Mitől göndör a haj?

 

 

November 11.

Elmentem keresztapát meglátogatni.

Útközben újabb furcsa élményem volt…

 

Legutóbb hazafelé jövet egyik régi ismerős hölgy nem ismert meg, azt mondta, a hajam miatt van, már említettem, hogy teljesen begöndörödött, olyan, mintha direkt daueroltattam volna. Egyszerűen ki sem tudom simítani.

Sokat gondolkodtam rajta, mitől lehet, de még mindig nem tudtam kitalálni.

Talán valamelyik vitamintól?

A hölgy azt állította, jól áll nekem a göndör, mégsem ismert fel. Nem akartam vitatkozni vele, hogy nekem persze nem tetszik, ráhagytam a dolgot.

Ma pedig felszállt a buszra egy régebbi barátnőm, akivel pár éve nem találkoztam, de néhány éve minden nap láttuk egymást. Kedvesen rámosolyogtam, köszöntem, ő elnézett felettem, leült elém egy hölggyel, vadidegenként kezelt. Magamba roskadtam, nem tudtam mire vélni a dolgot, így hát hallgattam, nem szóltam hozzá.

Hazafelé sem jártam jobban!

A tíz évvel ezelőtti szomszédasszonyom ült mellém, látszólag ismeretlenül. Jött az ellenőr, csak akkor szólított meg, amikor a jegyemmel volt valami probléma. Azt mondta: „Ön nem hibás, csak a sofőr!”

Ekkor véglegesen eldőlt bennem, hiszen az emberek nem ismernek meg!

Mi történt velem?

Aki két éve nem látott, az most nem ismer fel, képes idegenként elbeszélgetni velem, úgy, mintha sosem látott volna, ráadásul úgy, hogy egymás mellett ülünk.

Nahát!

Nem tudtam mire vélni a dolgot!

Ennyire megöregedtem?

Ennyire megváltoztam?

Ennyire lefogytam?

Ennyire más lettem?

Vagy csupán a göndör hajam miatt van?

Mi lehet az oka?

Vagy… netalán más látszik rajtam? Ha igen, akkor mi?

 

Itthon elmondtam a családomnak, mire a fiam azt mondta:

- Anyuci! Nem megöregedtél, hanem megfiatalodtál! Azért nem ismernek meg!

- Hiszen pont akkor kellene megismernie annak, aki régebben látott!

- Erzsi! Hiszen lefogytál 30 – 40 kg- ot! Gondolhatod, hogy más vagy! – tette hozzá a párom is.

- Milyen jó, hogy ezt mondod! Nem fogytam csak 30 kg- ot, amiből sajnos 4 - 5 kg visszajött… - akadékoskodtam.

- Akkor is hidd el, sokkal szebb vagy most, mint néhány éve, majdnem 100 kg – al! – állította a párom.

- Igen anyuci! – kontrázott a fiam.

- Nem a göndör haj miatt van?

- Nem! A göndör haj jól áll neked! – bólintott a párom.

- Igen, jól áll! – helyeselt a fiam is.

- De én nem akarok göndör hajat! Nézd meg, hogy néz ki! – túrtam a hajamba.

- Jól néz ki, örülj neki, sűrűsödik! Eddig úgyis ritkult, már szinte nem volt hajad a fejtetőn! – dorongolt a párom.

- De volt! Csak megritkult, miután 2001 májusában véletlenül leforráztam…

- Aha… - jött a válasz.

Már ment is tovább a dolgára mindenki.

 

Ennyiben maradtunk, majd este beszéltem skype – on a barátnőmmel, ahol újra felvetődött a göndörödő hajam témája.

- Azt tudod, mitől göndör a haj? – kérdezte.

- Nem tudom, mitől? Miért? Van rá tudományos magyarázat? – ámuldoztam.

- Igen van!

- Nahát! – esett le az állam – akkor azonnal tudni akarom!

- Attól göndörödik, hogy nem egyenletesen nő!

- Micsoda?

- Nem egyenletesen nőnek a hajszálak, hanem az egyik fele gyorsabban nő, mint a másik, és ez behúzza, begöndöríti. – mutatta a barátnőm a haján.

- Elképesztő! Ilyen nincs! – kiáltottam fel.

- Pedig van!

- Honnan tudod?

- Olvastam valahol.

- Így már érthető! Ezt el tudom fogadni! – nevettem.

 

Hiszen akkor lehet a vitaminoktól!

Megerősödött, növekedésnek indult, de nem egyenletesen növekszik! Ez nagyon tetszik nekem! – ujjongtam azon, hogy ismét megtudtam valamit.

 

November 12.

Amióta kiderült az áttétem, nem hagynak békén a barátaim. Mindenki tervet követel, unszol, noszogat, miközben én nyugtatom őket, intem türelemre az idegeseket. Tényleg sokkal több mindenkinek vagyok fontos, mint azt valaha is gondoltam volna. Ennek őszintén örülök. Nyugodt vagyok! Ennyi mindennek használnia kell, nem beszélve arról, hogy öt rendkívüli ember gyógyít engem őszintén, önzetlenül távban. Állandóan küldenek valami jó ötletet, meditációt, linkeket, kedves szavakat. Most sem hagytak magamra, hogy a keresztapámmal ez történt. Mindenki vígasztalt, ötleteket adott.

Így kerültem fel a rákosok fórumára is, ahol rengeteg hozzászólást elolvashattam.

Megint jó tapasztalatot szereztem a dologról…

Megállapítottam, a rákosok nagyon maguk alá kerülnek, nagyon félnek, nem tudják, mitévők legyenek, ezért aztán mindenbe belemennek, amit csak felajánlanak nekik. Ez sajnos sok ember életébe kerül, mert az újabbnál újabb kudarcok után már feladják, nincs reményük. Sajnos a félelem, az aggódás negatív érzelem, ami tovább vonzza a bajt. Nagyon lehangoló olvasni az ilyen hozzászólásokat, de mindenki csakis saját magáért teheti a legtöbbet, mindenkinek saját magának kell döntenie!

 

Valaminek annyira örültem, repestem az örömtől, még tapsoltam is…

- Nem tudom, hogy lehet egy ilyen ember rákos! – jegyezte meg a fiam a fejét csóválva.

- Milyen ember? – csodálkoztam el.

- Aki így tud örülni mindennek, és ilyen boldog tud lenni egy semmiségtől! – folytatta.

- Ebből is látszik, hogy nem vagyok beteg! – állítottam.

- Nem hiszem, hogy az orvosok hazudnak! – ingatta a fejét.

- Nem! Nem hazudnak! A vizsgálat jó volt!

- Hát akkor? – nézett rám kérdően.

- Az csak egy hitpróba volt, hogy tudom-e tovább folytatni, vagy most elbukom!

- És, tudod?

- Tudom! Persze! Sosem adom fel! Az utolsó percig élni akarok boldogan! Vidáman! – nevettem.

- Nahát, akkor meg! – nyugtázta.

 

Kedvenc távgyógyító mesterem (mert mindenkihez eljön a MESTER, ha készen áll a tanítvány…) így szólt, miután mindent elmeséltem neki:

- Minden Angyali segítség a tiéd, de azért éljünk nyugodtan az evilági segítségekkel is. Anyagból vagyunk, az anyagi hatások alól nem vonhatjuk ki magunkat. A szellem akkor nagy erejű, ha támogatni tudja az anyagot.

- Tegnap a Stigmata című filmet néztem este, eszembe jutott az angyalok illata, mert én is éreztem! Ez nagyon jó! Legutóbb, miután Veled beszéltem, nem tudom, mondtam e már, arra ébredtem, reggel hangot hallottam, mely hozzám szólt: Minden így van jól, mindennek így kell lennie - még félálomban, akkor megnyugodtam, aztán valahogy nappal is sikerült… még keresztapám ügyében is, mert nagyon fájt a fél oldalam, a szívem körül - miatta. Ő egy ártatlan drága jó ember, mindenkiért szaladt, mindenkire odafigyelt, mindig számíthattunk rá, apám helyett apám volt mindig… – írtam.

- Te is ilyen drága jó ember vagy! Te is mindenkire figyelsz, és mindenki számíthat rád! Olyan dolgokat is megteszel, amit csak nagyon kevesen tesznek meg. Örülök, hogy ismerhetlek!

- Hát még én, hogy Téged ismerhetlek! Mindenkinek mosolyt hozol az életébe.

- Ahhoz, hogy valakinek megmelengessem a szívét, ahhoz a szív is kell. Ezért köszönöm neked, hogy vagy.

- Én köszönöm… én jártam jobban! – pirultam mosolyogva.

 

Vannak még ilyen emberek? Érdemes élni, érdemes hinni, a világ mégsem romlott meg, mégis vannak csodák, van szeretet, önzetlenség, bizalom, hit! Tényleg boldog vagyok! Nekem ez elég! Megkapok minden égi és földi segítséget! Fantasztikus!

 

November 13.

Írtam egy rövidebb cikket a rákosok fórumára, ahol két ember is megköszönte, kérték, hogy írjak még ilyen bíztató szavakat, ettől sokkal boldogabbak lettek, szebb lett a napjuk. Ettől felbátorodtam, máskor is fogom bíztatni őket, bár nekem is szükségem van bíztatásra.

Beszéltem a kedves távgyógyítómmal, aki ezt írta ma:

- Sokat gondolok rád, erősítem szereteted, fényben fürdetlek és Angyalok segítségét kértem, hogy nagyon vigyázzanak rád!

- Akkor már értem, néha miért vagyok minden ok nélkül boldog, és miért tudtam végre megszeretni magam, ami eddig nem sikerült…

- Én köszönöm, hogy beszélgethetek veled és gondolhatok rád. – felelte.

 

Bámulatos, miközben rajtam segít, még ő köszöni meg! Ez nekem mindennél többet ér!

Vannak ilyen emberek a Földön?

Azt olvastam az angyal könyvekben, az angyalok energialények, szívesen segítenek, csak kérnünk kell őket. Nincs testük, ha megjelennek egy embernek, akkor olyan formában jelennek meg, ahogyan el tudja őket képzelni, ezért más mindenkinek a tapasztalata. Ha nagy szükség van rájuk, akkor testet ölthetnek, de csak 1- 1 órára. Mégis elgondolkodom ilyenkor, amikor ilyen önzetlen, segítőkész emberangyalokkal találkozom…