Élet ez így?

03.13. Fentiek ellenére vasárnap már elviselhetetlenül fájt, feszített az egész karom, mintha satuban lenne. Ma egész nap feküdtem és még az udvarra sem mertem kilépni, annyira „leszakadt”. Hiába volt minden eddigi? Este megmértem az alkarom és megállapítottam, hogy teljesen visszadagadt, 37 cm. Ez hihetetlen! Miért? Most komolyan, élet ez így? Milyen élet ez? Meddig tart? Ha a sorsom azt akarja, hogy vége legyen, tessék, legyen vége, de ebből elég!  

Minden betegség lelki eredetű, és magunknak okozzuk a gondolatainkkal és a tetteinkkel, de ha így van, miért nem értem már meg, mi az oka és miért nem vagyok képes túljutni rajta? Mi ebben a spirituális tanítás? Az érdekelne, hogy a tizenegy hónapja béna jobb kezem kapcsán mi lenne a helyes teendőm - melyre már többféle elméletet hallottam. Köztük azt is, hogy túl sokat adok másoknak, magamnak keveset, vagyis felborult az egyensúly az adok-kapok rendszerében. Belegondolva, valóban ilyen vagyok, ha kapok, adom is tovább, hogy másoknak is jó legyen. Próbálom elfogadni, befogadni a segítséget, több-kevesebb sikerrel. De vajon ebben a kiszolgáltatott helyzetben mi a helyes lépés? Mindenért segítséget kérni, vagy "csak azért is" esetleg ösztönből megpróbálni mindent, minél többet megoldani egyedül, bal kézzel? Ezen morfondíroztam az év első tízmilliószoros napján. Ekkor került a látóterembe egy videó, amelyen egy kislány énekelt és zongorázott. Angyali hangja volt. Megkönnyeztem, mélyen meghatott. Miért? Mert egy keze sem volt, és combjai sem, csupán a két kis tappancsa, amivel úgy zongorázott, mint sok teljesen ép ember sem. Azt hiszem, megkaptam a választ. Bármi történik is velünk, a maradék testrészeinkkel mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik. Ki kell, hozzuk magunkból a maximumot, ez az igazi élet, ez a tanulás, a fejlődés. Miközben kiaknázzuk testi maradványaink adottságait, felfedezzük a bennünk rejlő megannyi és kifogyhatatlan csodát, amellyel másokat is erre ösztönözhetünk. Tehát, nem a feladás, az elbukás a cél, épp ellenkezőleg. Láthatjuk, mennyi fogyatékkal élő ember ragaszkodik így is az élethez, mutat példát a nyavalygó egészségeseknek.