Pokoltánc

 

 

Ha koldusnak születtél,

s hamis képet követtél,

te sem tudod, mit remélsz,

börtönödben éldegélsz.

Távoli cél megkísért,

s képtelenség, hogy elérd,

társad fájdalom, s ezért

sorsod örök szenvedés.

 

- Talmi ábránd mennyit ér?

 

Ha titokban arra vágysz,

egyszer te légy a király,

nagyravágyó álmot látsz,

ám ledől a kártyavár…

Úgy érzed, már nincs tovább,

csodálkozol, hogyha fáj,

könnyek között mondd, mi vár?

- mert a lélek étke más…

 

- Mit számít a gazdagság?

 

Belül pokol, kívül máz,

hol lehet a Mennyország,

mennyi, mennyi csalódás,

miért nincs, ki megbocsát?

Botladozol, kapirgálsz,

rajtad trónol bús magány,

merre van az igazság,

pokoltánc a valóság…

 

- Nem létezik boldogság?

 

Kétely költözik beléd,

lassan összeáll a kép…

változásért fohászkodtál,

meghallgattatott imád!

Megérint téged a fény,

tovatűnik már a rég,

újra feléled a láng,

s átölel a boldogság!

 

- Ím, szívedre hallgattál!