Tuti álom!

A párom első háza egy nagyon romos kis parasztház volt, ami azt hiszem vályog és kő keverékéből épült. Ebben a házban aludtunk álmomban. Volt ott is első szoba, aminek az utca felőli ablaka nyugatra nézett. Ebben az irányban feküdtünk, nyugodtan aludtunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy a mennyezet kezd leszakadni, azaz szakad a nádszövet, a lyukon pedig szárnyas hangyák igyekeznek befelé a szobába. Megböktem a párom, nézze meg, mi történik, de ő hátat fordítva feküdt, vállat vont, nem érdekelte. Aludt tovább. Ekkor láttam, hogy a mennyezet olyan, mintha tetőtéri lenne, azaz lefelé 40 fokos szögben dőlt be… már pont olyan érzés volt, mintha a mostani ház első szobájában lennénk, azonban egyre jobban omlott befelé a mennyezet.

A páromat továbbra sem érdekelte, mi történik, de én megijedtem, szóltam neki, de nem jött, így az utolsó pillanatban ki tudtam futni. Az ajtóból visszanézve megpillantottam, hogy most már a hátsó fal is dől… végül hatalmas porfelhő közepette iszonyatos robajjal ledőlt a fal, leszakadt a tető. Néhány pillanatig semmit nem láttam a portól, aztán gyönyörűen kitisztult a kép. Sütött a nap szépen, minden kristálytiszta lett. A történetről csak a talajon, vastagon lerakódott porréteg árulkodott.

Ekkor a párom is felállt, leporolta magát, kijött, illetve bejött a házba, és azt mondta, hogy bosszúból nem fogja visszaépíteni, hiszen már úgyis annyit dolgozott ezen a házon. Mintha engem hibáztatott volna, vagy rajtam állt volna bosszút azért, mert összeomlott.

Robi pedig határtalan boldogsággal rohant át a leomlott vakolathalmazon, máris az egyik fa tetejéről szökdécselt vidáman a másikra a szikrázó napsütésben, miközben az ég kristálytiszta, azúrkéken csillogott a fényben.

Én az ágyneműt sajnáltam, amit éppen előtte cseréltem le, most moshatom újból. Leporoltam mindent, de a gyönyörű rózsaszín plédemről nem akart lejönni a rárakódott sitt, nádszövet darabok, valamint szárnyas hangya tetemek.

A párom eztán csak a zárat javította meg a középső szoba ajtaján, hogy kulcsra tudjuk zárni, az lett egy új bejárat. A háznak így két bejárata lett.

Eztán álmomban megint az óvodában voltam, a gyerekek nagyon szerettek, én is nagyon szerettem őket. Így csak úgy munkaidőn kívül benn voltam foglalkozást tartani nekik, meg játszani velük.

A barátnőm azt mondta: Leomlanak körülötted a falak, kitisztul az ég. Valamint szeretet vesz körül mindenhonnan, bár lehet, hogy nem pont onnan, ahonnan szeretnéd.