„A” lelet

 

2014.04.16. Szerda!

Úgy látszik a szerdák nem jó napok számomra…

Most jöttem haza az Ultrahangról.

„Az epehólyag mentén 2,5 cm es echoszegény sáv látható bal vese alsó harmadában 4-5 mm es kő.

Dg.: mérsékelt diffuse májleasio focal sparing Nephrolith. i.s.

Nyirokcsomók: jobb oldalon infraclaviculátisan 10 x 12 x 15 mm - es ismert patológiás nyirokcsomó (C5 pozitív) Tőle lefelé 7 x 9 mm - es hasonlóan echoszegény körülírt képlet jelent meg.

Baloldalon (inkább gyulladás miatt - ezt mondta a doktornő) 7 x 10 és 5 x 8 mm - es kifejezetten vaskos corticalisú, de hílusukat megtartó nyirokcsomó észlelhető. vélemény: számbeli progresszió a jobb oldali infraclavikuláris pathológiás nyirokcsomók tekintetében.

A bal oldali nagyerek mentén v.s. reaktív nyirokcsomók.

Onkológussal való konzultáció javasolt!”

- Ezek a csomók azért veszélyesek, mert bármi történik, akár egy kisebb pszichés megrázkódtatás, berobbannak!

Mint a magas vérnyomásnál, ahol szintén azt ígérik, bármilyen stressz azonnali katasztrófát okozhat, pl. infarktus, stroke, stb.

Atomtölteten ülök…

- Ha akkoriban bármit elvállalt volna, az sem lenne biztosíték arra, hogy ez most nem lenne itt!

Hát persze, tudom, igaza van! De akkor már én sem lennék itt!

- Ezek sokáig lapulhatnak úgy, hogy még nem láthatóak, aztán egyszer csak megjelennek! Akinek a műtét utáni 5 évben nincs kimutatható áttéte, elvileg gyógyultnak tekinthető. - mondta.

No, de én nem is egyet ismerek, akinek nyolc év után újult ki. Miért? Mert akkor ismét történt valami, ami miatt hitét veszítette, és feladott egy célt.

No, kész.

Kíváncsi voltam, most milyen hatással lenne rám egy ilyen diagnózis.

Megkaptam.

A kedves doktornő és az asszisztense drámai arckifejezéssel közölték velem az eredményt, én pedig nyugodtan fogadtam.

Nem kerültem magam alá. Érdekes. Azt is mondhatnám, szinte teljesen hidegen hagyott. Már nem érdekel, élek-e, halok-e, nyugodtan, sőt, bátran átmegyek a másik oldalra. Már nem számít, mennyit lehetek itt, ami tőlem telt, megtettem. Nincs elszámolni valóm.

Persze cél az még bőven lehetne, maradt még írnivaló, jó pár kötet vár átdolgozásra, kiadásra, megírásra. Ha ez a dolgom, azt vállalom! Hiszen többször megírtam már.

Természetesen újra akciótervet követelnek tőlem. Ismét az anyagot, pedig a lélek miatt van. Tudom, picit magam alá kerültem, kicsit célt veszítettem… Hát ezért van. Aki egyszer belekerül, az bármikor könnyen újrateremtheti magának. Minden rajtunk múlik, tőlünk és a hozzáállásunktól függ. De már nem aggódom, mert tudom, minden így van jól, minden okkal történik, s ha változom, változik a lelet is.

Természetesen egy lelet nem lelet, tehát meg kell nézetni vagy pár hónap múlva újra, vagy egy másik orvossal is. Mint azt már régebben említettem, sosem hiszem el elsőre, nem ragadok bele, nem fokozom tovább a feszültséget. Tehát rábízom magam a sorsra.

Nyugodtan…