A zsíranyagcsere zavara

 

Zsíranyagcsere zavarokon a vérben található lipid összetevők normálistól eltérő, magas szintjét értjük. Sokan a koleszterint tartják fontosnak, azonban a triglicerid szint is nagy jelentőséggel bír, ha lehet azt mondani, rosszabb, ha ez a szint emelkedett, mintha a koleszterin.

A zsíranyagcsere zavara növeli az érelmeszesedés, a szív – és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség szövődményeinek kockázatát.

A trigliceridek, és a koleszterin a sejtmembrán fontos alkotórészei.

A trigliceridek 3 zsírsavmolekulát tartalmaznak, egy molekulához kötve. A gliceridet képzeljük el úgy, mint egy 3 fogú fésűt, melynek a fogaihoz kapcsolódnak a zsírsavak. A koleszterin a szteroid hormonok szerkezeti vázát adja, és az epesavaknak is fontos alkotórésze. Ezek a zsírok tehát fontosak, ha egyensúlyuk, és szintjük megfelelő.

A trigliceridek és a koleszterin a bélrendszerből felszívódva a májba jutnak, ahonnan fehérjékhez kötve szállítódnak tovább. A fehérjékhez kötött zsírokat lipoproteineknek nevezzük. (lipos= zsír, protein= fehérje). A trigliceridek könnyebbek, a koleszterin nehezebb. Ezért a lipoproteinek attól függően, hogy milyen arányban tartalmaznak trigliceridet és koleszterint, más- más sűrűségüek.

A VLDL (very low density lipoprotein = igen alacsony sűrűségű lipoprotein ) 4/5 – öd részben trigliceridből áll. Ennek a szintjét nem is mérik, ez gyakorlatilag a trigliceridszint.

Az LDL (low density lipoprotein = alacsony sűrűségű…) már sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaz koleszterint. Az LDL szállítja a koleszterin nagy részét a sejtekbe, az érfalba is.

A HDL ( high density lipoprotein = nagy sűrűségű …) főleg fehérjét és koleszterint tartalmaznak. Durván mondva a HDL szállítja el a koleszterint a sejtektől és az érfalból a májba. A HDL magas szintje véd az érelmeszesedés ellen!

A laborban az összkoleszterint, a triglicerid szintet és a HDL szintet határozzák meg. Az LDL szintet ezekből számolják ki.

A lipoprotein előszeretettel rakódik le az érfalakra. Életmóddal ennek a szintje is csökkenthető. Lázasan kutatják, de nincs olyan gyógyszer, mely a lipoprotein csökkentését el tudná érni!!!!!

OKOK:

A vérzsírszint emelkedésének lehet öröklött oka, ennek több fajtája lehetséges, vagy a triglicerid, vagy a koleszterin szint, vagy mindkettő…

A koleszterin anyagcserezavar esetén az érrendszeri szövődmények fenyegetnek, míg triglicerid anyagcserezavar esetén hasnyálmirigy gyulladások fokozottabb veszélye áll fenn, de nem kizárólagosan. (még májátültetés is szükséges lehet!)

Életmódbeli okok: egy bonyolult egyensúly felborulásának következményei. Ha a máj működését támogatjuk, a szérum lipid szintek is jobbak. A lipoproteinek a májban képződnek, ott bomlanak le.

A táplálékkal bevitt koleszterinek és telített zsírok csak 20 % - ban járulnak hozzá az emelkedett értékhez. Az arra hajlamos egyéneknél tehát más tényezőnek is hozzá kell járulnia az emelkedéshez! (pl. aki mindig szalonnát eszik, mégsem magas a koleszterin szintje…)

A kereskedelemben kapható finomított olajok transzzsírokat tartalmaznak eleve, a bennük való sütéskor további transzzsírok jönnek létre, melyek a sejtmembránokba épülve károsabbak, mint a koleszterin. A legjobb lenne még mindig zsírt használni! Azt szabad többször is hevíteni, nem keletkezik benne annyi káros anyag, mint az olajban. Az olajat egyáltalán nem lenne szabad hevíteni, abban sütni, sőt többször felhasználni még veszélyesebb. A mangalica zsírja kifejezetten egészséges. Az olíva olajat extra szűzen, nyersen szabad felhasználni. A szőlőmagolajat, és a repce olajat talán szabad hevíteni. 

A többszörösen telítetlen zsírsavak, illetve az abból felépülő trigliceridek, jótékony hatással vannak a koleszterin anyagcserére. Fontos tehát a heti 3 x –i halfogyasztás, minél kevesebb hő hatásának kitéve. A sok nyers saláta bőven meglocsolva hidegen sajtolt olajokkal (olíva, tökmag, lenmag, búzacsíra, napraforgó).

A koleszterin folyamatos körforgást végez. Az epén keresztül kiválasztódik a bélbe, majd onnan visszaszívódik. Így a máj által termelt koleszterin is megköthető a belekben. Ezért fontos a rost dús táplálkozás, mely ezt a folyamatot támogatja. Nem a bevitt, hanem a szervezet által termelt koleszterin megkötése a fontosabb!

A C-vitamin támogatja azt a májenzimet, mely a koleszterint epesavakká alakítja, továbbá gátolja a koleszterin szintézisét, megfékezi az LDL koleszterin oxidációját.

Életmód:

 

Rost dús táplálkozás

Telítetlen zsírsavak

Rendszeres tengeri halfogyasztás

Telített zsírsavak bevitelének csökkentése

Rendszeres testmozgás

Dohányzás elkerülése

 

Étred – kiegészítők:

 

C-vitamin (gátolja az LDL termelését, oxidációját, emeli a HDL szintet)

Ω 3 zsírsavak (javítja a zsíranyagcserét, fokozza sejtjeink membránjának rugalmasságát, fokozza a vörösvértestek mozgékonyságát, hajlékonyságát, így azok a kisebb hajszálereken is gond nélkül át tudnak hatolni)

Nikotinsav: csökkenti a máj koleszterin termelését, ez fontosabb, mint a táplálkozás! Csökkenti a lipoprotein, a trigliceridek, a fibrinogén szintjét, ezáltal véd az érelmeszesedés ellen, csökkenti az infarktus kialakulásának kockázatát. B komplexként fogyasszuk a B vitaminokat!

Koenzim Q 10: antioxidáns, véd a szív – és érrendszeri betegségek ellen. Védi az LDL koleszterint az oxidációtól, támogatja a szívizom normális funkcióját. A koleszterinszint csökkentő gyógyszerek gátolják a Q 10 termelést, így több kárt okoznak, mint hasznot!!!!!!!

Probiotikumok: a koleszterint segíti a széklethez kötődni, így ki tud ürülni!

Fokhagyma: javítja a zsíranyagcserét. Az allicin nevű hatóanyaga csökkenti az LDL szintet, míg emeli a HDL –t.

Antioxidánsok: védenek a szabadgyökök és az anyagcsere során felszabaduló savak ellen. Segítenek megvédeni az LDL –t az oxidációtól, az ui könnyebben tapad az érfalhoz.

 

Alátámasztom a fenti tanulmányt azzal, hogy én zsírosat szinte soha nem ettem! Nem szerettem! Viszont bő olajban igencsak sütögettem!

Soha nem dohányoztam, alkoholt sem fogyasztottam.

Több mint 10 éve szedem minden nap a Q10-et! 4 évig szedtem a vérzsír csökkentőket is, ami kioldotta belőlem a Q10- et, rákot okozva nálam! Ebben biztos voltam, és vagyok! Most, hogy mitől emelkedett fel megint a triglicerid szintem? Arra gondolok, hogy nem ettem halat sem 2 hónapja, joghurtokat sem. Most kellett volna ennem valami halolaj kapszulát, vagy olyat, ami tartalmazza az Ω 3, az Ω 6, és az Ω 9 zsírsavakat, mint azt a kendermagolaj egyesítette magában! Vagy túl sok a szénhidrát? A gyümölcsökben? A burgonyában a keményítő? A trigliceridek szénhidrátokból vannak…

Este hívott az én drága barátnőm, Angéla! Már megint látott egy műsort a tv- ben, ahol, egy új szerről volt szó, mely hatásos a rák ellen. Ráveszi a halhatatlan ráksejteket a halálra. A szer neve: CULEVIT. Azt mondja, mindenhonnan özönlöttek a telefonok, annyian érdeklődtek felőle. Nagyon köszönöm, hogy rám gondolt, szívén viseli a sorsomat!

- Tudod, a rák nem olyan, hogy egyszerűen bekapsz valamit, és puff, elmúlik! A probléma sokkal összetettebb. Ez így soha nem fog meggyógyulni! Nem ilyen egyszerű…

- Persze, te tudod jobban… – felelte.

- Most már! Eddig én sem tudtam! De most már biztos vagyok benne, nagyon sok tényező járul hozzá a kialakulásához, így nem elég csak bekapni valamit, és kész! Éppen olyan, mint a fogyókúra! Annál sem elég egy tabletta! Rengeteg erőfeszítés, küzdelem kell ahhoz, hogy eredményes legyen! A ráknál éppen így van! Több oldalról kell támadni! Mindent meg kell változtatni! Mindent, amit eddig rosszul tettünk! Testileg, lelkileg változni kell, különben visszatér, mert nem oldottuk meg a feladatot!

- Igen, értem, de azért érdemes lenne utánajárni!- mondta.

- Természetesen! Nagyon köszönöm, hogy szóltál! Minden új ötletre szükségem van! Én csak azt akartam mondani másoknak, nem elég egy újabb étrend-kiegészítő! Több küzdelemre van szükség. A rák elleni harc nagyon nehéz, göröngyös úton vezet. Csak az erősek tudnak rajta végigmenni.

 

Selly is annyi mindent kipróbált, és még most is mindig talál valamit, mégis elment a kemoterápiára. A daganatok nem tűntek el, pedig mindent bevetett! Én most kapcsolatban vagyok rengeteg beteggel! Látom, mi történik! Azt gondolom, kár egy szegény betegnek rohanni, és egy valamiben annyira bízni, mert a rák az nem olyan, hogy ettől egyszerűen eltűnik! Hatalmas erőre, harcra van szükség! Életfogytig! Nem csak egy hónapig… egy napig, vagy akár egy évig… Milyen jó lenne, ha egyszerűen bevennénk egy tablettát, és elfelejthetnénk minden gondunkat! Azért írom, le, hogy senki ne ringassa illúziókban magát! Most jött el az ideje a tényleges változtatásnak! Ezt a problémát nem lehet a szőnyeg alá söpörni!

Gyökeres életfogytig tartó valódi változásra van szükség, nem mástól, hanem saját magunktól kell várni a változást, a megoldást!

 

Február 4.

Elérkezett a diabetológiai kontroll ideje. Igyekeztem hamar odaérni. Útközben nézelődtem egy jó kis könyvesbolt előtt. Megakadt a szemem egy könyvön, melynek furcsa borítója volt, de most nem is ez volt a lényeg, hanem a címe:

Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz!

Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz!!!!!!!!!

 Ez a cím, ami nekem üzen megint, hogy szeressem önmagam! Ezek szerint a világon az a legfontosabb, hogy valaki szeresse önmagát? Akkor mindegy, mi történik körülötte! Akkor minden akadályt könnyen le tud győzni! Azt jelenti a szeretet, az önszeretet, hogy BÉKÉBEN vagy saját magaddal! Megbékélsz az életeddel, elfogadod a feladatot, a helyzetet, belátod, hogy így kellett megtörténnie, mindenre szükség van, ami megesett veled! Belenyugszol, érdeklődéssel várod, mi lesz még!

Sokszor arra gondoltam, szeretni önmagunkat bűn. Mindig azok a közhelyek jutottak eszembe, amik így szóltak: „öndicséret büdös”, meg az önimádatról, szóval nem tudtam, milyen az, ha valaki önmagát szereti! Fentebb írtam már arról az emberről, aki egész életében mindenkit utált, és őt sem szereti senki. Mitől él az ilyen? Miért nem beteg? Miért nincs semmi baja? Rájöttem! Tudom a választ! Hiszen azért, mert hiába utál mindenkit, DE ÖNMAGÁT SZERETI! Ez a legfontosabb dolog! Saját magaddal békében élni! Önmagadat szeretni! Saját tetteidben bízni, hinni, tudni, hogy amit teszel, az jó! Ezt teljes meggyőződéssel hinni! Akkor is, ha az másoknak rossz, akkor is, ha rosszat tesz, de ő maga hisz benne!

Mindig elítéltem az ilyet, mert mások erőfeszítéseit is el kell ismerni! Nem csak a sajátunkét! Illetve én azt nem tudtam elismerni… Most ezt gyakorolom, már tudom, azt jelenti, hogy el kell fogadni úgy, ahogy vagyunk magunkat! Nem véletlen vagyunk éppen ilyenek, mert ilyennek kell lennünk! Meg kell bocsátanunk mindent magunknak, azt is, amiről úgy érezzük, hogy nem így kellett volna! De igenis így kellett! Így kellett lennie!

Ezzel a filozófiával megdicsőülten ülve, arra gondoltam, ki kell pécézni valakit, akit lehetne szeretni, pedig előtte pont elítéltem valamiért. Ekkor jöttem rá, a legjobb gyakorlat az, ha a legnagyobb ellenségemet próbálom meg szeretni, mint felebarátomat, mint embertársamat, mint önmagamat! Nem azt kell szeretni, akit amúgy is szeretünk! A buszon pont egy jó „illatú” hajléktalan ült, vöröslő fejjel, láthatólag részegen… Na! Brátán Erzsi! Ezt próbáld meg szeretni! Hát! Eddig mindig mást gondoltam az ilyenekről… Most az jutott eszembe, neki milyen lehet így élni? Kirekesztve, utálva, az utcán fekve, mások lába alatt a porban, a mocsokban? Vajon milyen volt kisbabának? Hogy szerette az anyukája? Vannak testvérei? Gyerekei? Hogy juthatott szegény idáig? Empátiát éreztem! Próbáltam szeretetet sugározni felé… Milyen nagy szellem lakozhat benne, ha ezt előre tudta, mégis elvállalta! Ilyen szemmel kell nézni másokat, mindjárt jobban el tudjuk fogadni, bele tudjuk élni magunkat a helyzetébe, legalább kevesebbszer ítélkezünk mások feje fölött! Ha pedig tényleg egyek vagyunk, akkor az ilyen ember is a mi egyik sejtünk, ő is mi vagyunk…

Közben megérkeztem a kórházba, sorszámot húztam, majd leültem.

Találkoztam egy idős hölggyel, aki a gasztroenterológiára várt. Közben aggódva elmesélte nekem a történetét. A gyomorsav felmarta a nyelőcsövét, valószínűleg fekélye lesz, most vizsgálják. Érdekelte, milyen diétával lehetne ezen segíteni. Azonnal felvillanyozott egy újabb gyógyítási lehetőség! Teljes hittel előadtam neki, mit ehet. Lúgosítania kell, hagyja el a húst, a tejtermékeket, az állati fehérjéket. Éljen egy ideig zöldségen, gyümölcsön, írasson fel U vitamint magának, ami a fekélyeket gyógyítja. Ajánlottam két könyvet neki, a Savtalanítást, és a Lúgosító ételrecepteket. Érdekelte, édességeket lehet e ennie, mert azt nagyon szereti. Mindjárt mondtam, hogy a cukor savasít. Helyette süssön fruktózzal, amiből 3- da elég lesz a süteményekbe, valamint felejtse el a fehér lisztet. Cserélje teljes kiőrlésűre. Bár a fruktóz is savasít, de ha nem eszik húst, meg eleve kevesebbet tesz bele, pláne barna liszttel, akkor azért megengedhető, hogy mindenről ne kelljen lemondania. Ekkor behívták. Amikor kijött, én még mindig ott voltam, nem vettem észre, mert rejtvényt fejtettem. Ő azonban odajött hozzám, megköszönte az útbaigazítást, valamint azt mondta:

- Kedvesem! Örülök, hogy magával találkoztam! Nagyon köszönöm a segítségét! Most megyek hazafelé, veszek is teljes kiőrlésű lisztet, meg gyümölcscukrot. A túrót meg a lányoméknak adom. A tejet nem nagyon ittam eddig sem! A könyveket pedig a lányom majd beszerzi nekem. Mindent köszönök! Semmi sincs véletlen! Ez sem volt, hogy én ma pont önnel találkoztam, és pont önnek mondtam el a bajomat! Na, minden jót! Isten áldja! Viszont látásra!

- Önnek is minden jót! Viszont látásra! Fel a fejjel! Mindent meg lehet oldani!

- Még banánt is szoktam enni…

- Az is nagyon jó! Azt eheti nyugodtan, meg narancsot, grapefruitot is, azok is lúgosítanak! De a könyvben úgyis minden le van írva!

- Igen! Köszönöm, meg fogom venni. Viszlát!

Megint nagyon örültem! Olyan jó volt segíteni! Mindjárt boldogabban ment hazafelé, újabb tervekkel.

Nemsokára sorra kerültem. Ilyenkor a doktori vizsgálat előtt az asszisztensek behívják a betegeket, előkészítik a vizsgálatra. Először megmérik a súlyt, a vérnyomást, beírják a laborvizsgálat eredményeit, megkérdezik, van- e valami panasz, hypo volt- e (leesett vércukorszint, rosszulléttel), vagy egyéb rendellenesség. Változott- e a súly, milyen gyógyszereket szedek, stb. Nos, a nővérke azzal kezdte:

- Hol készítették ezt a vizsgálatot?

- …. Rendelőben. Miért? – kérdeztem.

- Nem hiszem el, hogy ennyi! Hogy lehet ilyen jó? A HgA1c 4, 5 %! A legalsó határ? És az éhhomi is 5,7? A 90’ – es pedig 6,4 ? Hogy lehet ilyen tökéletes? Legközelebb menjen másik laborba! Ez nem biztos, hogy jó eredmény! Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen!

- Már máskor is tökéletes volt! – akadékoskodtam tovább, mert nem hiszem, hogy egy ilyen nagy laboratórium kiadna rosszul mért eredményeket!

- Tényleg, látom, aha… - nézte meg a számítógépben.

- A gyógyszerei a következők: ………? – kérdezte felolvasva a gépből, ami bele volt még írva régről.

- Nem, egyik sem! – feleltem.

- Micsoda???? Nem szed semmilyen gyógyszert? – kiáltotta.

- Nem! Már több mint 7 hónapja! – mondtam.

- És gyógyszer nélkül ilyen az eredménye? – kérdezte csodálkozva.

- Igen. – mondtam.

- Mit csinál?

- Diétázom!

- És csak a diétával lett ilyen? – álmélkodott tovább.

- Már 5. éve csinálom.

- Mennyit eszik? – kérdezett tovább.

- Napi 5 x eszem az itt tanult diéta szerint, 30 – 20 -50 -20 -40 g szénhidrátot, azaz napi 160 g – ot. Betartom rendesen! – soroltam el.

- Értem! Kész vagyunk, várjon kinn, amíg jön a doktornő. – küldött ki a folyosóra.

Ezután kinn kellett várni megint, amíg a doktornő megjön, és elkezdi a vizsgálatokat. Kivételesen ma az is elég hamar megtörtént. A doktornő is eléggé elcsodálkozott az eredményeimen. Főleg, hogy gyógyszer nélkül ilyenek! Ezért javasolta, hogy már 1 évben csak egyszer kell kontrollra jönnöm. Érdeklődött, hogy csináltam? Mondtam, hogy a diétával! Akkor újabb kifogásként a súlyomat hozta fel, ami ugye nem csökken már 3. éve. Erre javasolta az egyik tablettát, esténként vegyem be, segít fogyni. 4 évig ettem, mégsem attól fogytam! Felírta, hagytam neki, nem vitatkozom… Ilyenkor kijövök, és széttépem a receptet. Nem erőltette igazán, csak ha akarom, én nem akarom! Ez nagyon jó hír volt! Felvillanyozott! Milyen érzés, ha valakinek ilyet mondanak? Szuper! Olyan, mint a mesében, olyan, mintha más könyvében csak olvasnám! De nem! Ez velem történt! Már első alkalommal, amikor kiderült a baj, arra vártam, hogy egyszer végre ezt mondja valaki, valamelyik szakember: TÚL JÓ AHHOZ, HOGY IGAZ LEGYEN! És megértem ezt is! Pont így hangzott el, ahogyan akkor elképzeltem, ahogyan én akartam, csaknem 5 évvel ezelőtt…

Felmentem az onkológiára beutalókat kérni. Azt mondta, menjek be pénteken 1 órára, mert az adjunktusnő is meg akar vizsgálni, majd akkor ad beutalókat.

Én itt megint olyan rosszul éreztem magam, felment a vérnyomásom, a szívem majdnem kiugrott, megfájdult a fejem, nem bírom ezt az onkológiát! Majd meglátom, hogy fognak velem bánni, és inkább otthagyom imádott kórházam onkológiai osztályát, mert ezt nem fogom kibírni! Nem tudom, mi bajom van? Itt egyszerűen tönkremegyek idegileg, itt érzem a halál szagát, vagy itt jár a halál angyala? Miért éppen ez az osztály az, amit nem bírok? Pedig, komolyan! Ez a kedvenc kórházam! Itt mindenkit ismerek, ide jártam gyakorlatra, amikor nővérnek tanultam! Mégis, ez az egy osztály valahogy nem jön be nekem! Már máskor is átmentem itt, amikor a belgyógyászatra kellett mennem a rendelőből, akkor nem tudtam, hogy ez az onkológia, de akkor is volt benne valami borzasztó! Vagy nálam más kórház onkológiai osztálya is ezt jelentené?

Magammal vittem a papírokat, ha esetleg korán végzek, akkor elmegyek a nyugdíjfolyósítóhoz is. Erre is sor került, minő szerencse, ma pont este 6 – ig vannak! Beadtam a lenyugdíjazási papíromat. A nagyon kedves ügyintéző hölgy kesztyűben dolgozott, annyira félt az influenzától. Javasoltam neki a vitaminokat! Azt mondta, szed C vitamint. Felvilágosítottam, az amennyit bevesz, a semmivel egyenlő! Így azt mondta, fogja szedni a nagyobb adagot! Közben kérte, hogy igazolnom kell az eddigi munkaviszonyaimat. Csak 1 papír volt! Nem hitt a szemének?

- 25 éve? Csak 1 munkahelye volt? Hihetetlen? Ilyen még van manapság?

- Munkanélküli segély?

- Nem – mondtam.

- Vállalkozás?

- Nem!

- Nahát! Magáról szobrot kellene készíteni! Ilyet! 25 éve egy helyen, egész életében csak 1 munkahelye volt? – nézte meg a munkakönyvemet.

Az eredeti zárójelentést, és az eredeti szövettant kell beadnom. Csak a szövettannak a fénymásolt példánya volt nálam! Most mehetek vissza még egyszer! Azt is mondta, hogy mennem kell egy bizottság elé, akik majd eldöntik a további sorsomat.

Amikor hazajöttem, szó került arról, anyukám, az öccseim, keresztanyámék mennyire aggódnak értem! Párom ezért dühöngött.

- Jó, hogy nem rendelik meg a koporsót! – kiabálta.

- Ők legalább aggódnak értem, de téged nem is érdekel! Legalábbis nem úgy nézel ki, mint aki aggódik! – mondtam.

- Én azért nem aggódom, mert látom, mit teszel, és tudom, hogy meg fogsz gyógyulni! – mondta teljes meggyőződéssel.

- És, ha nem ezt tenném? – kérdeztem.

- Hát akkor én is aggódnék! De így nem, mert tudom, hogy jól teszed, jó úton haladsz, és TE nem fogsz meghalni! Te meggyógyulsz, még engem is túlélsz! – felelte.

Mindig azt hittem, nem érdekli, hogy mi van velem, pedig csak ennyire bízik bennem, ennyire hisz bennem! Azt mondta, azért nem segít, mert ő nem tud, én mindent jobban tudok! Neki itt nincs mit mondania. Nem veheti fel a versenyt velem!