Fájdalom blues

 

Háború dúl a kezemben,

tombolnak az elemek,

hát még mikor leszáll az éj,

s útra kél a gyötrelem.

 

Elkezdődik az ádáz harc,

hideg-meleg összecsap,

fájdalom és kínszenvedés

minden egyes pillanat.

 

Gonosz démon, bősz fenevad

kegyetlen koncertet ad,

húsomba mar érzéketlen,

csíp, szúr, harap, hasogat.

 

Vigyorogva citerázik

az idegek húrjain,

s mint egy szőrös szívű zsákszörny

könyörtelen  tör utat.

 

Felébred az alvó vulkán,

megremeg az ég-világ,

kitárul a dühös  kráter,

s tüzet okád, kénkövest.

 

Égszakadás, földindulás,

özönvíz és hurrikán,

bántalmaznak kívül-belül,

ütve fúró kalapál.

 

Nem bírom a feszültséget,

poklok lángja perzsel fel,

izzó láva éget porrá,

marcangol az enyészet.

 

Mikor lesz már vége ennek,

meddig tart ez a próba,

vaj’h mit kell még elviselnem

lassan fogy a türelem…