Menjek, ne menjek?

Azon tűnődtem, nem fogok elmenni az ismételt kontrollra, ekkor a bal mellemben fájdalmat éreztem, begyulladt, nem tudom, mi lehetett. A svédcseppes borogatástól nem lett jobb, tettem rá búzafüvet, napokig reikiztem. Végül vérehulló fecskefűpakolást készítettem, amitől talán jobb lett…

Ez a kis affér meggyőzött, hogy mégis elmenjek arra a fránya kontrollra.

Ezek a kontrollok mindig felidegesítik az embert. Most hiába okoskodok, hiába mondok bármit, csak furdalja az oldalamat a kíváncsiság, vajon jók lesznek-e az eredmények? Szinte az életben már eszembe sem jutnak a dolgok, de ilyenkor mindig fokozottabban gondolok rájuk…

A hölgy, aki algákat árul, megismerkedett egy mellrákos nővel, majd beleegyezésem után megadta neki az e-mail címemet. Ez a hölgy tőlem kért tanácsot. Sok mindenben mereven gondolkodik, felfedeztem, miért lett beteg, de az életmódján nem igazán akar változtatni, közben már végzett a kemoterápiával, most a sugárkezelésre jár, ami sajnos nagyon megviseli. Nem tudom, mi lesz a sorsa, az biztos, csak saját magunktól várhatjuk a gyógyulást! Láttam a fényképét is! Érdekes, a rákosoknak milyen tekintete van! Nagyon látszik a szemükben a lemondás, a céltalanság, a szeretethiány, valami sötéten árkolt tekintet, nem tudom pontosan elmagyarázni.

Van egy távoli ismerősöm, aki mindig víg kedélyű, mosolygós, gömbölyded teremtés volt. Most derült ki róla, mennyire beteg. Már nem tudja senki pontosan melyik rák volt az első, mert olyan áttétei vannak, lefogyott 40 kg- ot, májáttéte, vastagbéláttéte, nyirokáttéte van. Nem beszél, nem szól senkihez, nem érdekli semmi, tolószékben tologatják a kemoterápiára. Hogy juthat el egy ember idáig, aki mindig vidám, kedves volt mindenkivel? Hogyan tudnánk segíteni rajta? Egész életében rengeteget dolgozott, három munkahelye volt egyszerre, feláldozta magát a családért… Végül minden anyagi vágyuk teljesült, amikor egyenesbe jöttek, akkor történt a tragédia! Egyik barátnőm javasolta, hogy adjuk oda neki a könyvemet, amit eddig írtam… nem mertem… most jöttem rá, hogy ezt nem adhatom betegek kezébe, különösen az ilyen betegekébe nem… őket csak még jobban lehúzná, bár kiútakat keresek benne, de megírom, mit éreztem, úők pedig mélyen beleélik magukat…

Selly ma ment nyaki ultrahangra, sajnos nem bíztatta az orvos…

Azt mondja, kisebb lett ugyan, de még nem múlt el, ezért mintát akar venni belőle, hogy kiderítse, milyen a természete. Selly most mérges, mert ő már gyógyultnak érezte magát, nem beszélve arról, hogy látványra is kisebb lett. Megkérdez előtte több orvost, azután dönt. Mit számít most 1-2 hónap, ha eddig is így volt, ráadásul tényleg kisebb lett a daganat. A vérképe jó, a röntgenen semmi nem látszik…

Elgondolkodtam most megint…

Miért van ez?

Miért?

Szeptember 11.

Hagytam felszívódni a szájnyálkahártyámon a 3. Renevatio enzimet. Ez volt az utolsó.

Selly azt mondta, nem véletlenül romlott meg kettő is, ez jel, ami azt üzente, hogy nem kell nekem ilyesmi. Igaza van, többé nem iszom ilyet.