Blogom követői

A blogom követői

Amkor elkezdtem írni a blogot, nem gondoltam, hányan fogják követni. Abból sejtem, hogy sokan, mert számos visszajelzést kapok, főleg számomra eddig ismeretlen emberektől. Így talált rám egy hölgy is, aki minden áron segíteni szeretett volna rajtam, de én nem akartam elfogadni. Távgyógyításból már elegem volt. Most azonban újból rám szólt, mondván, miért nem adom meg magamnak még ezt az esélyt? Igaza van, miért ne, ha már olyan önzetlen, őszinte segíteni akarás vezérli. Amúgy meg mindenki magamra hagyott és már tényleg a halálfélelem kerülgetett. Elkezdett egy kezeléssorozatot, és készített kristályt a vizembe. Állítja, hogy nekem még biztosan van dolgom, nem távozhatok. Minden jó lesz, csak rengeteg türelemre lesz szükségem. Ebből van-e még kiút? Szerinte, igen. Napról napra bíztatott és kezelt, reményt adott. Egyik nap történt egy olyan tisztulási folyamat, ami már-már számomra is reményt keltett. Ígérte, hogy hamarosan helyreáll az anyagcsere és az étvágyam is megjön. Mikor délután éhes lettem, örültem és ettem. Ekkor bukkantam rá a másik emailre.
03.18. Egy hölgy, aki követi a blogom, és már régebben is jelzett, ismét írt: "Kedves Erzsébet! Mindig követem az állapotát és döbbenten tapasztalom azt, hogy Önnél is ugyanazok a folyamatok zajlanak le, ami nálam, csak én 16 hónappal előbbre járok. Már írtam, hogy 16 hónappal ezelőtt összeestem az utcán, mert nem tartottak meg a lábaim. Ágyhoz kötött lettem, ágyban mosdat, pelenkáz a férjem, mivel az ágytálat nem tudom magamnak betenni, nemcsak amiatt, mert béna a jobb karom, hanem a folyamatos derék fájdalom miatt.  A rekeszizmom nekem is följebb állt 7 cm-re, így védekezik a tüdő, nem kell megijedni a véres köpettől sem, a gnm. szerint a tüdőproblémák a halálfélelemtől, fulladás félelemtől vannak. A tramadoltól én is hányok. A szörnyű fájdalmak miatt többször elhagytam volna a testemet. Októberben összeroppantak a csigolyám, non-stop síkitottam a fájdalomtól, mert nagyon nyomta az idegeket. Felvettük a kapcsolatot a hospiceval, öt hónapig vénásan kaptam a voltaren injekciót, infúziót. Mindennap házhoz jönnek ingyen, csak az injekciót kell megvenni. Nem ajánlom a morfium tapaszt(fentonyl), én majdnem belehaltam. Fulladtam, hánytam, hólyagokkal lett tele a szám és a mellkasom, persze a fájdalmat nem csillapította. Soha többet. Mostani állapotom > egyre jobban vagyok, apad az ödéma a karomból,  már tudom mozgatni, bár az ujjaim még gyengék, a kulcscsontom sem fáj, jó étvágyam van. A férjem már fel tud ültetni körbepárnázva, mert eldőlök. A görcsök, hányás megszünt, napi  két flektor rapiddal elvagyok. Hiszem, hogy kifele jövök a siralom völgyéből! Bármilyen nehéz, nem szabad feladni, nem szabad félni, mert az öl meg és nem a betegség. Ezeken a folyamatokon át kell menjünk, nem értem én sem, hogy miért, de hiszem, hogy túléljük, mert nem vállaltunk chemot, sugarat. KITARTÁS... MINDEN JOBB LESZ..EGYSZER... ÖRÖKKÉ NEM ESHET. Nézz fel a hegyeken túl már látni újra a nap sugarát... a szivárványt. üdv.E." Rákérdeztem, mitől javult az állapota. "Hogy mitől? Az Istenben vetett hit és az idő. Bár a nagy fájdalmak miatt sokszor inkább kétségbeesés volt, mint hit. Valahogy érzem, hogy létezik egy bűvös 18 hónap a megfigyelésem szerint. Jób szenvedése, Keneth Hagin és még sok halálos beteg meggyógyult. Folyamatosan hallgatom a youtubon a gyógyulásról szóló bizonyságokat, igéket. A szörnyű váll, nyak, kar fájdalom is elmúlt, szerintem elhalt az ideg ami nyomás alatt volt. Az a baj az egészségüggyel, hogyha bármilyen panasszal fordulok orvoshoz egyből rávágják, hogy áttét.  A derekamra, gerincemre is azt mondták áttét, pedig nem vettek mintát. A ct. kimutatta, hogy lítikus csontfolyamat, K2D3 vitamint szedek, ez a legjobb a csontokra.  Bifoszfonátos kezelést nem vállaltam. Egy pillanatig sem hiszem el, hogy csontáttét, mert ilyen nem lehet. Ismerem Hamer DR.felfedezését. Önnél ugyanez."
E. pozitív sorait olvasva újra felcsillant a remény. Az Ég üzent ismét, mikor már nagyon magam alá kerültem. És pont akkor, amikor a távgyógyító hölgy jóslatai is kezdtek beválni.
Igaza van abban, hogy ilyen előzménnyel bármi történik, áttétnek titulálják. Régebben én is megírtam. Elestél? Fáj a lábad? Áttét! Emiatt nem csinálnak semmit. Ez az émelygéses tünet sem biztos, hogy epe... de ha nem az, akkor mi lehet?
03.19. Hajnali háromkor arra riadtam, mintha egy vulkán tört volna ki belőlem. A szívem ezerrel kalapált, fulladtam, köhögtem, kigyulladtam. A mai ilyen volt a legdurvább. Alig bírtam felülni, hogy ne fulladjak meg. Szédültem borzalmasan. Nagy nehezen kiköhögtem magam és próbáltam lehűlni, vizes borogatással a homlokomon. A szám úgy kiszáradt, hogy nemcsak a nyelvem, még a szájpadlásom is cserepes lett, mint a csiszolópapír, pedig nem is tartottam nyitva. Most nagyon sokáig tartott lehiggadni, a szívemnek nem sikerült, még fél hatkor is az utórezgések kínoztak. Persze rögtön reggeli után, hiába vettem be a görcsoldót,  rám tört a remegés-gyengeség-szédülés-hányinger, nagyon rosszul voltam. Csak feküdtem és forgott velem minden, már majdnem hánytam. Ezzel az étvágynak azonnal annyi lett, pedig már olyan vékonyak a lábaim, hogy csak a csont és a bőr lóg rajtuk. Combom már nincs is és a karomon is lóg a bőr.
03.20. A menetrend szerinti hajnali rosszullét megérkezett 0.42-kor. Bár most nem olyan intenzíven, mint tegnap. Reggel is émelyegtem. Elegem van! Később annyira szédültem, hogy már majdnem hánytam. Nem értem. A jobb lábam már teljesen érzéketlen, annyira zsibbad, de egészen csípőtől.