Minden így van jól, mindennek így kell lennie…

November 5.  

A tegnapi beszélgetés nagy hatással volt rám…

Hajnalban álmot láttam: egy hang szólt:

- Minden rendben lesz, mindennek így kell lennie…

Akkor álmomban megnyugodtam…

 

Keresztapám kórházban van, sajnos vastagbélrákkal. Enyhén szólva kikészültem miatta, annyira aggódtam érte! Ezért volt megint egy kis hullámvölgy az életemben…

Ezért jött jól az álom, éjjel megnyugodtam ugyan, de amíg nem láttam meg keresztapát, mégis egyben volt a gyomrom! Nagyon sajnáltuk szegénykémet, bementünk meglátogatni. Szegény, ártatlan drága jó ember! Azt mondta, nincs neki semmi baja, és nem fogja megengedni, hogy megműtsék. A döntés az övé! Mi nem bánnánk, mert ha változtat, ha megpróbál másképp élni, akkor talán jobban lehet.

Sajnos változtatni sem akar, mert nem akarja végigvinni azt, mint én. Nem akar étrendi, vagy vitaminban gondolkodó változatot.

Remélem, jól dönt, ezt most neki kell meghozni, ez az ő felelőssége, az ő élete.

Ezt kell nekem belátnom, helyette nem aggódhatok, nem dönthetek, helyette nem gyógyulhatok…

Na, de ilyenkor azért ez nem olyan egyszerű…

 

November 6.

Benn voltam az óvodában ismét, a papírok miatt.

- Még senki nem ment rokkantnyugdíjba, amióta vezető vagyok! – mondta A.

- Látod, milyen rendes vagyok? Azért mentem el, hogy legyen tapasztalatod, ezt is megtanuld! – nevettem.

- Ó! Ezért igazán nem kellett volna elmenned nyugdíjba! – mosolygott.

- Legalább ezt is megtanulod! – nevettem már teljes szívemből.

- Ilyen áron nem akartam megtanulni! – nevetett ő is.

I. hívott félre, hogy biztosítson bizalmáról.

- Erzsi! Gyere egy kicsit! – intett.

- Tessék! – mentem félre vele.

- Tudod, amit a múltkor mondtam, hogy próbáld ki a kemot…

- Igen… - hallgattam figyelmesen.

- Szóval, azt hittem, megsértődtél… de tudod, hogy én nem úgy gondoltam… – fogta meg a vállam.

- Jaj, dehogyis! Nem sértődtem meg! – biztosítottam.

- Én bízom benned, hiszek neked! Hiszem, hogy sikerülni fog, én hiszek neked! Csak azt akartam, hogy tudd! – mondta jelentőségteljesen a szemembe nézve, miközben mosolygott.

- Ezt külön köszönöm! – örültem meg.

- Jól van, akkor tudd, hogy bízom benned, hiszek neked, támogatlak! – bátorodott fel.

- Köszönöm, nagyon rendes vagy! – köszöntem meg mosolyogva, hálásan a bizalmát.

- Nagyon bátor vagy! – bíztatott.

- Igen? Nem inkább félek? – tétováztam.

- Nem! Bátor vagy, és erős! – mondta.

 

Ennyi drága, kedves ember bizalmát, hitét be kell teljesítenem! Bizonyítanom kell, hogy újra egészséges vagyok!

 

A fagyöngy injekció biznisz most pihent, megtorpantam a múltkori betegtájékoztató fordítástól. Így ott állt az I. – es széria a polcon továbbra is, várva a sorsára, mi legyen vele. Én pedig rábíztam magam a sorsra, lesz, ami lesz, jöjjön, aminek jönnie kell, majd az élet eldönti helyettem, mi legyen vele. Ezt a fórumon vettem meg valakitől olcsóbban, mert sajnos már nem volt rá szüksége annak, akié volt…

Találkoztam K-val, aki kérdezte, hogy mi van a szurikkal, elmondtam neki a történetet. Hozzátettem, hogy be kellene szereznem a 0- ás szériát, mert azzal kellene kezdeni, de most nem tudom, hogyan legyen.

Délután pedig felhívott M, a férje kérdezte Ausztriából, mi legyen, kellenek az injekciók?

- Ó! Megjött a válaszom! – kiáltottam.

- Kérdezi a férjem, mi legyen, mi a neve, mert akkor ma megnézi neked! – mondta.

- Fantasztikus! Akkor kérem, a 0- ás szériából a 0.01 mg – os szurikat! – adtam le a rendelést.

- Látod! A férjem is gondolt rád! – mondta.

- Hát ez fantasztikus! – örültem meg.

Itt a válasz, ha a férje elhozza nekem, akkor kezdem a kúrát!

Az immunturbót!

 

Selly azt mondta, az életemmel játszom, kísérletezek, mert félek.

Szerintem pedig ki kell tartanunk az eredeti elképzelésünk mellett, nem félek, sok mindent kibírtam már. Nem az motivál, hanem az, hogy mindenképpen bebizonyítsam, meg lehet gyógyulni csak alternatívan is! Szegénykém félt engem, de ha nem akarok másképp dönteni, ez az utam, akkor elfogadja, a döntésem, legyen, ahogyan akarom.

Azért ő együttműködik az orvosokkal.

 

Jól fogalmazott! Igaza van!

Mindenki a saját életével rendelkezik. Én pedig nem félek, hiszen félhetnék inkább a haláltól, a ráktól, de nem félek!

 

Selly tervet követelt tőlem!

Hirtelen elmondtam neki a tervemet. Holnap májtisztítás, utána Iscador injekció, immunturbó kúra. Közben az emelt adag C-vitamin, a B17 vitamin 500 mg/nap.

 

És? És? És utána?

 

Jó, jó, adok magamnak 3-4 hónapot, akkor elmegyek szomatoinfra nevű hőtérképes vizsgálatra.

Utána Celladám szűrésre.

Aztán folytatom tovább a saját kúrámat…

 

A doktornőmhöz is vissza fogok majd menni, akkor meg már tényleg megérem, hogy azt mondják:

„Nincs itt semmi kóros. Hova tűnt?”

„Nem tudom mitől, de maga meggyógyult!”

„Csak így tovább!”