Angyal rituálé

Augusztus 16. : Szinte napra pontosan hat éve jártam Dobogókőn, az ez előtti rendezvényen, 2008. augusztus 17. –én, ahol az öt órás gyógyító rituálé alatt 1082 páciens kapott kezelést és részesült az angyalok energiájában.

Emberi mivoltomban kíváncsi természetű vagyok, minden érdekel, mindent megfogalmazok, meg is írok, és bizony, ha már ismerek valamit, előttem is ott lobognak az elvárások. Ezért nehéz teljesen úgy állni hozzá, mintha most lennék ott először. Emiatt picit „aggódtam”, hogy nem olyan lesz, mint a múltkori, vagy nem fogom érezni az angyalok illatát, vagy az energia más lesz…

Amikor a helyszín felé közeledtünk, már szinte futottam. Hallottam a lágy zenét, és alig vártam, hogy a szertartásnak részese lehessek. Nem volt komoly tömeg, és nem tudtuk, hová kell állni, ezért beálltunk egy sor végére.

A rituálé az előre meghatározott időben elkezdődött. Először a középen kitett 10-10 szék elé (a gyógyítás színtere) és mögé sorakoztak fel a fehér csuklyás ruhába öltözött esszénus papok 144-en, hatágú csillagalakzatban. Ezután bevonultak a gyógyítók, szám szerint tízen, köztük Eckard Strohm. Egy keleti típusú zene hangzott fel, mely hasonlított az OM mantrához. Utána egy esszénus papnő néhány szóban bemutatta az egyház, és a reiki iskolák megalapítóját, Eckard Strohm – t, aki négyéves kora óta médium. Ismertette a szertartás menetét, és hogy a gyógyításon való részvételnek nincs feltétele, valamint, hogy ingyenes. Itt tudtam meg, hogy ezelőtt 1998 - ban, és 2008 - ban volt ilyen rendezvény. Micsoda szerencsém van, hogy már a másodikon részt vehettem…

Utána kellemes zene mellett megkezdődött a rituálé. Ezen a napon többen gyógyítottak, Dobogókőn csak hárman voltak, és a hatágú csillagalakzat mögöttük állt. Most a közepén tízen ültek, gyógyítók és esszénus papok, papnők várták az embereket. Ekkor észrevettem, hogy tévedtem, rengetegen sorakoztak mögöttünk. Személy szerint több, mint két órát várakoztam, hogy sorra kerüljek. Anyukám előre ment, mert ő nem bírt álldogálni. Hat hete volt a műtétem, még nem jártam ilyen messze a háztól. A busztól a hotel 800 m-re állt, pedig odáig is majdnem két óra volt eljutni. A hotelig gyalogolni kellett, valamint órákig sorban állni. De ez abban az energiában nem tűnt túlságosan nehéznek.

Már az első pillanatban igyekeztem érezni az angyalok illatát, de nem sikerült. Aztán egyszer csak megcsapott az a finom, semmihez sem hasonlítható parfümillat. De nem olyan volt, mint Dobogókőn. Ott ibolyásabb, virágosabb illatot éreztem. Itt mintha picit fűszeresebb, erősebb illat járt volna. El is mondtam a hölgynek, akivel együtt álltam, de ő nem hitte el, hogy ez az angyalok illata. Azt mondta, parfüm. Persze, csakhogy ilyen parfüm nincs. Ismerem a parfümöket. Ráadásul a parfümillat nem libben ide-oda a levegőben, és ha valaki beparfümözte volna magát, az nem töltene be egy egész hatalmas hoteludvart az erdő közepén.

Tehát jó mélyeket szippantottam az angyalillatból, kihasználtam, hogy érezhettem, mert ki tudja, mikor kerülök ismét ilyen helyzetbe, hogy újra átélhetem ezt a csodát. Mennyei volt! Felemelő!

Alig vártam, hogy sorra kerüljek, ám amikor a cél előtt ácsorogtam, értem jött egy hölgy és bevezetett előre. Anyukám szólt neki, hogy nemrég műtöttek és nem bírok annyit állni. Egy hölgy, akivel egymás mellett várakoztunk, akkor éppen előttem állt már, de ily módon megelőztem.

Az illat középen volt a legtöményebb.

A gyógyító elé ültem. Behunyta a szemét, gondolom, rám hangolódott. Majd a felfelé fordított tenyeremre tette az övét és a kézcsakrákon keresztül áramoltatta az energiát. Először nem éreztem semmit. Annyira le voltam merülve.

Mint egy mobiltelefon, mielőtt csatlakoztatják a töltőjét. Érdekes, az ember is energialény, mégsem gondol arra, hogy le is merülhet. Néha fel kell tölteni. Ezt tettem most én is. Elmentem a töltőhöz. Az ember néha a fényét veszíti, és hogy újra ragyoghasson, fel kell töltődnie. Bizonyára te is érezted már akár a lemerülést, akár a feltöltődést. Ahol jól érzed magad, és ami után adni tudsz, az olyan hely, ahol képes vagy feltöltődni. Ahol nem érzed jól magad, ahol lemerítenek, ott bizony valóban lemerülsz…

Aztán érezni kezdtem, ahogyan árad az energia. Vettem rendesen. Elég sokáig ott ülhettem. Nem tudom, meddig, mert ott az ember elveszíti az időérzékét. A jelenbe kerül, ahol nincs idő.

Mikor végeztem, egy kísérő lekísért a színtérről, s az oldalt elhelyezett padokon ülhettünk a többiekkel. A hölgy már ott ült. Utánam került sorra és előttem végzett. Azt mondta, csak kis ideig ült ott és semmit sem érzett.

Furcsa, vannak ilyenek. bizonyára nem volt nagyon lemerülve, vagy tudat alatt ellenkezett, de hogy akkor is bőven kapott, az biztos.  

Megfigyeltem a levezetetteket. Mindenki tántorgott az energiától, azért volt szükség a kíséretre. Sokan megszédültek, de mindenkire jellemző volt az átszellemültség. Többen sírtak a meghatottságtól, a hálától és a boldogságtól.

Ekkor kezdtem lesni az öcsémet, hogy mikor jön már. És felismert egy kedves esszénus, papnő, aki a hírlevelet is küldte. Reiki mestertanár, gyógyító ő is. Már kiállt a sorból. A hatágú csillagalakzatban most is voltak cserepárok, hogy aki nem bírt órákig állni, kiülhetett pihenni. Ő feltette az i-re a pontot… Annyira örültünk egymásnak!

Az egész szertartás igen felemelő és megható jelenség volt.

Hála és köszönet ezért annak a rengeteg önzetlen embernek, akik ezt a hagyományt felelevenítették és megvalósítják itt és most.

***

Hazafelé azért már fájt a műtét helye és a bal vesém… Nem tudom, miért az fáj? Úgyhogy itthon rögtön ágynak estem, nem is bírtam már felkelni.

Még valami: Amikor felléptem a közön, a párom épp az utca végéről indult a kecskékkel. A házunk ehhez képest pont félúton áll, középen. Egy csapat kecske futott velem szemben, fegyelmezetten. A végén fickándozott a vidám csalafinta kisbárány. Szóltam neki: Gizike! És kivált a tömegből, odarohant hozzám, hogy megsimogassam. Nagyon édes volt. És kétszer is odajött hozzám simogatásra, mert megismert. (Vagy csak megérezte rajtam, hogy mekkora szeretet energiát hoztam) Még, hogy buták a bárányok? Még, hogy csak azért jönnek oda hozzád, hogy enni adj nekik? Nem igaz. Gizike azért jött hozzám, hogy megsimogassam. És az ember képes az ilyen barátot és ragaszkodó kisállatot levágni és megenni?