Az utolsó reménynek is vége?

Kénytelen voltam bemenni az eredményért és megbeszélni, mikor lesz ott az orvos, aki elküldött MR-re, mert telefonon semmit sem lehetett elintézni.

Július 10. Amint kézbe vettem a papírt, azonnal elolvastam. Az MR kimutatta, hogy az a kemény pukli egy kifejezett, köteges infiltratív lágyrész folyamat, amely beszűri az idegkötegeket. Ezért van a bénulás. Leírt több nagyobb patológiás nyirokcsomót is, és az izmokban idegkárosodást/elhalást. Első reakcióm semleges volt. Nem is vágott mellbe. Azután a metrónál megpillantottam pár idősebb hölgyet húzogatós bőrönddel. Éppen strandra, vagy üdülni utaztak. Ekkor azért elfogott a kétségbeesés. Megvolt mind a két kezük és szórakozni mentek. Hol leszek én már ennyi idős koromban? És egyáltalán, milyen állapotban? Persze, hogy sírtam, nem tudtam abbahagyni.

Nos, jövő héten rendel az orvos, aki beküldött, bemegyek, meghallgatom, mit mond és aztán befejeztem, átadom magam az enyészetnek. Fekszem és tétlenül nézem, hogy egyre bénább a jobb kezem és egyre jobban fáj. Úgy látszik, mégsem maradok meg. Mindig ez van! Felcsillan a remény, aztán gyorsan le is áldozik a csillaga. Ők erre megint csak a kemoterápiát és a sugárkezelést tudják javasolni, azt meg úgysem vállalom. Végül is csontrák nincs, de a bénulással nem csinálnak semmit, ez biztos és így a felkarcsonthoz sem fognak hozzányúlni. Megint egy újabb remény tört darabokra. Ma bömbölök, és magam alá kerülök, holnapra megtalálom a megoldást.

Nem vártam holnapig. Még ma megkerestem a jó oldalát. Végül is nem csontáttét. A nyirokcsomók eddig is ott voltak. Úgy látszik, hogy ahol a két utóbbi ultrahang készült, nem jó a gép, mert nem mutatja ki. Az ominózus ultrahangon 2,5 éve a doktornő mindezt már leírta, és a képeket is mellékelte hozzá. A köteges infiltratív lágyrész folyamat a megemeléskor kezdődött. Az esés csak rátett egy jó nagy lapáttal. Viszont itt van még a lógó felkarcsont esete és az izomsorvadások, melyek a tétlenség miatt keletkeztek. Persze logikusnak tűnne egy felkarcsont helyreállító műtét, utána elektromos kezelés az izmok feljavítására és gyógytorna. Az elhalt idegek helyett meg lenne másik, kb. két év alatt fokozatosan. De sajnos esetemben mindez csak tündérmese, mert velem semmit sem fognak csinálni az ödéma és a bla-bla-bla miatt.

Csalódtam az MR vizsgálatban. Minden orvos azt hajtogatta, az megmondja a tutit. Ám ez a mai eredmény lehangolt. Semmivel sem különb egy CT-nél, de mégy sima ultrahangnál sem. Annyi különbséggel, hogy legalább meglátta a lágyrész folyamatot. No, jó, de az a lágyrész miből van? Izom, kötőszövet, vagy micsoda? Hogyan keletkezett és miért? Létezik, hogy a megemeléskor kezdődött, esésnél meg nagyobb lett? De miért érzékeny az időjárásra, a huzatra, az esőre? Viszont ezt a folyamatot gondolom, lehet szellemi szinten kezelni, leállítani, visszafordítani.

Július 11. Ma pusztán az esettanulmány miatt írtam a régi gyógytornásznőnek. Hátha máskor is lát ilyesmit, tudja, hová küldjék a pácienst. „Sajnálom, hogy rosszabbodott az állapota. Mint ahogy írta a felkarcsont a delta izom bénulása miatt mozdult el, un. subluxált állapotba került. Ezen, főleg ha nincs semmi mozgás már a karban nem érdemes változtatni. De nem teljesen értem mitől keletkezhetett ez a szövetszaporulat illetve tudom, hogy az oedema miatt nem javasolják a műtétet, de szerintem ne adja fel, legalább most már biztos, hogy ez okozza a bénulást és a kész diagnózissal talán könnyebb találni olyan sebészt, aki elvállalja az ideg felszabadítását.” Nocsak, ez eszembe sem jutott.

Írtam még június 11.-én annak a barátnőmnek, akit a mesteremnek tartottam. A legjobb ember a Földön, ez biztos, mégis már a második levelemet hagyta szó nélkül. Talán őt is kiakasztottam az állandó panaszkodással és azzal, hogy nem javult, hanem még romlik is az állapotom? Legutóbbi találkozásunkkor csillagközi utazásokról mesélt. Az is eszembe jutott, talán azért nem felel, mert ő már utazik? Aztán rendkívül izgatta Grigorij Grabovoj könyve, amelyet a halottak feltámasztásáról írt. Akkor elmondtam a fiamnak, ha egyszer meghalok, és szeretné, hogy még éljek, ezzel a módszerrel feltámaszthat. Tegnap ez a magas rezgésű, bölcs, spirituális barátnőm/mesterem nagyon eszembe jutott, egyfolytában rá gondoltam. Már-már kedvem lett volna írni neki, vagy felhívni, de lefogtam magam, inkább majd akkor, ha már jót tudok mondani. Erre ma nézem az üzeneteim és a levelem végén csak ennyi: Kedves Erzsébet, csörgess meg ezen a számon. Rendben, gondoltam, megint van valami extrém ötlete. A családja vette fel és sírva mondták el, hogy április elsején elment. Másfél hónap alatt. Vastagbélrák májáttéttel. Ezért nem válaszolt. Viszont tegnap nagy szükségem lett volna rá, folyamatosan rá gondoltam és a lánya „véletlenül” rábukkant a mailemre és üzent, hogy hívjam fel. Személyesen akarta elmondani. Pontosan ma egy hónapja írtam a mailt. Üzent nekem a túlvilágról. Tudtam, hogy angyal volt.

A szellemgyógyász hölgy is válaszolt: „Szia Drága! Hogyne fáradtál volna el, borzasztó, ha nem látod a kiutat. Mindig őszinte voltam, most is az leszek, mert csak a totális tudatosságod lehet kivezető út. Azt mértem, belül még nem játszottál le bizonyos játszmákat. Pengeélen táncolsz: az érzelmeiden és mentálisan átfuttatott programokon múlik, merre fordul ez az egész. Jelenleg nincs rák a szervezetedben, a "döntéseiden" múlik a többi. Tényleg nem kívülről jövő hatások/kemó, gyógyítás stb./, hanem a belső folyamataid határozzák meg a jövőd. Ahogy a gyógyítóknak, az orvosoknak se higgy 100%ig! Ha elfogadod a tanácsom, talán megtalálod a kiutat.

1. Adj pár napot magadnak, mikor kitombolod, kisírod, kimondod magadból az összes fájdalmat/ordíts, csapkodj, dühöngj, míg ki nem fogysz a szuszból!

2. Csak ezután szánj rá időt bőségesen, hogy 100%ig felismerd magad, valódi vágyaid, elfojtásaid, gátjaid:

https://szepesmaria.blogspot.hu/2008/04/isteni-nvald-krdezi.html

3. Ha ezzel már tisztában vagy, akkor tisztíts:

https://www.youtube.com/watch?v=K-2hSgWNKfo&t=33s

4. Végül hallgasd addig a biologikai előadást, amíg át nem itat, új látásmóddá nem válik:

https://www.youtube.com/watch?v=SV37NV3dkn8

Én hiszem, hogy segítenek ezek, Te érzed, mi áll közel a szívedhez. Van kiút, hiszek a gyógyulásodban. Szeretettel csókollak”

Nagyobbik fiam erre ezt mondta: „Lehet, tényleg segít, ha az ember eljut a mélypontra, de csaj addig, amíg tudod, hogy te csinálod a balhét. Amíg tudod, hogy te hoztad meg a döntést, hogy kiborulsz, és bármikor abba tudod hagyni, addig terápiás értékű lehet. Akkor van baj, ha elfelejted, hogy csak játéknak indult az egész! Egyébként ugyanez igaz a szellemi lények fizikai univerzumbeli részvételére is!” - Hm, de vajon én per pillanat tudatosan tudom-e, hogy én hoztam létre és bármikor abbahagyhatom? Vagy épp azért kiáltom égbe a bánatom, mert mindezt elfelejtettem és véresen komolyra fordult a játék? Benne ragadtam és nem tudom abbahagyni?