Lelki út

 

Mikor az áttét kiderült, más nem maradt hátra, mint a lelki út, bár teljesen azt hittem, hogy már túl vagyok a nehezén…

Már úgy voltam vele, kevesebb étrend kiegészítő kell, hiszen minek annyi, nem az a megoldás, szinte kontrollra sem akartam elmenni, már szentül hittem, hogy gyógyult vagyok…

Kiderült, hogy legalább 5 éve nem iszom egyáltalán, ami nagyon fontos az elengedéshez, ehhez egy kirokpraktikával gyógyító barátnőm segítségére volt szükségem.

A lélegzéssel, a helyes légzéstechnikával is gondjaim voltak, pedig azt hittem, hogy legalább levegőt veszek rendesen, de nem… Most derült ki, hogy sokszor visszatartom a levegőt, nem veszek automatikusan! Elképesztő, ha az ember megfigyeli magát, miket tapasztal! Érdemes tehát még a légzéstechnikánkon is tökéletesíteni.

Több lelki gyógyító, szellemgyógyász, reiki mester, megvilágosodott ember segített lelkileg felemelkednem a legnagyobb mélységből, a sötét tévelygések mély bugyraiból.

 

Sorban következtek:

Láttam: Ajánlott filmek (lásd hátul)  pl. A titok (The Secret), Mi a csudát tudunk a világról?

Olvastam: Ajánlott könyvek: rendszeresen felemeltek a könyvek, a versek, az idézetek, azokkal tartottam életben magam!

Angyal rituálé, az energia gyógyászatok. (Ezoterikus események)

Villás Béla előadásai CD- n, élőben,

Hallgattam: agykontroll kazetták folyamatos hallgatása a háttérben 

A. J. Christian előadások, könyvek…

Ekhart Tolle könyvek, előadások

Papaji filmek, könyvek

Reiki: minden nap reggel felkelek, harmonizálom a házat, magamat, csakra tisztítás, és csakra harmonizálás, valamint a reiki mesteri energia feltöltése magamra, a szobára, melyben tartózkodom. Számomra a reiki nyitotta meg a legutolsó kaput is, mely a gyógyuláshoz vezetett! Élem a reikit, használom a gyógyító kezeimet!

lelki gyógyítók tanácsai, folyamatos segítsége

minden nap megnéztem az arkangyalkártyámat, mit üzent nekem: https://dudus.hu/arkangyal/

Elengedés: lásd fenntebb

Légzéstechnika: helyes légzés gyakorlatok.

Fehér mágia: lásd fenntebb

Írás: Az írás is egy nagyon jó terápia, mindenre fény derülhet általa, olyan dolgokra is, amiket szóban nem tudunk kimondani! Érdemes összeszedni a gondolatainkat, és mindent leírni a kezdetektől a végéig! Nem biztos, hogy remekművet alkotunk, vagy éppen kiadásra alkalmas, hiszen millió ilyen könyv megjelenik naponta, de tegyük meg csak saját magunkért! Írjunk! Mindegy, hogy mit! Aztán olvasgassuk, így kifuttatjuk az „élét”, azaz előbb utóbb a problémára már nevetve nézhetünk, már nem benne élünk, hanem kívülállók vagyunk, és nevetni is tudunk rajta! Én már most, ahogy átolvasom a könyvem, másfél év után, most olyan, mintha más történetét olvasnám… már nem hat rám, már kívülálló vagyok…

Leírtam: Miért szeretnék élni, mik a céljaim, mi a szép az életben! Sikerült a listát összeállítani, aztán olvasgattam! Előbb még olyat is írtam, amit nem hittem, de a hit a minden napos olvasgatástól megjött! Érdemes tehát leírni az ilyen dolgokat, de csak a pozitívet! Akkor is, ha kételkedünk, ha nem hiszünk, mert a hit előbb, vagy utóbb, de meg fog jönni!

Tükör: minden nap a tükörben magamra mosolyogtam szeretettel! Ez előbb nem ment egyáltalán, inkább vicsorgás volt, de minél többet gyakoroltam, annál igazabbnak tűnt, amíg végül sikerült elfogadnom magam pont olyannak, amilyen vagyok! Beállítottam a számítógépemen a fényképemet háttérképnek, odatettem egy tükröt is, hogy nézzem önmagam! Ez vagyok én! (most) MOST!

Önbizalom: nálam ez aztán valódi segítségre szorult, ezért szükségem volt sok- sok dicséretre, elismerésre másoktól, és önmagamtól! Nem állítom, hogy végre ezzel minden rendben van, de határozottan fejlődtem ezen a téren is…

Megbocsátás: Ha másokat hibáztattam volna, akkor bizony jobb a megbocsátás, de annak olyannak kell lennie, mintha meg sem történt volna! Minden sérelmet elfelejteni, mintha meg sem történt volna! Igen, tudom, hogy nehéz! Mégis megéri! Senki másért, csakis önmagunkért! Tegyük meg önmagunkért!

hálaadás: minden nap hálát adtam a gyógyulásomért, még három fehér gyertyát is gyújtottam!

a falra: kiírtam még az áttét kiderülésekor hatalmas betűkkel: „EGÉSZSÉGES VAGYOK” Ez a számítógépem fölött helyezkedik el, tehát sűrűn olvasom. Az éjjeli szekrényemre szintén kiírtam, ezzel ébredek reggel, ezzel fekszem este. A fürdőszobai tükör dísze szintén ez a felirat lett!

A vizemet feltöltöm minden alkalommal: két kezemben tartom, miközben az energia, a szeretet energiája áramlik bele! Minden egyes kortyot úgy nyelek le, hogy mellé gondolom, hogy „EGÉSZSÉGES VAGYOK” Érdemes egy papírt is írni, amit a víz „olvashat” : EGÉSZSÉGES VAGYOK! Felirattal. Ezen állhat a szénsavmentes ásványvizünk, amit iszunk, vagy tegyük az oldalára! Akinek a szeretet fontosabb, azt írja a vízre! A víz tárolja az információt, akkor azt fogjuk inni, amit ráírtunk, és a bennünk lévő víz átveszi az egészséget, a szeretetet!

Úgy étkezem: hogy mellé gondolom: „EGÉSZSÉGES VAGYOK”, minden egyes nyelésnél!

Nevetés, nevetés, nevetés! Viccek, vicces filmek nézésével jó kedvre derítem magam!

 

Ezek csak egy darabig tűnnek nehéznek, de kb. két hét (vagy két hónap) után olyan automatikussá válnak, mint a lélegzés, már nem is figyelek rá, magától megtörténik!

Az egész egy olyan folyamat volt, mely során egy csodálatos belső utazáson vettem részt. Ráeszméltem, hogy engem (is) felsőbb hatalom vezet az utamon, folyamatosan küldenek jeleket, segítenek, a megoldások előttem hevernek, nekem „csak” figyelnem kell.

„Ha készen áll a tanítvány, megérkezik az alkalmas mester!”

Így szól a mondás!

Ki gondolta volna, hogy ez rám is így igaz?

Pedig igaz!

Most visszatekintve már látom, hogy igen! Mindig ott volt a megfelelő ember, a megfelelő film, zene, könyv, CD, DVD, vagy könyvcím az utcán futtomban!

Nem mindig volt szemem, hogy lássak, és nem mindig volt fülem, hogy halljak!

De már van! Ettől csodálatosabb ajándékot nem kaphattam volna! Az ember akkor gyógyul meg, ha a betegségnek meg tudja köszönni, hogy van, és megérti az üzenetét! Amikor már örülni tud neki! Persze nem úgy, hogy csak mondja, hanem igazában, igazából, belülről! Őszintén, hittel! Biztos tudattal! Hát idáig kell eljutni!

Csodálatos dolog volt az angyal rituálén, amikor éreztem az angyalok energiáját, az illatát, a mozgását! Egy racionálisan gondolkodó ember, akinek mindig mindent kategorizálni kell...

Elmondhatatlan boldogság! Igazi, köztünk élő csoda, csak figyelni kell! Én mindig büszke voltam az eszemre, az elmémre, ami bizony tévútra vezetett! Elkeserített, mert a múltat mutogatta, a jövőt pedig nagyon gonosznak, és kilátástalannak láttatta!

Rájöttem, hogy nem számít a múlt, nem számít a jövő! Csak a most fontos! Az a lényeg, hogy most hogyan érzem magam! A többi nem számít! Ami elmúlt, azon már nem tudok változtatni, ami meg jön, azért miért kellene előre aggódnom? Fölösleges színház az egész! Mindig volt, és mindig lesz valahogy! A legfontosabb, hogy MOST jól érezzem magam!

Mindenkinek másra van szüksége, nekem is nagyon sokat kellett kutatnom, olvasnom, látnom, hallanom, hogy eljussak idáig! Mindenkinek más adja meg a végső lökést, amitől úgymond „leesik a tantuszt” Egyedül nem megy! De nem vagyunk egyedül, csak használjuk ki a segítséget, mert ott van!

Mindenkinek! Neked is ott van, aki most olvasod a könyvem! Használd! Higgy!

Változtasd meg az életed! Vedd a saját kezedbe a sorsod irányítását! Minden, minden csak rajtad múlik, csak a saját hiteden, és azon, hogy képes vagy e figyelni a belső hangodra, amely megmondja, hogy mi a jó neked! Hallgass a szívedre, az eszed felejtsd el! Mindig az első benyomás a megfelelő, ami utána jön, az már az elme, a „józanész”! Akkor már magyarázol! Az már nem biztos, hogy jó útra vezet!

Én hallgattam végül magamra, bár valóban elég komoly bajnak kellett elérni, hogy végre észbe kapjak!

A rengeteg tanulás szellemi fejlődést eredményez, amit már mások is észrevesznek rajtam. Már boldogan megyek az utamon, mert felfedeztem, hogy mindennek pontosan így kellett történnie, megnyugodtam, mert minden így van jól! Ehhez komoly belső megnyugvás, hála és hit szükséges.

Tudom, hogy szükség volt a műtétre, mert nélküle nem következett volna be a valódi változás az életemben! Most boldogan, hálásan élem a mindennapjaim! A rengeteg felfedezésnek, azt is mondhatnám, felébredésnek következménye is lett! Az ember önmagában ilyenkor olyan kincseket talál, amit nem is remélt addig, és soha életében nem gondolt volna rá! Mások hirtelen festeni, rajzolni tudnak, vagy valamilyen művészi képességek törnek a felszínre. Én festeni, rajzolni eddig is tudtam, persze, amatőr szinten, meg írni is, de most!

Nálam a költészet hozakodott elő! Egyszer csak valamitől kibuggyant egy vers belőlem, arra dicséretet kaptam a barátaimtól, már sorakoztak is a többiek! Egy egész verszuhatag áramlott ki, csaknem négy hónap alatt 600 vers! Megvigasztalnak, erőt adnak, ha bánt valami, megírom, ha örülök, megírom, az emlékeimet megírom, a természetet, a szépet, a csúnyát, az érzéseimet, mindent, mindent megírok! Sokat jelentett a belső utam megtalálása, sohasem gondoltam, hogy egyszer még verseket is fogok írni! Papírra vetem őket, ez egy belső szükséglet. Természetesen a költészetemen van mit csiszolni, hiszen előbb csak öntudatlanul, elvakultan, iszonyú gyorsan írtam a sok kavargó gondolatot, nem beszélve a szószátyárságról. Utánanéztem, hogy pontosan milyen egy ballada, óda, vers, dal, prózavers, hősköltemény, eposz, stb. Mik azok a költői eszközök, stilisztikai és szerkezeti szabályok… Talán lassan igazi verset is tudok írni…

A költészetem olyan volt, mint például a gyermekrajz fejlődése! Először a firka szintjén nagy kézmozdulatokkal, jó sok fölösleges sallanggal, majd amint fejlődik a rajz a gyakorlás során, úgy finomul a technika, a kézmozdulat. Ma már nevetek az első versem ügyetlen megfogalmazásán, a kezdetlegességén, a rengeteg, végeláthatatlan versszakon, de úgy hagyom, mert akkor úgy jött! Majd írok másikat, ha igényem lesz rá! Mindent meghagyok eredetiben!

Nem az a fontos, hogy mit írok, miről írok, hogyan írok, hogy egyáltalán vers a vers? Nem! Nem az a fontos, hanem az érzések, amiket közben érzek, amelyeket átélek! Fantasztikusak! Egy alkotás után az a megnyugvás, hogy ott van a papíron…

Szerintem mindenkiben él egy költő, egy festő, egy szobrász, vagy bármilyen művész, amellyel kifejezheti lelke szépségét, mindenben csak a hit számít, ha elég merészek vagyunk, elég erős a hitünk, akkor csodákra mi is képesek lehetünk!

Az emberi lét maga egy csoda, óriási hatalom van a birtokunkban! Ha a hitünk akkora lenne, akár egy porszem, a világot is arrébb tehetnénk, mindent szebbé, jobbá varázsolhatnánk! Ez az igazi nagy titok, amikor felfedezzük magunkban Isten képét, a fényét, ha tudjuk, hogy nemcsak egy kupac hús vagyunk, hanem igazi teremtő fénylények, csodálatosak!