26. Élettusa - A döntés súlya
KEZDŐDHET EGY ÚJ ÉLET, EGY MÁSIK ÉLETSZAKASZ!
Selly hívott:
„Elmentem kemora, tizenkettőt írtak fel.
Folyamatosan ellenőrizni fognak, akkor és annyiszor készítenek vizsgálatot, ahányszor csak akarom. Rájöttem, a hozzáállás fontos! Bízni kell az orvosban, hinni kell, hogy ami bemegy, attól meggyógyulok. Nem szabad folyton a mellékhatásokon agyalni. A Hodgin-kórj így 100%- al gyógyítható. Nagyon kedvesek, folyamatosan figyelnek, kérdezik, minden rendben van-e? Tudom, neked hiába is mondok bármit, mert ismerlek, ha a fejedbe veszel valamit, akkor neked akárki akármit mond, nem tágítasz az elképzelésedtől. Minek néztél ennyire pontosan utána a mellékhatásoknak? Miért így állsz hozzá, mert így persze, hogy hatni fog rád! A mellrákkal vigyázni kell, mert szóródik. Viszont kemoterápiával, és egyéb gyógymódokkal már sokak életét megmentették. Mások, és mennyien túlélték már!
Fontos, hogy elhiggyük, van holnap, meggyógyulunk… Most elmondtam az érveinemt, nem tudlak meggyőzni alapon, de tudd, így kell felfogni, tegyél rendet a fejedben!”
Örülök neki, ha mások megmenekülnek, de én valahogy még nem vállalok ezzel sorsközösséget, mint ahogy a cukorbetegek között ülve sem gondoltam soha, hogy közéjük tartozom, mindig azt gondoltam, nem vagyok cukorbeteg! Egészséges vagyok! Még akkor is, amikor 15 volt az éhgyomri cukrom. Meggyőződéssel hittem, hogy egyszer bemegyek, csak csodálkoznak az elért eredményeimen… ami persze egy „kis” munkámba, hitembe, erőfeszítésembe került.
Ezt sikerült elérnem!
Ezzel most is így vagyok, azt gondolom, mától bármikor visszamegyek kontrollra, csak ámuldoznak, mert nem találnak semmit… - vadászkutyával sem!
Persze könnyű tanácsokat osztani, én is ezt mondanám másnak, sőt azt is mondanám, menjen el kemora, mert ahhoz tényleg gyökeres változásnak kell lenni, hogy nélküle elmúljon, vagy ne térjen vissza.
No, de vele biztos, hogy elmúlik?
Selly is a fejemet emlegette… lehet, hogy tényleg van ott „valami”? Lehet, hogy tényleg ezen kellene változtatnom? Lehet, hogy egyet tényleg ki kellene próbálnom? Ez égi „JEL”?
Selly, Selly… nem segítettél!
Megint meginogtam…
Pedig az előbb már jól megerősödtem, s mondtam, hogy haladékot kérek… addig egyedül gyógyulok, aztán meg már nem megyek… azaz mindenképpen a NEM mellett akarok dönteni!
Ki tudna segíteni, mikor dönt jól az ember?
Igaza lehet a barátnőmnek, mindig az eszem irányít, nem a szívem?
Megint itt állok a dilemmával… jó, persze, tudom, most még 500 ember fog győzködni a kemoterápia melletti döntésemért…
Én azonban akkor is úgy érzem, időre van szükségem! Hátha megy nélküle is, de ha ki sem próbálhatom, nem fogom megtudni!
Mindezen gondolataim közben megérkezett a kemoterápia nagyköveteként az én drága édesanyám. Elhozta a táppénzes papírt, közben az asszisztensnő rábeszélését közvetítette, aki ilyen osztályon dolgozott, arra kérte, beszéljen rá. Még csak kezdeti stádiumban vagyok, meggyógyulhatok…
Pont ezeken agyaltam, amikor a drága kisfiam hívott, hogy felhívta az orvos barátját, tájékozódott a kemoterápia lényegéről. Na! Most Ő is megtudta, mit tenne ez a méreg a testemmel, ezek után már Ő sem szeretné, ha ebben részt vennék! A rákból ki lehet gyógyulni, nem ez a legszörnyűbb betegség, igaz, rengeteg munkába kerül, de megoldható! Akaraterő, kitartás, pozitív hozzáállás és HIT a gyógyulásban. Meg persze támogatás a környezet részéről. Az, amit eddig tettem ellene, jó! Jó úton haladok!
Köszönöm drága kisfiam!
Pont jókor jött a telefonod! Köszönöm a megerősítést! Köszönöm az orvos barátnak is az őszinte segítségét, inkább erre hallgatok! Az orvos barátja azt mondta, már több példa is van a teljes gyógyulásra!
Most nyugodtan alszom el…
Érdekes, mikor eldöntöm, nincs kemo, mindig megnyugszom. Végtelenül erősnek, egészségesnek, bizakodónak érzem magam. Úgy érzem, van jövő, az élet szép!
De! …ha csak egy halvány árnyéka szóba kerül a kemonak, máris felmegy a vérnyomásom, lehangolt leszek, nem látok kiutat, ezerrel dobog a szívem… szó szerint rosszul vagyok!
Vajon mi lehet az oka? Miért? Úgy érzem, egy porcikám sem akarja elfogadni! Úgy érzem, nincs rá szükségem! Olyan, mintha valaki tolna befelé, én pedig megfeszítem magam, és a mereven tartott lábaimmal szántom a talajt, ahogyan közeledek az általam nem kívánt cél felé… Nem hiszek benne… nem tudom elfogadni!
Meg kell próbálnom nélküle! KELL! KELL!!!
November 16.
Már hívott A, meg E! Hallották, milyen jó a kedvem, miután eldöntöttem, nem megyek kemora.
A doktornőnek még nem mondtam meg…
M is hívott. Azt mondta, bizonyítsam be, hogy nélküle is meg lehet gyógyulni. Amikor letettem, küldött egy sms-t:
„Ahogy letettem a telefont, az az érzésem volt, hogy már most egy egészséges nővel beszéltem. Isteni sugallat. Aki így gondolkodik, az testileg, lelkileg egészséges. Sok puszi.”
Mindezen tépelődéseim után végre felhívtam a doktornőt, megmondtam neki:
- Nem megyek kemoterápiára.
- Jó! Akkor jöjjön be aláírni a papírokat valamikor!
- Akkor megyek, ha kész a tumormarker.
- A hormon és a sugár sem?
- Az sem!
- Azért addig még gondolkodjon a dolgon.
Biztos meg fogja még próbálni.
- Remélem nem ment megint a természetgyógyászhoz!
- Nem! Becsületemre csak 3 x voltam nála még júniusban.
- Akkor jó!
Mondta, mintha neki számítana ez valamit…
Miért nem mindegy, az ember, hogyan próbál talpra állni? Miért fontos egy orvosnak, hogy bábukkal dolgozzon?
Húúúú! De jól érzem magam! De jó volt! A-nak azonnal elújságoltam!
Már most jobban érzem magam! Kérlek Istenem, segíts meg ezután is! Akkorát üvöltöttem, megremegett bele az ablak! Juhéj!
Később kétségeim támadtak a döntésem miatt, este az ágyban már sírtam, mi van, ha nem jól döntöttem, ha később megbánom, ha kiújul, ha elpatkolok… mi van akkor?
Igaz, ha végigcsinálom a terápiát, az sem garantálja, hogy nem jön ki máshol, máskor…
A páromnak sírva soroltam a kétségeimet, mire azt felelte:
- Ne sírjál! Jól döntöttél! Meglátod, meggyógyulsz, és kivirágzol, mint egy szép tavaszi virág! Itt vagyok melletted! Jól döntöttél!
- De én tudom, hogy a kemo tényleg elpusztítja a degenerált sejteket, miközben persze azokat is, amiket nem kellene! Azonban hányan túlélték már! A kórházban találkoztam többel is…
- Hányan mondták, hogy ne menj? Nagyon sokan! Kik támogatnak? – kérdezte megint, miközben nem is gondoltam volna róla, hogy ilyen szépeket is tud mondani nekem, mint pl. szép tavaszi virág…
- Igen! 200.000- en mondták, hogy menjek, és csak 3- an, hogy ne! Azok is csak azért mondták, hogy bíztassanak, mert mellettem állnak, ha így döntök… Mi van, ha nem jó, amit teszek? Bár igaz, ha csak szóba került a kemo, máris rosszul lettem, felment a vérnyomásom, ideges lettem, gyors szívdobogást kaptam, még sorolhatnám a tüneteket… Most nem tudtam belemenni, úgy kellene hozzáállnom… nem volt benne hitem… még meg kell próbálnom egyedül legyőzni!
Soroltam az indokaimat, mindinkább csak magamnak, közben törölgettem a szemem, megtelt az orrom is.
- Igen! És én úgy látom, mekkora energiát fektetsz bele! Milyen akaraterőd van, mennyire küzdesz az életedért! Nehogy azt hidd, hogy azért akarom, hogy ne menj, hogy meghaljál! Szeretlek, és nem tudok nélküled élni! Ez az igazság! – bíztatott.
- Minden pénzem erre megy el! – fűztem hozzá.
- Az a tiéd! A javadra válik! Ki kell próbálni mindent! – mondta! – Én nem a pénzt sajnálom, csak azt, hogy amit kidobsz a sarlatánokra, azon is vehetnél magadnak valami csodaszert, mert arra kár pénzt kidobni, hogy megmondja neked azt, amit úgyis tudsz! Nem mond semmi újat, csak lehúz! Te sokkal többet tudsz nála!
Ennyi volt a párbeszédünk, kissé megnyugodtam. Úgysem én döntöm el, meddig élhetek, de mindent elkövetek az életminőségem javításáért.
Számba vettem, ki van mellettem: A párom, a két fiam, a két öcsém, valamint a szép lassan meggyőzött kolléganőim…
November 18.
Villás Béla előadásában, a Hitbenhat - ban is azt hallottam, olvastam, hogy egyfolytában imádkozunk egész nap, minden gondolatunkkal. Ezért aztán tényleg nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a mondani- és gondolkodnivalónkra,
„Vigyázz mire gondolsz, mert megteremted azt!”
Ez így van! Tényleg megteremted, vigyázz! Nagyon figyelj!
Azonban, ha ez igaz, márpedig igaz, akkor tényleg egész nap lehet (ne) „programozni” az elérendő célunkat! Rajta! Munkára fel!
Közben kutatásaim során arra jöttem rá, illetve azt olvastam, a fitoösztrogéneket tartalmazó gyógynövényeket nem szabad fogyasztani a daganatos betegeknek, főleg annak nem, akinek ösztrogén érzékeny volt a daganata!
ÖSZTROGÉN TARTALMÚ / HATÁSÚ SZEREK:
cickafarkfű
alumínium tartalmú desodorok
csapvíz (a tisztított szennyvíz tartalmazza a női fogamzásgátlókkal kipisilt ösztrogéneket…)
tartósítószerek (élelmiszerekben, testápolási szerekben – pl. a parabenek)
gyomírtószerek (peszticidek)
detergens takarítószerek (klórtartalmú!)
szójabab ( fitoösztrogéneket tartalmaz)
fogamzásgátlók
mellfeszesítő zselék