16. Élettusa - Onkológiai Bizottság

ONKOLÓGIAI BIZOTTSÁG

 

 

Szeptember 25.

 Ma mentem az Onkológiai Bizottság elé.

A tanár úr a profilvezető főorvos, egy adjunktusnő és az a doktor úr volt ott, aki a cytológiát végzi, meg egy asszisztensnő. A tanár úr így mutatott be az adjunktusnőnek:

- Neki eü. érdekeltsége van, kiváló sebészeti képzésben részesült, mindent tud és nem fél.

- Igen, a tanár úrtól! – bólintottam felé mosolyogva.

- De! De igen! Félek! – mondtam, már valóban félve. Eddig olyan játéknak tűnt minden, de most kezd komolyra fordulni! Eddig hihetetlen volt, most meg itt állok? Egy onkológiai bizottság előtt? Biztos, hogy ez én vagyok?

 Félek! Iszonyatosan félek! 500 a vérnyomásom! Ezerrel dobog a szívem! Rettegek! Elmondhatatlanul félek, félek, félek! Nem tudom, mi vár rám még, de nagyon félek, mi jöhet még? Mit kell kibírnom? FÉLEK!

Kellett a mesteri energia, mert ezt nem lett volna könnyű elviselni!

Mindegy, az van, amit akartam, megyek még egy cytológiára! Ott most már kiderül.

Itt találkoztam egy szegény asszonnyal, akit kikészített lelkileg az a sebész, aki engem is, pedig főorvos. Azt mondta neki,(nem volt elég, hogy megtudta, hogy szilvamag nagyságú rákos daganat van a mellében, hanem még tudatlan és járatlan is a témában, ezen felül 73 éves) hogy le kell vágni, felnégyelni, a másik mellének is a felét le kell venni, még vigyorgott is hozzá. Így elintézni egy embert!

A nőnek szerencséje volt, hogy a bizottság elhalasztotta a műtétet, egészen megkönnyebbült, - jó, hogy velem találkozott! - Mondtam neki, harcoljon az életéért, keressen másik orvost, nem kell semmibe beleegyeznie, és mit egyen a kemo mellé, hogy csökkentse a mellékhatásokat, megadtam a vitaminközpont címét, a B15 vitamint is felírtam neki.

- Nem fog haragudni rám a doki, ha meglátja, hogy máshoz mentem? –kérdezte félénken.

- Kit érdekel? A maga élete a fontosabb, a doki örüljön, hogy nem jelentjük fel az orvosi kamaránál. Joga van másik orvoshoz menni! Keressen mást, akiben megbízik! – bíztattam.

E kis beszélgetésünk után megkaptuk az eredményeket, ő kapta előbb, megint ugyanahhoz az orvoshoz küldték. Már ott előttem kért másik orvost, aki elvégzi a vizsgálatot. A nővér mondta neki, hogy jó, várjon, ad időpontot. Akkor rám nézett, én biztattam tovább, ne hagyja magát, kitartást és erőt kívántam neki.

Mindettől Istenien boldog lettem, segítettem neki, a helyes útra tereltem szegényt, máris jobb lett a kedve! ISTENI volt! Szuper jó érzés, ha tudsz másnak segíteni, valóban felemelő, az én energiám ettől úgy megnőtt, hogy azt hittem hazáig futok gyalog! Azért mégis busszal mentem, elkérni a leletemet.

Most kiderül, hogy a 3 havi gyógyszermentesség és vitaminozás mit okozott! Remegő kézzel vettem a kezembe a leletet, félve kezdtem nézegetni, de igazán elámultam rajta! Hiszen ez jobb, mint gyógyszerrel!

 

Az eredményem jobb, mint gyógyszerrel!

 

 

MÁSODIK CYTOLÓGIA

 

 

Szeptember 27.

Mintát vettek egy patológiás nyirokcsomóból. Igaz, könnyen viseltem, mégis megdöbbentett, hogy egyértelműen patológiásnak mondták, ez azt jelenti, hogy az emlőrákom áttétes.

Áttétes?

Hát… akkor most már tényleg elhiszem, hogy nagy bajban vagyok!

Meg akartam úszni a műtétet, de most már nem játszom az életemmel tovább. Eltávolíttatom a gócpontot, aztán folytatom a terápiámat. Még jó, hogy a tanárom a sebész! Jó, hogy megtaláltam! Már megvan az ERŐM az elviseléséhez. Az eredmény hétfőn lesz meg, akkor döntenek a továbbiakról.

Ott volt a múltkori nő, aki annyira megvigasztalódott, most egy 3. nőt már ő bátorított, ő is a tanáromat fogja felkérni a műtétre. Nagyon örültem neki!

Amikor az oviba értem 1 órakor, azt mondta a főnököm, hogy ledolgozottnak tekinti, ha akarok, maradjak ott, nem megy el akkor a szabim. Ezt az ajánlatot nem lehetett visszautasítani..

Este annyira fáradt voltam, bezuhanva az ágyba csak az erőt kértem magamra, máris ájultan feküdtem. A párom fogta a lábam, éreztem, ahogy pulzál bele az energia, ő is elaludt, de úgy, hogy észre sem vettük az éjszakai vihart, mely során a dörgés – villámlás, áramszünet, zuhogó eső ostromolta felettünk a tetőt, meg az ablakot. A párom egy kis energiavámpír, de már viheti tőlem nyugodtan az energiát, mert átmegy rajtam, így még több lesz nekem, már nem az enyémet viszi! Szívesen adom…

Egyszer, amikor este kézen fogva feküdtünk, akkor is éreztem, ahogy veszi az energiát.

- Erzsi, te is érzed ezt a lüktetést? – kérdezte.

- Nem! – mondtam én, huncutul magamban kuncogva.

Pedig éreztem, tudtam, megint viszi az erőt, azért érezzük a pulzálást. Istenem! Ő is érezte! Pedig ő egy szkeptikus! Még mindig nem tudja, hogy én kézrátétes gyógyító vagyok! Még nem jött el az ideje! A reikiről csak annyit kérdezett, tanultam valami újat? Az igen válasszal megelégedett, az sem érdekelte, mennyibe került. Azt viszont már mondta, gyógyítsam meg magam, mert képes vagyok rá! Mik nem jutnak eszébe, csak úgy?

 

Szeptember 28.

Ma lehangolt voltam az erő ellenére is, áttétes a daganat. Ha! Daganat! Kell röhögni… daganat… 1 cm! Ha! És ez képes lenne kinyírni engem? Egy 68 kg –os egész embert? Mennyi lehet a súlya annak az 1 cm – es daganatnak?

Nem örülök, hogy nem tudom elkerülni a műtétet! Igazából lebecsültem az erejét! Hiába változtattam meg az étrendemet: hús –és tejmentesre, lúgosítóra? Hiába eszem a sok vitamint? 100 napja eszem a B15 vitamint, a magokat , meg az extra adag A E C B vitaminokat , nyomelemeket és ásványi anyagokat ? Hiába próbálunk nyugodtabban, stresszmentesebben élni… hiába? Miért nem javul?

Bevetettem az áyurvédikus gyógyítástól kezdve a pszi sebészeten és agykontrollon át a reikiig MINDENT! Az egyéb természetgyógyászati dolgokról nem is beszélve: gyógyteák. Illóolajok, nemeskőgyógyászat, ima… elfogadtam mindenki segítségét… hiába?

Kell lennie még mindig valamilyen oknak! De mi az?

Most dühösen széttéptem a papírt , amit írtam , hogy milyen eredményt akarok kapni, és a scannelt, reparált, UH leletet is. Most nem örülök, és akkor nagyon finoman fogalmaztam!

Most már elegem van, ha mégis műteni kell, hát legyen, megadom magam!

Megkérdeztem este a páromtól, észrevett – e valamit rajtam, valami változást, vagy valami más érdekességet. Arra gondoltam, talán meglátszik rajtam a reiki mesterség, esetleg némi gondolkodásbeli változás, vagy a betegség miatt láthat valami elváltozást rajtam…

- Csak azt, hogy most még jobban szeretlek! – felelte.