Ismét kontroll

 

Szeptember 23.

Tegnap voltam az onkológus doktornőnél, aki leszidott, megint nagyon magas a vérnyomásom. Amikor odamegyek, sohasem kevesebb 160/100 nál, és a pulzusom is elég szapora. Hiába! Félek, nem bírom magát a szót sem, hogy onkológia!

Megjegyezte a magas vérzsírszintet, majd ismételten ecsetelte a magas vérnyomás kockázati tényezőit az agyvérzéssel az élen. Azután a vérzsír kockázati tényezői következtek az infarktussal az élen. Próbáltam mindeközben nyugodt maradni, megmagyarázni, hogy a vérnyomás csak ilyenkor kiemelkedő, amikor történik valami. A vérnyomásom gyógyszerrel sem volt jobb (sőt! Fogbeültetésnél 180/100 volt… gyógyszerrel!) A vérképem egyébként egészen jó , minden más tökéletes, kivéve, hogy a háziorvos laborba küldött vérmintámat a laborosok elnézték, és a vastagbélrák tumor markerét készítették el- véletlenül.

Így vérvétellel kezdtem ma a napot. Azután a mellkas rtg, mammográfia, ahol 4 felvételt készítettek, majd a mell ultrahangos vizsgálata következett.

Az orvos vígan beszélgetett velem, a mammográfia rendben van, nincs benne semmi, és ahogy elnézte a mell vizsgálatát, ott sem talált semmit.

- Szerintem kutya baja! Minden rendben van!

- De jó! Köszönöm! – feleltem.

- Most háromhavonta jár még ellenőrzésre? – kérdezte.

- Igen!

- Rendben van, úgy is kell! Muszáj jönni! – biztatott.

- Jövök is… most halt meg egyik ismerősöm… két hónap alatt elvitte a rák…

- És nem volt semmilyen panasza? – kérdezte.

- Nem… csak fájt a gyomra.

- Biztosan voltak panaszai akkor már, csak nem ment orvoshoz. – szögezte le.

- Lehet, nem tudom, nem találkoztam vele mostanában… mikor kiderült mindenkinek megtiltotta, hogy meglátogassa!

- Biztos nem akarta, hogy úgy lássák!

- Szerintem az a legrosszabb, ha az ember elzárkózik!

- Lehet… - mondta, miközben ide-oda kellett forognom.

Egyszer csendben lett a doktor úr, nagyon nézett egy pontot a jobb vállamnál, a kulcscsont alatt. Többször megnézte, majd mereven bámulta a képernyőt, hirtelen már nem volt olyan közlékeny, kedves, mint eddig. Hallgatott, csak nézte, nézte, nézte. Ekkor én is megnéztem a képernyőn, mi lehet olyan érdekes. Láttam egy sötét foltot, amit többször megkeresett, több oldalról megnézett, több nagyítást is készített róla. Na, tudtam, hogy ez már semmi jót nem jelent. Szépen bejelölte, majd felvételt is készített róla.

- Volt áttét a nyirokcsomóiban?- kérdezte.

- Igen, volt, 11 – et kivettek, abból négyben volt.

- Mert találtam itt egy gyanús nyirokcsomót. Ezt alaposabban át kell, hogy vizsgáljam…- előbb van a primer tumor, aztán a nyirokáttétek, ez a gyűjtő, itt a következő állomás… erre terjed, ebben az irányban.

- Óóóóó! – mondtam lesújtva.

- Nézze! Még ne ijedjen meg! Nem mondom egyértelműen patológiásnak, nem kimondottan kerek, hanem elnyúlt, de echószegény, ezért muszáj ráírnom a papírjára!

- Jó…

Néztem ki a fejemből, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és miért vagyok ott, ahol vagyok!

Miért kellett nekem 23. –án eljönni ilyen sorsdöntő vizsgálatra?

Ezt már akkor gondoltam, amikor a doktornő májusban erre napra adott időpontot…

- Ki az orvosa? - kérdezte, megmondtam.

- Akkor nem tudom, mit fog javasolni a doktornő, szerintem elküldi cytológiára... az a biztos, hogy tudjuk a természetét. Mondom, még ne keseredjen el, minden jót! – nyújtotta kézfogásra a kezét kedvesen.

- Törölközzön meg, felöltözhet, a lelet a doktornőnek megy!

 

Ez igen! Lesújtó hír! Megint lelombozódtam…

Gyorsan elmentem az EKG osztályra, hogy még ma mindent elintézzek. Szerencsém volt, mert csak egy ember volt már előttem, az asszisztensnő nagyon ügyes, gyorsan dolgozik.

Amikor bementem, megkérdezte, hogy vagyok. Érdekes, talán rám volt írva, hogy baj van?

- Köszönöm jól, de a doktor úr talált egy gyanús nyirokcsomót…

- Nézze! Minden rendben lesz! Biztosan tudnak segíteni, és fognak is! – vigasztalt.

Vajon miért nem tud milyenkor senki megvigasztalni? Próbáltam hívni a páromat, de nem vette fel.

Elbattyogtam az ultrahangvizsgálóba, ami már nem a kórházban van, mert nincs elég orvos. Reménykedtem, hogy bejutok még ma, hiszen eddig nem ettem semmit, pont jó, éhgyomorra vagyok, de legalább ittam. Jó sokan voltak, futószalagon ment a dolog, szerencsére bejutottam. Nem találtak áttétet, azonban a májam vizsgálatánál a doktornő megkérdezte, kaptam e kemoterápiát, vagy valamilyen más gyógyszeres kezelést, mert a májam annyira kikészült állapotban van. Teljesen elzsírosodott, megnagyobbodott, egyértelműen látszik rajta a működési zavar, de látványra nem tudja megmondani, pontosan milyen…

Ekkor az újabb lesújtó diagnózissal kitámolyogtam a nagyváros nyílt utcai forgatagának kellős közepébe. Sütött a nap szépen, felmelegedett az idő, de most nem tudtam semminek örülni. Elővettem az almámat, megettem, aztán a saját sütésű fekete kenyeremet rágcsáltam el. Forgattam a számban, ízlett, ízlett, nekem szinte mindegy, mit ehetek, csak ehessek, de elgondolkodtam, ezért vállaltam be azt a sok mindent? Ezért sanyargattam magam eddig? Mindezt hiába?

De kit érdekel?

Így kellett lennie, a kúrát nem fogom felfüggeszteni! Tovább folytatom, kitalálok valamit, hiszen nem is biztos, hogy patológiás a nyirokcsomó…

Megint nagyon egyedül éreztem magam, nem volt ötletem, mi lesz most ezután?

Este elolvastam még egyszer a májtisztító kúrát, rájöttem, mi a baj! Itt láttam, hogy könnyűt ebédeljünk, például főtt burgonyát, reggel almát. Ha a máj kap tejterméket, akkor nem tartja vissza a koleszterineket, a zsírokat.

Hatalmas felfedezésre jutottam!

Hiszen ez a baj a májammal! Hónapokig csak zöldségen, és gyümölcsön éltem, ami miatt a májam visszatartotta a triglicerideket, a koleszterineket. Ezt a bajt most magamnak kísérleteztem ki. Akkor nem is tragédia, ha most újra eszem tejtermékeket! Annyira hiányzik, nem bírom abbahagyni, ha belekezdek egy nagy dobozos tejfölbe, akkor csak üresen teszem le a poharat! A túróval szintén ez a helyzet! Fehérje hiányom van!

Akkor ezért emelkedett a súlyom is… Értem!

Nem tudom, mit kellene ennem?

Érdemes lenne most már egy táplálkozási szakember véleményét kikérnem!

Értem! A Gerzson diéta, meg a hasonló zöldség – gyümölcs diéta csak májtisztítással egybekötve ér valamit, úgy nem okoz az ember kárt magának.

A máj az a szervünk, ami a legjobban tud regenerálódni, ha hagyjuk, ha elősegítjük. Talán már senki sem ment meg a májtisztító kúrától? Hm… nagyon úgy tűnik, hogy muszáj lesz…

Most megint feltettem a kérdést tehát:

Mit üzen a betegségem? Vajon a mai eredmény mit akar üzenni?