Az élet nem küzdelem

 

Június 8. : Hát persze hogy nem, csupa móka, öröm és boldogság. Igaz? Ha jól érzed magad a bőrödben, ha nem fáj semmid, de mondd ezt annak, aki nap, mint nap szenved. Bizony, van úgy, hogy az ember feladja, mert nem bírja tovább, elege lesz. Ezt is csak az tudja megérteni, aki már járt hasonló cipőben. Az utóbbi két évben szó szerint annyit szenvedtem a konkrét és mindig másutt fel-felbukkanó fizikai fájdalmaktól, hogy néha már nekem is megfordult a fejemben, jobb lenne távozni és vége, majd a követező életemben megoldom és kész. Itt van ez a kezem, ami sehogyan sem javul, és bármerre megyek, mindenki elszörnyed a látványától, rögvest érdeklődik, mit csináltam vele. Az egész világ magyarázatot követel, és igazuk van, mert én csináltam. Ha nem emelem meg anno a márványlapokat, akkor nincs ez. Az orvosok elvakultan, vizsgálatok nélkül is azt állítják, nyiroködéma, amelyet a kulcscsont alatti megnagyobbodott – szerintük áttétes – nyirokcsomók okoznak, elzárják a nyirok útját. Tény, hogy nyirok ödémának néz ki, de okozhatja akár bursitis is, ami ritkán ugyan, de nyirokcsomó gyulladást is kiválthat. Amikor megemelgettem a márványlapokat, éreztem, hogy elpattant valami a vállamban és a könyökömben. Most is ott fáj legjobban. A vállam le akar szakadni, olyan, mintha direkt tépnék lefelé, húzza a nagy súly. A könyököm nyilallik, az alkarom zsibbad, nem érzem, mintha be lenne injekciózva foghúzás előtt. A kegyetlen fájdalmak fenn kezdődtek és haladtak lefelé. Végül leértek a tenyerembe, melyet most már egyáltalán nem érzek, meg zsibbad, fáj, ég, érzéketlen, fázik, bizsereg, húzódik, és az ujjaim, még hidegek is, azon kívül, hogy a mutató és a hüvelyk lebénult. Legjobban a gyűrűsujjam fáj, ég, zsibbad, bizsereg, mintha tűzben tartanám. Érdekes az emberi szervezet, a másik kéz önkéntelen besegít, ha az egyik nem tud valamit. Azt vettem észre, hogy legtöbb dolgot átvette a bal kezem, segítségére siet a jobbnak. Nem tudok írni, se varrni, se vágni, de ballal nagyon suta vagyok. Mégis oda-oda nyúl, hogy megoldja. Írni simán tudok a billentyűn bal kézzel. Gyufát nem bírom kivenni a skatulyából. Pont a két legfontosabb ujjam bénult le. És önkéntelenül is látom, hogy a középső, és a gyűrűsujj próbálkozik, a mutatóujj pedig egyenesen kinyúlik előre. Nahát. Aztán azóta ez csak tovább fokozódik. Jönnek a különféle szövődmények, amelyeket akár a nyirok, akár az ödéma, akár az elnyomott idegek, izmok, stb. váltanak ki.  Még tavaly szeptemberben egyszer megcsapott a hideg levegő, nem volt rajtam elég ruha, na, attól aztán úgy begyulladt minden, alig bírtam ki. És rettenetesen fájt a karom. Akkor is biztos voltam benne, hogy gyulladás. Aztán elestem és magam alá került a fájós kezem, (naná, még jó, hogy az) utána is jóval rosszabb lett, de akkor történt az a bizonyos ultrahang, ahol legalább tájékozódtam. Mellesleg, ha megerőltettem, mindig rosszabbá válik. Legutóbb kb. 2 hónapja, pörköltnek kockáztam össze kb. másfél kg húst. Az végképp betette a kaput. Utána rendesen kikészültem, aztán kezdett annyira elgyengülni, hogy a parfümöt sem bírtam megnyomni. Jelenleg ugye már főzni sem tudok, mert se zöldséget, se hagymát nem bírok pucolni. Szeletelni? Mi az? Úgy mosogatok, hogy a jobb kezembe veszem a rongyot, kitámasztom magam a mosogató szélén és a bal kezemmel huzigálom a szivacson az edényt. De így használom a gépeket is. Ma pl. sikerült hagymát szeletelnem. Az egész felkarom kellett hozzá, hogy összerakjam és szétszedjem a gépet. Jobb (részlegesen lebénult) kezembe vettem a kést és kitámasztottam a karom, bal kézzel rányomtam, s ha bénán is, de lehámoztam a hagymát. Azután az aprítógéppel összeaprítottam. (Hogy ezt eddig miért nem használtam?)

A kezemmel kapcsolatban sokféle találgatás is napvilágot látott. Nevezetesen, volt, aki azt állította, ez biztosan porc probléma, menjek el az ortopédiára és mondjam meg, hogy alagút szindróma. Az orvos bizonyára jó néven venné, hogy én mindent tudok, vagyis kész diagnózissal megyek. Egy műtős szerint ez nyirok, és érsebészet, ahol, ha megállapítják, hol záródott el a nyirok útja, akkor felnyitják, kitisztítják, és máris mehet minden tovább. Csakhogy az érfestést úgysem engedném a beadott kontrasztanyag miatt, ezért oda sem érdemes elmennem. Másrészt, ha el lenne záródva, akkor néha nem lapulna lejjebb egy kicsit. Igaz, most már többnyire óriási, és csak nagy ritkán, és csak reggel laposabb egy leheletnyivel, vagyis méretre nem, inkább érzésre, reggel nem feszül annyira. A reumára van beutalóm, amit persze egy hónappal ezelőtt kértem és 20.-án lesz időpontom. Meglátom, mit mondanak, egy ultrahangot szeretnék kieszközölni a vállamról, könyökömről és a csuklómról, mert ha tudom, mit kezeljek, akkor sokkal könnyebb lesz.

Ráadásul most olvastam egy fórumon, hogy egy hölgynél többféle áttétet is diagnosztizáltak, méghozzá PET CT-vel. A máján, és még több létfontosságú szerven. A szövettan viszont érdekes módon nem mutatott ki rákos sejteket, csupán gyulladásokat. Ez is igazolja, hogy a vizsgálatok sem tökéletesek. Még a CT is ráknak titulálja a gyulladást? Na, ugye? Hát ezért van az, hogy sok embert rákkal diagnosztizálnak, miközben nem is az. Történetesen, ha a hölgynek nem csinálnak szövettant, akkor elkezdik a hagyományos kezeléseket, hogy használjon, azzal a gyulladás végleg elrákosodhatott volna. Már megint nekem van igazam, éreztem! Ez ultrahangból ne állapítsák már meg, hogy rákos. De még a CT sem biztonságos. Hogy én mindig „véletlenül” tudok meg ilyesmit, na, ez a csoda. Hála érte! De tényleg köszönöm! Semmi sincs véletlen, ez is jel, főleg nekem.

Visszatérve az életkedvre, meg arra, hogy én okoztam magamnak, valóban. De most már bármit teszek, nem tudom meg nem történtté tenni. Ez van, innen kell felállni és meggyógyulni, vagy kilábalni a bénaságból. A másik pedig a kesergés. Ha panaszkodunk, még több hasonló eseményt vonzunk magunkhoz, tehát semmi értelme a folyamatos kesergésnek, mert azzal csak tovább rántjuk önmagunkat a mocsárba. Ha fáj is, ha nagyon elkeserítő is, érdemesebb mindenben megkeresni azt, ami jó benne, mire tanított? Miért? Most is saját tapasztalatból mondom.  Ha inkább arra koncentrálunk, milyen nyereségünk lett emiatt, akkor még több nyereség, jó és boldogság jut el hozzánk. Nézzük akkor, mit nyertem én ebből?

Mostanában teljesen kibuktam és csak vonszoltam magam, mint egy vénasszony. soha nem gondoltam volna, hogy odáig jutok, azon kelljen gondolkodnom, el bírok e araszolni a boltig és vissza. Mégis ez történt meg velem. Eszembe jutott Radnóti verse: „Járkálj csak halára ítélt!” Áttételesen persze mindenki halálra ítélt, mert aki megszületett, onnantól a halálig sétálgat, de ez esetben a fájdalmak és a szenvedés miatt gondoltam. Tényleg csaknem feladtam, mert kilátástalannak tűnt minden. Minek így folytatni, mi várhat még rám? És akkor jött a hölgy, aki végre segített. A meridián torna tényleg hasznos, végig tudom csinálni és a három joker pontot is masszírozom. Igaz, hatalmas méretű a kezem, és legfőképpen a tenyerem és az ujjaim fájnak, de mintha mégis egy leheletnyivel jobb lenne. Valójában eszembe jutott Etka anyó, aki 55 évesen kezdett el jógázni, mert addig annyi betegséggel küzdött, hogy másra sem tudott koncentrálni, mint a fájdalomra és a kínokra. Attól a perctől aztán határtalan magasságokat ért meg a testével kapcsolatban. Példa értékű. Egy ideje érzem, hogy nem elég egész nap írni, hogy csupán a szellemmel foglalkozzak, és a hangra hallgassak, a testtel is kell törődni. És mi sem jobb ehhez, mint a meridián torna, amely minden porcikát megmozgat, az energiaáramlást serkenti a fizikai testben. Hirtelen jobbá vált az életkedvem és mozgékonyabb lettem. Még a kezemről is majdnem elfeledkezzem abban a nyolc percben, amíg tornázom.

Most a kurkumát is eszem egy pici borssal, lekvárban elkeverve napi 3x1 kávéskanállal. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. Ennek kapcsán ismét hatalmas felfedezést tettem: Egyik barátnőm minden fűszert egészben vásárol meg és maga darálja le. Keresztanyának ehhez még külön kávédarálója is volt, mondván a boltiba mindenfélét összedarálnak. Az ember hajlamos ezt is megmosolyogni, minek darálással vesződni, amikor mindenből van őrölt változat is. Igaz, azoknak egy kicsit mindig is másabb volt az ízük. Jól lehet, azért, mert csökkent az aromájuk. Hogy mást is találunk benne? No, ilyet nem feltételezünk, de ha utánanézünk, rádöbbenünk, hogy nem zörög a haraszt. A kurkumát bioboltban vettem, de volt itthon fűszer is, hiszen évek óta használom. A bioboltos sárgábbnak tűnt. Megnéztem a fűszer zacskóját és teljesen elképedtem. Azt mondja, összetevők: a fűszer zellert, mustármagot, szóját, stb. is tartalmaz. Micsoda? Te jó ég! Ráírják, hogy kurkuma és nem is az van benne? Nahát, pedig évtizedek óta használom, eszembe nem jutott ellenőrizni az „összetételét!”. Felháborodottan meséltem a családnak, hogy persze a jó kis génkezelt olcsó szóját mindenbe beledarálják, nehogy megúszd. Azt is alaposan tönkretették, mert eredetileg, bizonyára hasznos táplálék lehetett, de mára úgy elferdítették, rá sem lehet ismerni, szívbetegséget, infarktust, rákot okoz, csakhogy több legyen a „fűszer”. Még a mustármag és a zeller elmegy, Felháborító! Boldogan javasoltam, hogy ezért érdemes a bioboltban venni, ott legalább tiszta. Mire megnéztük a bioboltos zacskót, amelyen ugyanazokat olvashattuk, zeller, szója, mustármag, stb. Mindegy, hol veszed, kotyvalék. De hol szerezhetsz igazi kurkumát?

Tehát, az élet nem küzdelem, minden így van jól! A nyereségre koncentrálni!

 

Ajánlom figyelmetekbe az alábbi versemet:

 

Lélektánc

 

Az élet nem küzdelem,

csak a lélek tánca,

milliónyi érzelem,

mi nyomot hagy rajta.

 

Tanítvány vagy, vagy tanár,

szerelmes, szerető?

Földön élsz, vagy égben jársz…

- minden átélhető!

 

Ha koldusként kéregetsz,

s nem látod a csodát,

mindig jusson eszedbe,

te nem kérsz palotát!

 

Ismered jól fajtáját,

kik nem néznek rád sosem,

elkerülöd a házát,

neked nem ad úgysem…

 

Kit elvakít temérdek,

végtelen gazdagság,

annak léte sekélyes,

örök szomorúság.

 

Ki félti a vagyonát,

s nem osztja meg mással,

kinek bűn a szabadság,

mert nem jár munkával…

 

Kinek keze görcsösen

szorítja forintját,

ügyet sem vet szegényre,

faképnél hagy némán.

 

Kinek szíve kőkemény,

ki nem ismer tréfát,

saját szívét kitépné,

ha tudná, hogy gyémánt!

 

Ki a nívós élethez

töri magát tovább,

- fontosak a kellékek,

autó, bútor, szép ház…

 

Mégsem boldog senki sem,

pedig minden megvan,

csak éppen a szeretet

kullog a távolban.

 

A sok kacat nem elég,

- tiszavirág gyönyör -

ha a lélek enni kér,

sokkal több kell ettől!

 

Játszhatjuk a színházat,

becsukhatjuk szemünk,

a hang egyre hangosabb,

amely ordít bennünk!

 

- Nem ezt kérem, nem ezt,

engem mással táplálj,

mint anya a gyermeket -

szeretetet adjál!

 

Szerencséd, ha meghallod,

mi az igaz öröm,

egyek vagyunk, már tudod,

a MINDEN - EGY örök.

 

Meglátod a fontosat,

mely biztosan számít,

ami hamis, csalóka,

többé már nem ámít!

 

Az élet nem küzdelem,

csak a lélek tánca,

milliónyi rejtelem,

most hagy nyomot rajta.

 

             2010.11.22.