Továbbfejlődés

 

A továbbiakban már csak a spirituális dolgok érdekeltek, egyre több bibliai filmet, könyvet, meditációs programot néztem meg. Mélyen átéltem mindent, ami a szeretetről, az életfeladatokról, a karmáról szólt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nekem is sikerült megtudnom, mi a célja az életemnek valóban. Abban is biztos vagyok, csak addig élhetek, ameddig kiszabta nekem a sorsom. Tehát csak akkor gyógyulhatok meg, ha az eredetileg benne volt a célomban, a karmámban, amiért leszülettem. Ilyen módon megnyugodhatok, nem kell aggódnom a holnap miatt. Egyszerűen, bölcsen, nyugodtan rábízom magam a Teremtőmre, közben mindent megteszek, ami tőlem telik. Biztosan ez a lecke számomra, megtanuljam kezelni, segítsek az embereknek, a szenvedőknek vigaszt találni…

 

Június 26.

Betévedtem az óvodába, mely során összegyűjtöttem az ott lévő könyveimet, egyéb személyes holmiijaimat. Közben ismét sikerült sírnom. Nem bírok sokáig ott maradni, mert elfog valami belső fájdalom…

- Ne sírj! – mondta M.

- De! Kell Sírni! – mondtam bömbölve.

- Nem kell! Úgyis utáltad már!

- Nem! Nem utáltam! Az óvoda volt az életem! Az otthonom! És most feladom… – töröltem meg a szemem, fújtam az orrom - Kilakoltattam magam a csoportomból! – hüppögtem tovább.

- Csak azért gondoltuk, hogy vidd el, mert M. rendet szeretne tenni! – mondta M.

- Persze! Tudom, mégis rosszul esik… fokozatosan leszokom az óvodáról! – sírtam - Ha van beszoktatás, akkor leszoktatás is van! Egy évet adtam magamnak, hogy leszokjak…

Mondtam, majd sietve távoztam, ne is lássam a csoportomat. Közben egyik kisfiú megkérdezte, mikor jövök már vissza, dolgozni. Na, most hazudnom kellett, mert nem akartam elkeseríteni… azt mondtam neki, majd ha ő iskolás lesz. Ebben megnyugodott…

Érdekes, mennyire megváltoztam… Magam sem gondoltam volna, hogy valaha ez bekövetkezik… az életem soha nem tudtam elképzelni az óvoda nélkül! Most úgy érzem, becsaptam, cserbenhagytam őket, de azt is érzem, hogy végre magammal is foglalkoznom kell, a saját fejlődésemmel, továbbfejlődésemmel, nem lehet mindig mások céljaiért, másokért élni, és csak mások érdekeit figyelembe venni! Szeretni önmagam, annyira szeretni, ha már túlcsordul, akkor tudjak másoknak is adni belőle, önzetlenül… Ezen azonban még mindig sokat kell dolgoznom! A világ sajnos olyanná vált, hogy értelmes embereknek ezen kell gondolkodni, hol a szeretetet, amely bennünk lakozik, keresni kell! Nem borzasztó?

Vajon meddig kell keresnem?

Mikor érzem majd, hogy megtaláltam? A feltétel nélküli önzetlen szeretetet keresem! Át akarom élni ezt a csodát! Beszéltem többekkel, akinek sikerült, és egy csapásra megváltozott az egész életük, mert átélhették, mert rájöttek, kik valójában, mert megtudták, hogy az élet valójában játék, illúzió! Hát ezt akarom én is átélni! Érezni akarom! Néha, egy – egy pillanatra, egy halovány villanásnyira be-beugrik már, de még nem teljes a kép…

 

Július 17.

Selly többször is eljött már, hogy megtárgyaljuk az újabb fejleményeket, amiket felfedeztünk. Most már többször azért jött, mert a nyakán pont úgy be vannak dagadva a nyirokmirigyek, mint amikor kezdte a betegeskedést…

Mondtam, hogy inkább ne menjen el kontrollra, legalábbis ne CT- re, mert az kontrasztanyag beadással jár… a kontrasztanyag pedig radioaktív cukrot tartalmaz, pontosabban szőlőcukor molekulához kötött radioaktív izotóp, ez hagy rtg. árnyékot… ebbe beleegyezett, sőt ő sem akarta!

Most azonban a családja a duzzadt mirigyek miatt nem engedi meg, hogy ne menjen el kontrollra. Azon törtük a fejünket, mit találjunk ki, ami kevesebb veszéllyel jár. Először az ultrahangra gondoltunk, mert az tényleg kimutatja, ha kórosan burjánzanak a sejtek, és kevesebb besugárzással jár!

A beszélgetésünk során kiderült, van egy íriszdiagnosztikai vizsgálat, inkább menjen el oda! Megkerestem a telefonszámot, azonnal bejelentkezett.

- Most pedig elmész holnap reggel 8 - ra, fél kilenckor felhívsz, hogy minden rendben! Nem attól van! Rendben? Meggyógyultál! Ott már nincs semmi! Érted? – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Rendben! Értesítelek! – ígérte meg.

Ezzel váltunk el egymástól. Közben én is aggódtam érte, hiszen annyi mindent megtett a gyógyulásért, biztosan meggyógyult! Nem lehet ott már semmi! Mitől dagadt mégis? Annyi mindentől lehet! Most tisztul, vagy mit tudom én, vagy begyulladt, biztos nem a ráktól!

Este küldtem energiát neki, mára, holnapra is, miközben arra gondoltam, azt fogják neki mondani, hogy nincs ott semmi, nem attól van! Sikerülnie kell! Eszembe jutott, hogy az iskolát is csak most tudta befejezni a betegsége miatt (azóta dagadt be megint…). Az államvizsgára is küldtem neki a reikit, miközben arra gondoltam, hogy 3-as és 5-ös között legyen! Akkor találkoztam a nővérével, amikor felhívta, mondta, hogy 4-es lett! Állati! Elámultam! 3-as és 5-ös között! Az pont 4-es!

 

Július 18.

Selly hívását vártam fél kilenctől! Nem hívott… 9 óra, nem hívott… 10 óra, nem hívott… türelmetlenül vártam már, hogy értesítsen végre! Úristen! Csak nem rossz tanácsot adtam? És mégis baj van? Nem bírtam tovább, felhívtam…

A nővére vette fel!

- Selly természetgyógyásznál van! – mondta.

- Itthon hagyta a telefonját!

- Tudom, hogy ott van, de még mindig nem ment haza????? – kérdeztem pánikba esve.

- Még nem, még mindig ott van! – jött a válasz.

- Ha hazajön, mondd meg neki, azonnal hívjon! Nem bírom tovább, mondja már, hogy mi a helyzet! – kértem.

- Rendben! Megmondom neki! – nyugtatott meg a nővére.

Nem bírtam ki, sétálni mentem, a boltba, a postára, az óvodába, mindenhova, hogy kijárjam magamból a feszültséget!

Dél előtt csörgött a telefonom.

- Na! Mondjad, mi van már! – sürgettem köszönés nélkül.

- Képzeld! Nincs semmi baj, de elmegyek inkább, mindent elmesélek! – mondta boldogan!

- Óóóóóóóóóóóó! Mennyire örülök! Jaj, de jó! – örvendeztem.

Eljött megbeszélni a dolgokat, azt mondta neki a természetgyógyász, ne mondjon semmit, csak üljön le, majd ő megnézi, és mindent elmond.

Azt állította, hogy Candida gombája van, semmi más bajt nem talált, mire elmondta neki az egész történetet az elejéről. A természetgyógyász többször is megnézte a szemét, egyszer sem látott semmit benne! Azt mondta, hogy a rákosoknak fekete pöttyök vannak a szeme fehérjében, az övében semmit nem lát, ezt pedig nemcsak azért mondta, mert nem ismeri fel, hanem azért mert több Hodgin kóros betege is van, jelenleg is négy, tehát biztosan tudja, hogy ez nem az!

Annyira örültünk együtt! Hihetetlen! Végre! Ez jó hír! A természetgyógyász szerint 95 % - ig biztosan nem az! Elküldte egy magánorvoshoz, aki a vérből minden olyan vizsgálatot elvégez, amit a hivatalos orvosi vizsgálaton nem végeznek el. Minden baktériumra, vírusra, kórokozókra leellenőrzi.

- Én nem bánom! Legyen Candidád, vagy vírusod, vagy baktériumod, de ez ne legyen ott! Ennek nagyon örülök! – mondtam ujjongva.

- Hidd el, én is! Már tényleg elegem van belőle!- felelte.

Most kérdés, hogy nem is volt rák, mégis megkapta a 12 kemot, vagy elmúlt a kemotól, meg a rengeteg sok mindentől, vitaminoktól, étrend-kiegészítőktől, algától, céklától, búzafűtől, B17 vitamintól? Egyáltalán nem látszik a szemében semmi! Most várom, mi lesz a vizsgálati eredménye. Közben azon gondolkodom, én egyáltalán elmenjek e a következő kontrollra? Minek annyi mellkasröntgen? Egy évben két mammográfia? 4 mellkas rtg? 4 hasi UH, 4 mell UH? 4 vérvétel? Persze, ott még nem tartok, hogy én is elmenjek ehhez a bizonyos írisz diagnosztikushoz…

 

Július 31.

Voltunk strandon, ahol a meleg vízzel kezdtem a fürdést, két hete voltunk kedvenc termálfürdőnkben, ahol szintén a meleg vízben ültem 3 órát, aztán 15 percet a hidegben lehűlés miatt. A termálfürdő után kicsit rosszul voltam, szédültem, a karom zsibbadt, bedagadt…

Most megint fürdő, a meleg vízben kevés időt töltöttem, inkább a hidegebben áztattam magam. Használtam naptejet, sapka volt rajtam. Mégis rosszul lettem, nem kell sűrűn ilyen programot szervezni! Érdekes, hogy 40 ^oC – ban megsülök, de a lábaim lefagynak!

Megint 70 kg vagyok, pedig csak zöldségen, gyümölcsön élek! A gyümölcsök is képesek felfújni a gyomromat, úgy érzem, telített vagyok, ezért iszom olyan joghurtot, mely acidophylus baktériumokat tartalmaz. Naponta 4x eszem már több mint fél éve. Reggel 9 – kor, délben, 15- kor, 18 – kor.

Reggel gyümölcs, vitaminok, gyógytea, sárgabarackmag, délben főzök valamit zöldségekből kevés sóval, egy kis olíva olajjal, délután gyümölcs, este gyümölcs, vagy zöldségek, joghurt. Szoktam enni ebédkor diétás csokikat, diétás sütit, kekszeket, magokat. Ez az étrendem, azt hiszem, kellene valami változatosság már, mert nem fogyok tőle, hanem híztam, visszatartja a vizet a szervezetem, felfúvódok! Inni persze nem tudok, azt olvastam, hogy testem vízért kiált, azt is, hogy nem kell annyi, elég a gyümölcsök, zöldségek nedvességtartalma!

Selly meglátogatott, volt Hellinger tréningen, ami családállítással foglalkozik, a lelki eredetű problémák gyökeréig hatol. Azt mondta, mindent, mindent, amit eddig elvégzett odadobná ezért, mert ez annyira jó volt neki! Egyszerűen fantasztikusan feltárta a dolgokat.

Teljesen átéltem a beszédét, alaposan lezsibbadtam tőle! Együtt éreztem vele, én is átéltem a saját problémáimat mindeközben... Azt hiszem, még mindig nem vagyunk teljesen túl a dolgokon, hiába hisszük azt! Nem egyszerű átlépni a helyzetek fölött, amikbe az ember belekerül az élete során…

Elment az orvosához, kért egy kontrollt. Hiába óvtam a kontraszt anyag beadásától. Az orvosa szépen elmagyarázta, hogy a rosszindulatú sejteket csak így lehet megnézni, semmi mással nem tudják rendesen kimutatni, bármi másra értelmetlen elmennie, csak ez 100 % - os. Nagyon fájt a szívem érte, sajnos, mégis elmegy… Eszembe jutott, 250 mellkas rtg mennyiségű sugárdózis… Az orvos azt mondta, mérlegelni kell, ez a kisebb rossz, legalább megtudják, mi van… Bízom benne, hogy a rengeteg minden segít a káros mellékhatások legyőzésében. A haja most gyönyörűen besűrűsödött, még szebb lett, mint volt!