belegondolunk, a barátnőm napi 6000 mg ot evett belőle, semmi hatással), beadtam magamnak 5 doboz fagyöngy injekciót, és 10000 re emeltem a napi C-vitamin adagomat! Mégis, tudjátok, mi használt valójában? Rájöttem, a szeretet! Igen, volt minden, végleg feladás a cél előtt, megadás a sorsomnak magam, amikor azt mondtam, jöjjön, aminek jönnie kell, nem állok ellen! Ez használt! A C vitaminnak már gázolaj íze volt, tisztára megkönnyebbültem a kontrollok után, hogy nem kell már annyit bevennem. Ma már az étrendhez sem ragaszkodom annyira, mert mindegy, hogy mit eszem, nem attól van! Rájöttem, mit üzent a betegségem, és miért kellett végigmennem ezen az úton!
Hogy mégis, miért mondom, hogy a szeretet használt? Mert a sok C vitamintól vesekövem lett, amit 16 nap alatt sikerült teljesen eltűntetnem, pusztán a szeretet erejével! Verset írtam a vesémhez, és kértem, tisztuljon meg! Majdnem nem hittem el a 16 nap múlva készült rtg. -en, hogy nincs ott!
Persze, én magam is kikészültem, pedig tudtam, hogy a betegség akkor gyógyul meg, ha meg tudjuk neki köszönni, hogy van, és tudjuk, milyen jó dolgokat köszönhetünk neki! Na, persze, mondd már meg egy áttétes rákosnak, hogy szeresse, és örüljön neki! Elismerem, viccesen hangzik, de én már tudom, hogy csak így megy! „Szeresd a poklot, és tiéd a Mennyország!”Gondolkodjatok el, mit köszönhettek neki, milyen változásokat hozott az életetekbe! Minden változik, hát feledjétek el a múltat, és változzatok, hallgassátok a belső hangot, ami titeket is vezet! Nem kell a régi, beidegződött mintákhoz ragaszkodni! Szeressetek, higgyetek! Elsősorban önmagatokban, és a bennetek lévő hatalmas erőben! Változtassatok, elsősorban a gondolataitokon!
„Nem tudjuk megoldani a magunk által okozott problémákat,
Ha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor létrehoztuk őket!”
/Albert Einstein/
Még ezen a napon beszéltem egy ismerőssel, aki szintén végigment ezen az úton. Ő azt mondta:
„Ebből csak a pozitív hozzáállással tudunk kijutni! - Ő úgy feküdt ott, amikor az orvosok feladták, hogy kész - vége... - és mit mondott neki akkor egy orvos?
- Kétféleképpen dönthet, vagy feladja, vagy meggyógyul! Minden magán múlik. Ugyanannyi esélye van a gyógyulásra, mint a halálra, 50 – 50 %.
- Ja! Rajtam múlik? Akkor én meg akarok gyógyulni! Eddig az orvosok voltak, most akkor én jövök! - és meggyógyult!
Jelszava: "A RÁK AJÁNDÉK! MERT NEKED SZÓLTAK! UTADRA TERELTEK, MINDEN CSAK RAJTAD MÚLOTT! HA NEM SZÓLTAK VOLNA, SZÍVEDHEZ KAPSZ, ÉS VÉGE! DE NEKED SZÓLTAK! FIGYELMEZTETTEK!
HÁT VÁLTOZTASS! KERESD AZ UTAT!"