Spiritualizmus

 

Voltam egy hölgynél, aki képes látni, milyen jellel születtem, ő és a párja ezzel foglalkoznak.

Számmisztikával Megnézte, milyen az életfeladatom, bár a beszélgetésből már mindent megtudott, közben látta az aurámat is, az eredmény őt igazolta, úgy számolta ki, hogy 9 mezőt készített, ebben 3 db 1 esem volt, meg egy bekarikázott. Azt mondta:

- Erős vezetői képességed van, ezt úgy kell érteni, finoman, példamutatóan tudsz vezetni, kitartásban, erőben, akaraterőben utat mutatni másoknak.

Itt közbeszóltam:

- Én mindig azt hittem, hogy alárendelt ember vagyok!

- Igen! Ezt mutatja az egy db háromszögbe tett 4 –es, nagyon kihasználható vagy, azaz hagyod magamat teljes mértékben kihasználni, ezt a tulajdonságodat felfedezik mások, és élnek is vele, kihasználnak! A kihasználhatóság a karmád! A 2 db 2 – es a szeretetet jelenti, ez látszik rajtad, erős szeretet kisugárzásod van, ez látszik a szakmádon is, amit magad választottál.

Volt egy kilencesem, meg egy bekarikázott 9 – es.

- Rengeteg ősi tudást hoztál magammal az előző életeidből, a 9 a mindent jelenti, a mindenséget, az ősi, a hozott tudást, a teljességet! Az ész vezet. Gyógyítói képességekkel is rendelkezel, amit szintén előző életeidből hoztál. A 3- as a kreativitást, a 6- os a családot jelenti. Nincs ötösöd (racionális gondolkodás, határozottság), 7 –es (kapcsolatok), és 8-as (őszinteség, nyíltság) számod.

 

Javasolta, hogy nyugodtan, bátran mondjam ki, amit gondolok, még akkor is, ha mások megsértődnek! Nem kell tekintettel lennem örökké mások érzéseire, az enyémek ugyanolyan fontosak! Legyek határozott, gondolkodjak racionálisan, határozottan törjek a céljaim felé.

A vérnyomásomat pedig egyszerűen állítsam be magamnak. Mondjam, hogy 120/80, a pulzus meg 65, és kész! A kontrollra úgy menjek, hogy előre tudjam, hogy az eredmény negatív lesz! Ilyen egyszerűen!

Még nagyon sokat beszélgettünk, aztán hazajött a párja.

A férfi nagyon ismerős volt nekem, ő azt mondta, a lelkek felismerik egymást. Úgy vettem észre, ő még a hölgynél is jobb! Azt mondta, jó úton járok. Az agykontrollal, és a reikivel elindultam a jó felé, letettem az alapokat. Az út hosszú, de csak én egyedül tudom megtenni, ehhez folyamatos fejlődésre van szükségem, folyamatos tanulásra. Kérdezte, egybegyúrtam- e a kettőt? Az agykontroll egy módszer, hasonlít a reikihez, de a reiki sokkal több. Az agykontrollon megtanultam, hogy van valaki fönn, aki segít. Én mondtam, ezt hívom brátánizmusnak. Minden módszerből kivettem azt, amit magaménak tudtam érezni, és bedolgoztam a saját ismereteim közé.

Ezzel mind a ketten egyetértettek, ezt kell tenni! Kivenni a hasznosat mindenből, kidobni, ami nem kell! Csak azt kell alkalmazni, ami számomra elfogadható, ami nekem hasznos, amit meg tudok tenni!

Azért nem jók az álmoskönyvek sem, mert minden álom személyre szabott! Csak annak üzen, aki álmodja! Az én álmomat elmeséltem a hölgynek, azt is, hogy barátnőm szerint megnyitottam a kaput. Erre azt felelte, tudom én a válaszokat! Ne kérdezzek!

Az angyalok kúp alakú energiatömegek, gondolati úton közlekednek, mindenkinek vannak segítői! Nekem is egy egész sereg van, akik mindenhová követnek, segítenek, nekik köszönhetem a megérzéseket, a hirtelen ötleteket, felfedezéseket. Ők nem szóban közlik a dolgokat, hanem megérzésekben. Egyébként mindenkinek úgy jelennek meg, amilyen szinten képesek azt felfogni, megérteni! Arra várnak, hogy kérjem a segítségüket. Itt ajánlották, hogy a gyerekemmel is így tudok kommunikálni! Beszéljek a lelkével! Úgy megértetem magam vele! Kérdezzem meg a Teremtőtől, mit tegyek! Figyeljek a válaszra, mert megjön! Mindig az első gondolat az! Mindig azt is kell kimondani! Mindig őszintén! Az agykontrollon is ezt tanultam.

Ajánlották A.  J. Christian könyveit, abból nagyon sokat tudok tanulni! Javasolták, töltsem fel a vizet energiával, azt igyam, meg fogok gyógyulni! Javasolták, kérdezzem meg a Teremtőtől, hogy mit jelent a nevem? Mert az sem mindegy! Az is egy feladat! Miért pont azt a nevet kaptam? Ha nem érzem magaménak, válasszak másikat, mert az a jó név, amit én választok magamnak!

Kérdeztem a jelem felől.

- Semmi sincs véletlen! Azért vagy itt, mert már készen állsz arra, hogy megtuds!

Sajnos azonban nincs OM jelem, rajtam nincs kereszt. Ez nem jelent rosszat, csak azt, hogy angyal nem vagyok! Ezt eddig is tudtam, de én úgy tudtam, mindenkinek van valamilyen jele, ezt szerettem volna kideríteni, mi lehet, de ezt ők nem tudták nekem megmondani. Ők csak a kiválasztottak jelét látják, meg az aurát! Mindketten nagyon kedvesek voltak, mintha otthon lennék…

Azt viszont mondták, fejlesszem a társaimat, akiket mellém rendelt az ég, szeressem őket, fogadjam el ilyennek, gyógyítsam meg magam, ne hagyjam kihasználni magam, ne befolyásoljon senki, azt tegyem, amit én akarok, ne törődjek másokkal. Kíméletlenül törjek a céljaim felé. Kérdezzek meg mindent a Teremtőtől. Nőjek fel a fiamhoz, ne húzzam le magamhoz! Egyébként, ha én abban hiszek, hogy bármit megeszem, nem betegít meg, akkor nem is fog!

Szép kis házi oltáruk volt, ahol Buddha, Jézus, és Mária együtt.

Én mindig féltem, hogy Buddha nem fér össze Jézussal, mert nekem is mindezen jelképek megvannak, ráadásul együtt. Vannak elefántjaim, indiai, egyiptomi, kínai jelképeim is, Siva istennő, Buddha, Jézus, Mária, teknősök, tigrisek, kövek. Ezt hívta a fiam mókuskodásnak. Azt mondta, ha eljön az idő, bárkivel találkozom odafönn, akkor én aztán felkészült leszek, hogy azt tudjam mondani:

„Ott volt a kép! / ott volt a szobor! Én készültem!”

A pulóveremen észrevették a barátnőmtől kapott elefánt kitűzőt. A férfi azt mondta, jól fel vagyok szerelkezve, nem is tudom, hogy mivel.

- Miért? Ez mit jelent? – kérdeztem ijedten, az elefántra mutatva.

- Ha mástól kaptad, akkor gazdagságot! – felelte.

- A barátnőmtől kaptam! – feleltem megnyugodva, hiszen én is úgy tudtam…

- A medálod se semmi! – folytatta.

- Navaratna! Magamnak vettem. – mondtam, majd soroltam a többit, jelezve, nem tudattalanul akasztottam mindent magamra – A lapis lazuli nyakláncot a fiamtól kaptam, csökkenti a vérnyomást, a hét elefántos karkötőt a páromtól kaptam, szerencsét hoz, a füstkvarc karkötőt magamnak vettem, mellrák ellen viselem. További kabalák lapulnak a táskámban, mint a Kiságitól kapott 7 elefántos réz karkötő, csont elefántok, gyerekektől kapott egyéb relikviák…

Megmutatták, hogyan tölthetem fel a vizet: sima csapvizet az ásványvizes üvegbe vegyek a két kezem közé, úgy, hogy az ujjaim ne érjenek össze, és gondoljak valami szépre, szeretetre… A víz feltöltődik, és meggyógyulok tőle!

 

Január 25.

Anyukám ismét pánikba esett! Beszélt valami Marikával, aki 10 éve végigcsinálta a kemot, ma is él, és jól van. Ennek örülök, felőlem bárki végigcsinálhatja, de erősítse mellette az immunrendszerét!

Valóban, a természetes úthoz rengeteg HIT, rengeteg ERŐ, rengeteg KITARTÁS, KÖVETKEZETESSÉG kell! Ez nem megy mindenkinek! Akinek nincs meg, amit én is gyakorolok már 8 hónapja, az tényleg jobb, ha az orvosokra bízza magát! Én azért mertem kockáztatni, mert tudom, hogy azt az utat is bármikor választhatom, ha elhagy a hitem, azon leszek, hogy az ne következzen be!

 

Január 26.

Délután eljött a fiam egyik barátja, aki meglátta a konyhában a búzafű tenyészetet.

- Ezek a műfüvek igaziak? Mik ezek? – kérdezte.

- Ez igazi! Búza! Én vetettem, itt nevelem őket! – válaszoltam.

- Húúúúú! Ez komoly! – mondta elképedve.

- És mire jó? – kérdezte.

- Levet préselek belőle, azt iszom. – feleletem.

- Ez nem semmi…. – ingatta a fejét a gyerek.

- Nézd! Ilyen kis raszták lesznek belőle! – mutattam neki a zöld csavarokat. A kezébe vette, jól elcsodálkozott, megnyomkodta, tapogatta.

- Megnézed, hogy préselem? – kérdeztem.

- Naná! Iszonyú kíváncsi vagyok! – lelkesedett be.

- Akkor nézd! – elővettem a darálót, megnyírtam a füvet, kezdtem a préselést… Közben azon nevettünk mind a hárman, hogy frizurát nyírok a fűnek.

- Ez igen! Hogy lesz ebből lé? – érdeklődött.

- Mindjárt meglátod! – biztattam.

- Nézz oda, ott folyik! – kiáltotta a fiam.

- Aha! Már látom! Piszok jó színe van! Szép zöld! Na, az biztos, hogy én ilyet nem fogok magamnak csinálni soha!

- Nem olyan biztos az! – mondtam.

- Egészséges! – biztatta Robi.

- Akkor sem! Én a citromot szoktam kicsavarni, aztán teszek bele cukrot, és azt iszom! – mondta a gyerek.

- Ez egészségesebb! – mondtam.

- De az legalább finom! – folytatta a gyerek!

- Én ilyet majd a gyerekemmel itatok, ha rossz lesz! – mondta.

- Akkor aztán jól megbünteted! Még a végén egészséges lesz! – nevette Robi.

- Nem érdekel engem! Ez biztos, hogy büntetés, ez a legnagyobb kínzás! Annak, aki megissza… - legyintett a fiú.

- Nézd meg, hogy iszom! – javasoltam.

- Na, azt megnézem! Borzalmas! A szaga is szörnyű… olyan zöld… olyan fűszagú…

- Fújjjj! Borzalmas! Rettenetes! – ragozta tovább.

- Talán fél kiló cukorral… - gondolkodott.

- Na, kész, most megiszom! – mondtam.

- Nézem… Aaaaaa… hogy lehet ezt lenyelni? – érdeklődött.

- Így! – egy szuszra felöntöttem, majd gyorsan utána küldtem egy kis teát.

- Áááá! Értem! Szóval lemosatja? Gondoltam én, hogy nem lesz egyszerű! – nyugodott meg a fiú.

- Robi! Ez a te hibád! – mutatott Robi felé.

- Igen, Robi, a te hibád! – mondtam én is nevetve.

- Anyukád italba folytja a bánatát! Csak nem alkoholba, hanem ebbe a,… ebbe a … zöld trutyiba… de ez még attól is rosszabb… - szörnyedt el a gyerek. Csóválta a fejét.

- Na, persze, minden az én hibám! – nevetett Robi, mert annyira jó vicc volt, hogy együtt kacagtunk rajta mind a hárman. A srácot jó humorérzékkel áldotta meg az ég.

- És a többi? Az a holnapi, meg a holnaputáni adag? – kérdezte.

- Igen, minden napra jut! – feleltem.

- Mennyi idő alatt nő meg ekkorára?- firtatta tovább.

- Fogalmam sincs, mert nem számoltam, talán 10 – 12 nap? Nem tudom! – feleltem.