Esettanulmány

02.23. Lamentáltam, hogy elvonszoljam-e magam a 20. akupunktúrára, aztán mégis megtettem. Kegyetlen, már végképp nem bírom cipelni a kezem. Amint függőleges helyzetbe kerülök, annyira feszít, minta legalább három mázsa lenne.

Közben kezdtem sorra venni, mi az, ami javult a tűktől. Például tudok aludni – igaz, csak több felvonásban, de addig legalább nem érzem a karom. Nem szedek fájdalomcsillapítót. Nem mintha nem fájna, de azzal sem jobb, viszont legalább rendkívül veszélyes. Eddig nagyon fázós voltam, hidegben úgy beöltöztem, mint egy múmia. Ha ilyen állapotban beléptem egy üzletbe, vagy felszálltam egy buszra, ahol fűtés volt, le kellett tépjem magamról a ruhát, mert azonnal kimelegedtem. Most ezt is nyugodtabban viselem. Ha bemegyek egy üzletbe nagykabátban, rajtam maradhat, nem ájulok el. A hatalmas belső tűz, a többlet is kezd kiegyenlítődni. A megfázást jobban átéltem, erősödött az immunrendszerem. Nemrég tűnt fel, hogy olyasmit is gond nélkül megehetek, amitől eddig óriásira felpuffadtam, pl. rántott karfiol, brokkoli krémleves, tepsis krumpli hagymával. Mindenben mértékletesebbé és jóval nyugodtabbá váltam. A kezelés alatt fantasztikus álomvilágba repülhetnék – ha nem szakadna le közben a jobb karom. A többi nyereség meg majd kiderül a vizsgálatok és a további megfigyelés során.

02.26. Csaknem tíz éve járt agykontroll tanfolyamra az akkori új barátnőm, Selly, - én meg 25 éve. Engem vitt esettanulmánynak. Az élet ismétli önmagát. Két másik szkeptikus barátnőm most hétvégén végzett és az egyik engem vitt esettanulmánynak. Este lelkesen mesélte el, hogy a párjának feladott és miket mondott rólam. Pl. képtelen volt a laboratóriumában látni, inkább a saját konyhámban jelentem meg előtte, amint sürögtem forogtam. Hol vékonynak, hol teltebbnek látott, vagyis érzékelte a jojó effektust, amin egész életemben keresztülmentem. Inkább a külső jeleket sorolta el: „vöröses barna rövid haj, közepes, de inkább alacsonyabb magasság, állandó szorgoskodás, nem állsz meg, szívedet látta, ami nem fizikai, lelki betegséget mutat, egy férfi állandóan figyel. Mondott még nőgyógyászati problémákat talán petefészek, petevezeték. Hormonokat is említett.” - szerencsére ez utóbbiak nem igazak, bár a hormonoknál lehet némi zavar. A máj és epehólyagnál érzékelt még sötét foltot. Barátnőm nem tudta, hogy vannak epekövek, ám az agykontrollos megérezte a rezgést az erőben. A karommal kapcsolatban viszont semmit sem látott. Ezek szerint nem beteg! Nem látszik távban! Ez jó hír. Barátnőm említette, hogy küldtek gyógyítást és ő is elképzelte, amint pici tündérlányok ledolgozzák az izomgombócot normális méretűre, majd seprűvel kisöprik a nyirokereket, a fölösleg az ujjaim végén távozik. Kérte, hogy segítsek neki ebben, ha ketten csináljuk, hamarabb elérjük a kívánt eredményt. Látta, amint leeresztett a kezem, bár a kitágult bőrrel nem tudott mit kezdeni. Bárcsak már ott tartanánk, hogy lóg a bőr, mert leapadt a karom. Azt már meg tudnám oldani, csak ennyi baj lenne! Jómagam is többször megjelenítettem a képet, miszerint egy reggel felébredek és leesik a fásli a kezemről, mert teljesen leapadt éjszaka. És persze tudok vele fogni. Hm, de gyönyörű álom! Este el is képzeltem, amit a barátnőm programozott. Éjjel azt álmodtam, hogy alá kellett írnom egy papírt és jobb kézzel írtam alá, de hiába zengett a fejemben a győzelmi induló, rajtam kívül senki más nem esett ettől hasra. Ennek örömére jobb kézzel gyújtottam meg a gyufát, de továbbra sem csodálkozott a családom. Viszont egy hölgy szerint már úton van a gyógyulás, ha ezt álmodtam. Úgy legyen!

02.28. A 21. akupunktúra. Ma egy számomra ismeretlen természetgyógyász nő szúrta be a tűket, miközben megjegyezte, hamarosan zongorázni fogok. Mikor? Mert holnap már a 11. hónapba lépek bénulásügyileg, kezelés ügyileg viszont a 4. hónapba. Kegyetlenül fáj a karom, dagad is, de állítólag az időjárás szívat minket. Barátnőm szerint már a küszöbön a gyógyulás, ne adjam fel.

03.02. A 22. akupunktúra. A kínai hagyományos doktornő csupán rám pillantott és megérezte, hogy most nagyobb törődésre van szükségem. Elárasztott minden földi dicsérettel, és azon tűnődött, mikor szabadulhatok már? Említette, hogy ne feledjek el segítséget kérni, ha felajánlják, egyedül akarom megoldani, nem engedem, hogy segítsenek öltözni, pedig a rendelőben szívesen megtették volna. Volt, aki nem is kérdezte, egyszerűen odajött és rám adta a kabátot, vagy a kesztyűt.