Selly

Tavaly november óta nem láttam, nem járt nálam, illetve áprilisban együtt voltunk Villás Béla előadáson, de az csak egy – két óra volt. Ő kibírta a 12 kemoterápiát, amikor mások 7- nél kidőlnek, nem bírják tovább! Csodálom a kitartását, az erejét, a gyógyulásba vetett hitét!

Május 5. én meglátogatott, éppen mosogattam, amikor érkezett. A kapuban egy gyönyörű, csinos hölgy állt, ha nem tudtam volna, hogy ő az, akkor nem ismertem volna meg! Hosszú padlizsánszínű melírozott hajjal, napszemüvegben. Futottam elé boldogan!

• Állati jól nézel ki! Meg sem ismertelek! – mondtam.
• Tényleg? – kérdezte vidáman nevetve.
• Tényleg! – nevettem, miközben bementünk.
• Ez paróka! – már rosszat sejtettem, csak nem kihullott a haja? Szerettem volna látni, de nem mertem mondani.
• Mesélj! – kezdtem el.
• Hát most megyek jövő héten egy olyan műtétre, amikor vesznek tőlem petesejteket, meg a méhemből egy darabot, mert az utolsó kemo után már nem biztos, hogy lehet gyerekem.
• Igen? – hüledeztem. Miközben szó nélkül lekapta a padlizsán színű parókát a fejéről, és ott állt előttem csont kopaszon!
• Ó! – lepődtem meg.
• Ez magától hullott így ki? – kérdeztem meglepetten.
• Igen! Képzeld! Elmentem a barátnőmhöz, buliba készültünk, és zselével bekentem a hajam, aztán néztem, hogy hullik tőle, mondtam, hogy nem jó ez a zselé. – mutatta a fejét.
• Akkor elmentem hajat mosni, és szó szerint kihullott az egész, tudod? Lemostam a hajamat! – mondta.
• De tudod, milyen jól áll? Nagyon jól nézel ki! Olyan jól nézel ki, mint az az énekesnő, aki direkt kopaszon énekel! – kiáltottam.
• Minden nap lemosom arcradírral! Szép sima! – simította végig aranyos kis kopasz fejét.
• Nagyon jól áll! Így is nagyon szép vagy! De tényleg! – mondtam őszintén, mert nagyon jól állt neki még a kopasz is. Megsimítottam a fejbőrét én is.
• Otthon nem hordom a parókát, az autóban sem, csak ha kiszállok!
• Persze, nem is kell, hiszen így is nagyon szép vagy!
• A nővérem sírógörcsöt kapott, amikor bementünk parókát vásárolni! Kérdeztem, miért sír, hiszen legalább van választék, és tényleg nagyon jók vannak! Alig tudtam kiválasztani ezt a kettőt! Ez ilyen, a másik meg rövidebb, szőkés színű.
• Persze, hiszen mégiscsak a testvéred, és nagyon szeret téged! – mondtam.
• Ja! És képzeld! Szempillaspirállal kentem a szempillámat, olyan természetes alapanyagúval, de az is rossz volt, nem maradt ott! Aztán felfedeztem, hogy persze, hiszen kihullik minden szőrzet, még a szempilla is! Rájöttem, hogy nem a spirál rossz, hanem nincs szempillám! – csapott a homlokára!
• Nem is látszik, egyáltalán nem feltűnő! – néztem meg közelebbről.
• De erre is van megoldás, az unokatestvérem kozmetikus, és tesz fel műszempillát! – nevette.
• Állati! Csodállak téged! Hogy mit ki nem bírsz! – mondtam őszinte csodálattal.
• Az egyik barátnőm, aki volt már így, sírt, amikor meglátott! – mondta.
• Igen? – kérdeztem. Én nem sírtam, de rosszul esett egy kicsit, sajnáltam, de a hozzáállása, meg vidámsága feledtette velem a rossz érzéseket. Ő is mindig olyan volt, hogy inkább segített másokon! Főleg az elesetteken!
• Nézd a körmeimet! – mutatta a kezeit. Szépen kilakkozott, gyönyörű körmök árulkodtak gazdájuk szépségéről.
• Ebben a kemoban van valami, ami nőiessé tesz! Olyan erősek lettek a körmeim, mintha műkörmök lennének, ezért lakkozom őket ilyen szépen, meg olyan igazi nőnek érzem magam tőle, még a hajam nélkül is!
• Szépek a körmeid! A hajad meg ki fog nőni, sokkal dúsabb, és szebb lesz, mint előtte! Van az a Vitacell hajszesz, olyat én is fogok venni, mert attól még ott is kinőtt másoknak a haja, ahol kemo előtt nem is volt! Hát látod! Nekem itt a fejem búbján van egy megritkult folt, amit 8 éve leforráztam!
• Aha! Értem! Hallottam már én is róla!
• Hogy is volt, most végül, hány kemot kaptál? – kérdeztem!
• Először 12 kemot adott az orvos, aki nem tudott velem mit kezdeni. Csak azért adta, hogy csináljon valamit. Aztán még kaptam hármat, mert a nyakamon mindig kijött. Csak úgy! – felelte.
• Hogy bírtad ki? Szerintem az a sok természetes anyag tartja benned a lelket, amit előtte két évig megettél!
• Én is arra gondoltam! Fel vagyok töltődve, azért bírom! – mondta.
• Biztosan! – helyeseltem.
• Akkor eljutottam ehhez az orvoshoz, aki másmilyen kemot javasolt, ő is megkérdezte, hogy mit csináltam magammal, amikor 10 cm – es daganatot alkottam a testemben! – nevetett.
• Nem mondták, mikor kezdődhetett? – érdeklődtem.
• Na! Gondolhatod! 10 cm! Mit gondolsz? Mióta? Minimum 10 éve kezdődött, és már két éve kiderült! Hát ez 24 évesen…
• Hát igen… - sóhajtottam én is, de csodáltam ezt a hölgyet! Ezt a vidám, fiatal, kedves embert, aki ekkora tortúrának van kitéve! 24 évesen ilyen kálváriát…
• Szóval már decemberben kaptam kemot, azóta is kapom, látod itt ezt a kanült? Hát, aki ezt kitalálta, azt nagyon meg kellene dicsérni, így nem kell mindig megszúrni! Tudod, hogy én nem bírom a szurkálást!
• Szóval vettek őssejteket tőlem, azokat kitenyésztik, aztán kaptam kemokat, amitől nem hullott ki a hajam, de ezektől most már igen! Ez most olyan!
• Csodállak! Mi lesz még? – kérdeztem.
• Na, a jövő héten megyek arra a nőgyógyászati műtétre, mert biztos, ami biztos alapon, van, akinek eztán már nem lehet gyereke, ezért vesznek tőlem petesejteket, meg a méhemből sejteket, majd a lombikprogramhoz. Azt mondta az orvos, hogy pár perces műtét, és utána hazajöhetek! Nem baj! Biztos ikrek lesznek, és akkor egyszerre letudom a gyerek gondot! – kacagott!
• És még? Mi vár rád? – kérdeztem.
• Ha kész lesz a műtét, akkor kapok egy kemot, ami teljesen kiírtja az immunrendszeremet, megnézik CT – vel, hogy mi a helyzet. Ha minden rendben, akkor visszakapom a saját őssejtjeimet, azok alaposan beindulnak, és teljesen meggyógyulok! Kialakul az új immunrendszerem! Azt mondta az orvos, ez a legkorszerűbb eljárás, ettől jobb nincs ma!
• Hát! Vége lehetne már neked is ennek a kálváriának! – kívántam őszintén.
• Nem szedsz most semmit mellé? – kérdeztem.
• Nem! Most semmit, mert a vitaminok csökkentik a kemo hatását! – ingatta a fejét.
• Igen, tudom, már én is olvastam róla.
• Megkérdeztem az orvostól, hogy én mit tehetek saját magamért? Tudod, mit mondott?
• Mit?
• Azt, hogy feküdjek csak nyugodtan, majd ők mindent megoldanak! Na, akkor leesett nekem a tantusz! Hát nem más fogja nekem megmondani, hogy mikor gyógyulok meg! Eddig mindig úgy volt, hogy a két kemo között a nyakamon visszajött! De amikor erre rájöttem, akkor már nem! Ez most van először! Nézd! – mutatta.
• Az ember mindig elolvassa, hallja, nézi, látja, de mégis… egyszer csak valami történik, amitől végleg leesik! Én is így voltam! – aztán megbeszéltük, hogy velem mi van.
• Hát… amikor kiderült neked az áttét, akkor én féltettelek! – nézett rám pont olyan szemekkel, mint az a barátnőm, akiről írtam régebben, aki csak később tudta meg!
• Igen?- néztem vissza rá.
• Igen, és arra gondoltam, hogy most két eset lehetséges! Vagy kész, és véged! Vagy pedig olyan erős a hited, hogy meggyógyulsz! – mutatta az ujjain.
• Tudod! Ha valamit elhatároz az ember, akkor bizony azt véghez kell vinni töretlen hittel, és akkor is, ha tízezren, tíz millióan, vagy az egész emberiség bizonyítja az ellenkezőjét! Neked akkor is hinned kell magadban, az igazadban, és meg kell bíznod a belső megérzéseidben! Látod, amikor a C-vitamin már sok volt nekem, akkor megéreztem, de nem hallgattam magamra! Már undorodtam tőle, nem akart lemenni, de a terápia miatt végig csináltam, amíg ki nem derült a vesekő! És már egy héttel a vizsgálat előtt a vesém is fájt, szó szerint, és érzem a kövemet, tudom, hogy hol van! De nem hallgattam magamra! És persze, elsavasított, mert a vizeletemnek megint 6 a PH-ja. – soroltam.
• Igen! Mondtam én is, ha sok a C-vitamin, akkor kakaót kell inni.
• De én nem iszom tejet! A tej elnyálkásít! Ráadásul homogénezik, ami azt jelenti, hogy a nagy molekulájú tejzsírt, és az egyéb alkotórészeit a tejnek egy sima, kisebb molekulájú részekre tördelik, hogy ne váljon külön. Ezzel pedig pont azt érik el, hogy a tejzsír, azaz az állati zsiradék egyből a véredben kering, ami eddig bonyolult bomlási folyamat útján juthatott el odáig! – fejtegettem.
• Igen? – kérdezte.
• Igen! Hát ezért tejet nem iszom. Látod! Híztam! Ami nem igazságos, mikor annyi mindenről lemondok, de főleg szénhidrát alapú a táplálkozásom, ezért az csak rakódik a hasra. Mert nem eszem fehérjét, vagy csak nagyon keveset! – mutattam.
• Például az almától puffadok, és hízok, meg vizesedek! – nyomtam be a lábszárcsontomon a jól látható ödémát.
• Én nem bírom az almát megenni!
• Én meg túl sokat ettem, túl régóta! Képzeld! Most meg az a hír járja, hogy a teljes kiőrlésű liszt ösztrogénnel van szennyezve! A gazdák génkezelt búzából termelnek, mert úgy több a termés, magasabb a hozam. Megáll az eszem, mindegy, hogy mit eszünk, mindenben van valami, ami a gyártás, szó szerint a gyártás során belekerül! – mondtam.
• Lásd a zöldségek, a hús...
• Te nagyon bíztál abban az injekciókban! – folytatta.
• Nem! Hidd el, nem az használt! Bíztam igen, mert anyagból is vagyok, de biztos, hogy nem az használt! A hit, a lélek, és ebben sokat segítettek a barátaim, akik felemeltek, minden nap velem voltak! Ezt nem lehet elmondani, ezt érezni kell ezek érzések… - mosolyogtam.
• Ja!
• Van egy homeopata ismerősöm, aki azt mondta nekem, hogy csodál engem, meg amit tettem. Mit? Mit csodál? Saját magamért tettem, és mindenki megteheti magáért! De akkor meg azt mondta, hogy 10000 emberből egy ilyen mély érzésű, mint én, aki mindent a szívére vesz. És 1000 emberből 1, aki így meggyógyul! Hát... nem tudom! Szerintem több is van, a rákosok fórumán többel is beszélgettem, vagy lehet, hogy ők is csak egyek az ezerből?
• Lehet!
• De tudod, ha nekem vége lesz, én többé a betegség szót sem akarom hallani! Én úgy fogok bulizni, mint még soha! – nevettünk.
• Még nem is meséltem, hogy minden este megiszom egy pohárka vörösbort, és attól úgy megjavult a vérképem, hogy nem kell szednem azt a gyógyszert, amit az orvos felírt!
• Tényleg? Hát én is olvastam már a vörösborról, de én nem bírom meginni! Pedig nem ártana!

Még sok mindenről beszélgettünk, de ezek nagyon lényeges dolgok voltak! Majd elment az én drága Selly barátnőm, akire még nagyon sok minden vár, mire végre kimondhatja, hogy totálisan meggyógyult! Viszont, ha a lelke rendben van, akkor mindent kibír! Az Ő hozzáállása fantasztikus! Olyan vidám, szép, olyan fiatal, olyan nagy hittel belevág mindenbe! Őszintén csodálom Őt! Őszintén meghajtom magam előtte!